Noszály Sándor, Sávolt Attila, Temesvári Andrea és sok más hazai éljátékos egykori edzője, Polyák Ferenc két és fél évtizednyi magyarországi edzősködés után nemrégiben tért vissza Szlovákiába. A kiváló kassai szakember számára mindig fontos volt a tanítványaihoz fűződő emberi kapcsolata, de azt is elismeri, alázat nélkül semmire sem lehet menni ebben a sportágban.
Gy. Szabó Csilla írása * Több, mint huszonöt Magyarországon eltöltött esztendő után, idén véglegesen hazatért Szlovákiába, a Kassa környéki meseszép hegyvidékre Polyák Ferenc. A tanítványaival majd félszáz magyar bajnoki címet nyert, Noszály Sándor, Sávolt Attila, Temesvári Andrea, Földényi Annamária és még sok más kiváló hazai teniszező mestere, jelenleg a 15-16 esztendős szlovák fiúválogatott szakmai munkáját felügyeli, miközben hazája keleti régiójának fejlesztését is szívügyének tekinti. Úgy gondolja, a tehetséges teniszezőknek saját lakhelyük közelében kell megadni a gyakorlási lehetőséget, mégpedig kedvezményesen biztosított pályák és edzők révén. A sportág szlovákiai vezetése által elhatározott és kiépítés alatt álló nemzeti teniszakadémián az elismert szakembernek is fontos szerepet szánnak, Polyák Ferencet azonban most mégsem terveiről, hanem magyarországi sikeres pályafutásáról és a közben szerzett értékes tapasztalatairól kérdeztük.
No és persze a több mint két évtizeddel ezelőtti érkezésről, amely nyomban érinti is a hazai teniszélet egyik legfontosabb problémáját.
− Azért lettem viszonylag gyorsan keresett edző Magyarországon, mert már akkoriban is szakemberhiány volt tapasztalható – véli Polyák Ferenc, aki egyesben és párosban egyaránt többszörös szlovák bajnok volt a maga idejében, tizenkét éven keresztül játszott a csehszlovák Szuperligában, s olyan társai voltak, mint Jan Kodeš, Tomas Šmid, Pavel Složil vagy Ivan Lendl. – Amikor nyugat felé megtörtént a nyitás, sokan Németországba vagy Ausztriába mentek, felnőttekkel szinte csak Taróczy Balázs és Varga Géza foglalkozott kellően magas színvonalon. Hasonlóan alakultak a dolgok Szlovákiában is, Csehországban azonban nem. A csehek ugyanis már a szocialista időkben sem voltak hajlandóak a sportágat elítélni, felismerték, hogy általa könnyebb kijutni a „nagyvilágba” és olyan teniszcentrumokat építettek ki, amelyekben a korosztályos és felnőtt szakmai munka szorosan összekapcsolódott. Ezekből a sikeres generációkból nőttek ki azok a sikeres edzők, akik a cseh tenisz jelenlegi eredményeinek kovácsai. Az eltérő múltról és az ottani hagyományokról tehát sohasem szabad megfeledkezni, amikor párhuzamot vonunk.
Polyák Ferenc dolgozott ugyan fiatalokkal is, ám az igazi kihívásnak mindig is a felnőttek csúcsra juttatását tekintette. A taktikai és mentális kérdések bonyolultsága jobban érdekelte az anyagi előnyöknél és a gyors siker lehetőségénél, ezért a nehezebb munkát választotta. Hogy mégis több tanítványával is sikerült a világ élmezőnyébe jutni, abban minden bizonnyal nagy szerepet játszik sajátos látásmódja, amely elsősorban a jó emberi kapcsolatokon nyugszik.
− Minden ember más, ezért a játékosok is különbözőek. Az alapdolgokat lehet egységesen tanítani, ám a ruhát minden egyes teniszezőre adottságai szerint szabja a jó edző. A konfekció senkire sem illeszkedik pontosan, itt szorít, ott lötyög, amott meg feszül. A tanítványhoz közel kell menni, meg kell őt ismerni s eszerint dolgozni vele. Egy védekező típusú játékosból eszembe sem jutna támadót formálni, még ha ez utóbbira azért meg is kell tanítanom. De az alap beállítottságához soha nem nyúlnék. Hagyni kell, hogy a saját gondolatait használja, az edzéseken eköré kell építeni az én munkámat.
A szakember szerint az éljátékos egyik fontos ismérve a higgadtság és a nyugalom. A taktikai utasítások végrehajtásához ugyanis belső fegyelemre van szükség, forró fejjel erre nincs sok esély. A mentális felkészítés azonban jóval a mérkőzés előtt kezdődik, s ebben is nagy szerepet játszik a versenyző egyéniségének és szokásainak kiváló ismerete. Fontos a dicséret, ám ez sohasem lehet egyedüli motivációs eszköz. A hibákra is fel kell hívni a figyelmet, csak éppen meg kell válogatni a mikéntjét.
