Tizenhat esztendővel ezelőtt, 2003-ban alakult meg veterán játékosok önálló szervezete, a Szövetség a Magyar Veterán Teniszezőkért Egyesület. Pintér András (80), aki a kezdetektől a testület vezetője volt, idén januárban bejelentette, hogy a szezon végén távozik posztjáról. Az új elnök személyéről a november 4-én esedékes közgyűlés dönt majd.
Árvay Sándor írása * A búcsúzó sportvezetővel a tisztújító találkozó helyszínén, az Elektromos sporttelepen beszélgettünk. Ott, ahová szinte a teljes teniszes élete kötődik: édesapja szerettette meg vele itt a sportágat, s azóta is e klubban teniszezik, heti rendszerességgel.
A bejáratnál pontosan tudják, hol keressem: a tribün mellett, az 1-es pályán, ahol megszokott négyes üti mindig a labdát: Fuchs Anna, Németh Gyula, s a Pintér házaspár duója, melyben Mária asszony, az egykori kétszeres WTA-tornagyőztes világsztár, Marie Neumannova is olyan szép stílusban, s akaraterővel játszik, mint amikor az ausztráliai Grand Slam tornán 1980-ban a negyedik fordulóig jutott.
Mindannyiuk számára kötelező örömszerzés a heti kétszeri teniszezés – még igazoltan sem illik hiányozni…
Adódik, persze, távolmaradás Pintér András életében is, hiszen cégvezetőként ma is aktív munkát végez, teniszes megbízásainak pedig se szeri, se száma az évtizedek során. Ő volt az első magyarországi profi menedzselési alap létrehozója, az első hazai Challenger-tornák (Levi’s Cup) versenyigazgatója, dolgozott a szövetségben alelnökként, megbízott elnökként, az ellenőrző testület vezetőjeként, tevékenykedett Davis Kupa-kapitányként, volt a BTSZ alelnöke, s a Tennis Europe veterán bizottságának tagja.
Ez utóbbi megbízás kapocs az elmúlt bő másfél évtized hazai teendőihez is.
– Tizenhat éve vagyok a szenior szövetség elnöke. Megalakulásunkkor néhány tízezer forinttal és egy ITF 2-kategóriás versennyel rendelkeztünk. Az eltelt időszakban sokat fejlődött a hazai veterán teniszsport. Jelenleg van egy legmagasabban jegyzett, ITF A-kategóriás viadal, a keszthelyi torna, továbbá két ITF 1 és egy ITF 3-as minősítésű magyarországi szeniorverseny. Pénzügyi helyzetünk stabil. Időközben felettem is elszaladtak az évek, beléptem a mágikus 80+ korosztályba. Úgy érzem, hogy eljött az idő átadni a stafétabotot egy fiatalabb, dinamikusabb társunknak, s új vezetővel, megfiatalodó elnökséggel indítani a 2020-as esztendőt.
A búcsúzó elnök büszke arra, hogy az évek során sikerült „kijátszani” a nemzetközi szövetséget, s a hazai játékosok ötven százalékos, mérsékelt nevezési díjjal indulhatnak a versenyeinken – „felpótolják” a fizetendő díjat a külföldiek szintjére. A 80 felettiek pedig, idegenek és magyarok egyaránt, nem fizetnek nevezési díjat.
– Ez, úgy gondolom, a világon egyedülálló – mondja Pintér András. – Le kell térdelni, s tisztelegni azok előtt, akik például Ausztráliából harmincegynéhány órás utazás végén játékra jelentkeznek a keszthelyi versenyen. Kalapot kell emelni előttük, s nem nevezési díjat kérni tőlük! Emlékszem egykori sporttársunk, Nemcsik Pali bácsi szavaira, aki szintén ilyen „nagy utazó” volt, idős korában is, s Nagykőrösről vonaton, ki tudja hány átszállással érkezett meg a hazai, vagy külföldi szenior versenyekre. „E közegben érzem magamat megbecsült embernek, itt vannak a barátok, olyan ez, mint az otthonom” – mondta Nemcsik doktor.
Pintér András úgy véli, hogy pontosan e fenti szavak világítják meg a sport, s ezen belül is a szenior tenisz fontosságát. E korosztály tagjai nem „csupán” saját egészségüket ápolják, de – meglehet, nem is tudatosan – fontos társadalmi feladatot is ellátnak: példát mutatnak a fiataloknak arról, hogy mit jelent a teljes élet.
– Ezek korosodó, már lassuló mozgású, de lélekben és szívben igencsak erős emberek jelentik a tenisz jövőjét! Különösnek hangzik e megfogalmazás, de valóban rajtuk múlik a sportág sorsa. Nagyobb szerepük van a tenisz megszerettetésében, mint a mindig rohanó, munkájukkal elfoglalt szülőknek. A nagyi és a nagypapa példája mutat utat a fiataloknak, hogy milyen élethosszig tartó játékot kínál a tenisz, nekik van idejük, hogy a számítógép elől pályára csalják az unokákat, hozzák-viszik edzésre a gyerekeket, ők tudják elindítani az ifjakat a versenyzés felé, az ő boldogságukat, játékörömüket szívhatják magukba az utódok. Nem is gondoljuk, milyen nagy szerepe van a szeniorok példamutató ténykedésének.
Arról is szót ejtünk, hogy szükség van, persze, a versenyrendezés, a veterán teniszélet anyagi támogatására, érkezik jelentős összeg az MTSZ-től, s az egyesület is tud felhasználni saját büdzséjéből is, s ott vannak a tagdíjak, az önkéntes támogatások, de sokszor nem is a pénzben mérhető segítség a legfontosabb, hanem a megbecsülés, a figyelem, a hosszú életút erkölcsi elismerése.
– Olyan formában, ahogy a Tennis Europe örökös bajnokként tiszteleg Gulyás István, Pintér Marie, valamint az osztrák Peter Pokorny és a német Heidi Orth előtt, ahogy a prágai Stvanice-stadionban is fénykép őrzi egykori csehszlovák sztárjátékosuk, az évtizedek óta magyar állampolgár Mária nevét, ahogy az új-zélandiak és a britek is tiszteletbeli tagként köszöntik őt. A WTA, az ATP is megbecsüli régi klasszisait. Nekünk is erre kell törekednünk. Próbájuk megőrizni a sportág régi nagyjainak emlékét. Öröm volt azt tapasztalni, hogy immár a magyar felnőtt bajnokság Gulyás István és Körmöczy Zsuzsa nevét viseli, a szeniortornák is emléket állítanak nekik, miként Lencsi bácsi, Lénárt László nevét is verseny viseli a szenioroknál.
A Szövetség a Magyar Veterán Teniszezőkért Egyesület az ország legnagyobb teniszklubjaként 815 játékost tart a nyilvántartásban, közülük több mint háromszázan fizetnek tagdíjat, versenyeznek rendszeresen. A közgyűlés november 4-én választja meg a leköszönő Pintér András utódját – két jelölt verseng majd a voksokért, Bíbok Tamás és Erdei Csaba.