− Mindig ügyeltem arra, hogy a kritikusabb részeknél azonnal megoldást is kínáljak. Ha azt mondom, vigyázz, mert a harmadik, negyedik ütésnél szoktál hibázni, s hozzáteszem, hogy ilyenkor billenj át az ötödikig, és utána menni fog, akkor biztosan a továbblépésre fog koncentrálni az adott szituációban. Meccs közben még kiélezettebb a helyzet, ami az egyik találkozón jó tanács, az a másikon egyáltalán nem működik, hiszen a háló túloldalán egy egészen más ellenfél áll. Noszály Sándor esetében tanultam meg, mennyire fontosak a szavak. Nagyon szoros volt köztünk a kapcsolat, már-már médiumként is jellemezhetném őt, érezte minden gondolatomat.
A jól megválasztott edzői magatartás két legfontosabb feltétele Polyák Ferenc szerint a játékosmúlt és a tapasztalat. Előbbivel indokolja, hogy egykori tanítványa, Sávolt Attila komoly sikereket érhetett el Fucsovics Mártonnal, hiszen egykori tanítványa saját tapasztalataiból merített, amikor a különböző versenyhelyzetekre készítette fel az ATP pillanatnyilag 69. helyén rangsorolt magyar játékost.
A versenyző részéről ugyanakkor egyetlen fontos tulajdonságot emelt ki a siker zálogaként, ez pedig az alázat. A pályán és azon kívül egyaránt. Enélkül szerinte senki sem érhet el a csúcsra. S bár a profik feszes napirendje ellenére támogatja, hogy a játékos megőrizze a magánéletét, ehhez nagyfokú belső fegyelemre van szükség:
− Nincs abban semmi probléma, ha egy fiatal a barátaival elmegy egy szórakozóhelyre, sőt. De alkoholt nem fogyaszthat és este tizenegykor fel kell állnia és haza kell mennie. Akinek komoly céljai vannak, azt nem érdekelheti, hogy mit mondanak és gondolnak róla a többiek. Az a fontos, hogy tudja, ő mit szeretne és azt milyen úton érheti el. A mobiltelefonok használata is normális a pályán kívül, ám a gyakorlások közötti szünetben kifejezetten káros az üzenetek elolvasása. Jön egy rossz hír és már oda is az addig elvégzett munka. A kiegyensúlyozott és szeretetteljes edző-tanítvány kapcsolat ezekben az esetekben is jó útra terelheti a fiatalokat.
A szlovák szakember egyik legszebb emléke a Roland Garros-bajnok Körmöczy Zsuzsához köthető, aki a Vasas teniszszakosztályának elnökeként dicsérte meg az akkor harmincas évei derekán járó fiatal edzőt: „Ferike, maga egy mesteredző!”
− Tíz napja lehettem a klubnál, amikor ez történt, és a mai napig megtisztelőnek tartom a mondatot egy Grand Slam-győztes részéről. Sokat köszönhettünk neki a Vasasnál, szívügye volt a versenytenisz. Ha valaki mérkőzésre ment, biztos, hogy azonnal kerített neki egy szabad pályát. Folyamatosan nézte az edzéseket, bennünket pedig megállás nélkül biztatott – emlékezett vissza pályája elejére Polyák Ferenc, majd az idei búcsúvacsorára terelte a szót, amelyen számtalan egykori tanítványa összejött. – Meglepett, hogy eszükbe jutottam és ilyen sokan eljöttek. Nagyon jól esett.
koszonjuk feri ba obPolyák Feri Bá, köszönjük! - üzenet a nyíregyházi korosztályos magyar bajnokság dobogójáról
A Budai Tenisz Centrumban ma már sikeres edzőként dolgozó, szintén szlovákiai születésű Kisantal Péter sok egyéb mellett, a játékosokkal kialakítandó jó kapcsolat fontosságát tanulta Polyák Ferenctől. Fiatal korában még labdát is szedett a mesternek, akinek távozásáról szomorúsággal beszélt:
− Nagyon sajnálom, hogy egy ilyen vérbeli szakembert elengedünk. Úgy bánik a gyerekekkel, mint senki más, és úgy ért a teniszhez, mint nagyon kevesen. Nagyon fog hiányozni.
polyak ferenc es kisantal peter 2019 benMester és tanítvány, immár utód az edzői poszton: Polyák Ferenc és Kisantal Péter