A 2003-as junior Roland Garros páros tornájának győztese, Balázs György ma már a Budai Tenisz Centrum fiataljainak igyekszik átadni tapasztalatait.
Balázs György őszintén beszélt honlapunknak, a felnőttek közé átlépés buktatóiról, pályafutása tanulságairól, öccse, Attila sikereiről és jövőbeni terveiről.
Gy. Szabó Csilla írása * A népligeti Építők pályán nemrégiben lezajlott korosztályos Budapest-bajnokságon szinte mindennap találkozhattunk Balázs Györggyel. A Budai Tenisz Centrum vezetőedzője fiatal tanítványait kísérte a viadalra – volt olyan pillanat, hogy szinte minden pályán az övéi játszottak. A még mindig csak 33 éves egykori Davis-kupa játékos, párosban junior Roland Garros győztes teniszező, 2008-ban érte el legjobb világranglista helyezését (ATP 480.), öt Futures-tornát nyert egyesben, még többet párosban, ám alig három évvel később, 26 évesen vissza is vonult. A kétszeres egyéni és ötszörös páros magyar bajnok szerint rosszkor jöttek karrierje során a sérülések, és a világ is sokat változott azóta.
– Nyolc évvel ezelőtt egyáltalán nem éreztem úgy, hogy túl korán akasztom szegre az ütőmet. Akkor teljesen időszerűnek tűnt a döntés – emlékszik vissza 2011-re Balázs György, akire most éppen saját öccse, Attila cáfol rá saját példájával. Túl a harmincon, túl egy komoly, kilenc hónapos kihagyáson, jobban játszik, mint valaha: júniusban két Challenger tornán is döntős volt, a wimbledoni kvalifikációban pedig két kört is ment, hajszálon múlott a főtáblás szereplése.
– Mai fejjel persze néha megfordul bennem, hogy akár játszhatnék is, de most már felesleges ezen tűnődni. Örülök Ati sikereinek, s amiben csak tudom, segítem. Igen, általa kicsit kárpótol a sors azért, ami nekem nem jött össze. De nincs bennem keserűség. A BTC-n nagyszerű közösségben dolgozhatom, minden nap örömmel jövök, nem érzem kényszernek, amit csinálok. Nem égtem ki, ugyanúgy imádom a teniszt, mint kamasz koromban.
Sokan talán nem tudják, de a Balázs testvérek, Ildikó, György és Attila, az úszással kezdték sportolói pályafutásukat. A Kőér utcában, a Spartacusnál edzettek, Gyuri egyenesen Cseh Lacival, akinek nem csak osztálytársa, de padtársa is volt a kőbányai suliban. Egész jó mellúszó volt, így csak 10 éves korában kezdett komolyabban teniszezni Zsitva Zsolt irányításával, és 13-14 évesen döntött a sárga labda mellett. S hogy nem maradt le semmiről, arra korosztályos eredményei szolgálnak bizonyítékul. Itthon éveken át a legjobb fiatal játékos volt, kondijáról a body builder Kovács István gondoskodott. Nemzetközi szinten előbb a Tennis Europe ranglistáján jegyezték az élbolyban, juniorként az ITF-en volt harmadik. 2003-ban, Dudi Sela (ATP 29. a 2009-es esztendő nyarán) partnereként megnyerte a juniorok Roland Garrosát, egy hónappal később pedig hatalmas reményekkel vágtak neki Wimbledonnak.
− Az első körben volt egy esőszünet, valószínűleg nem melegítettem be jól és az első játékban szétszakadt a vállam. Fel kellett adnunk a meccset. Utolsó éves juniorként a legszebb évem lehetett volna, végül az egész szezonnak annyi lett. Pedig már ekkor indultam Challenger-tornákon, legalább tíz-tizenöt ATP-pontom is volt, ígéretes felnőtt karrier előtt álltam – beszél a balszerencsés korosztályváltásról Balázs György, sorolva a körülményeket, amelyek ellene dolgoztak. Hornok Miklós, akitől nemcsak a modern kori tenisz alapjait tanulta meg, de a versenyzést is, s akinek a junior bajnoki címeket köszönhette, ekkor költözött az Egyesült Államokba, a szövetség részéről mellé delegált Noszály Sándor pedig néhány hónap után a showbizniszt választotta. Utóbbi lazaságával és bohémságával sokat oldott az akkor, saját bevallása szerint, túlságosan is merev és vonalas hozzáállásán.
– A sérülésen túl, az egyedüllét ártotta a legtöbbet a karrieremnek: 18-19 évesen egymagam vágtam bele ebbe a nagy kalandba. Bárki jó lett volna. Csak jött volna velem, támogatott volna, hiszen annyira fiatal voltam még. Végül 21 évesen nyertem az első 15 ezres Futures-tornámat Lengyelországban, tehát elment három év a karrieremből. Sohasem felejtem el az örömöt, amit akkor éreztem, egy kétszázadik orosz fiút vertem a döntőben. De ugyanilyen felejthetetlen élmények voltak a Davis-kupa meccsek is, volt, hogy kettő-kettes állásnál nyertem döntő meccset.
Nehéz évek, még nehezebbek követték. Telente valamelyik akadémián edzett külföldön, előbb Barcelonában Jordi Vilarónál, majd Bécsben, nyaranta pedig versenyzett. Törekedett az önállóságra, mert nem szeretett volna szüleinek további terheket okozni. Albérletbe költözött, s megpróbálta eltartani magát. Ekkor alakult ki az a rendszer, hogy csapatversenyekkel kereste meg a nyári versenyekre valót. Nem kevesebb, mint hat országban játszott, az osztrák, a német, a magyar, a svájci, a francia és az iráni szuper ligákban egyaránt helyt állt. Az egyéni ranglistapontok gyűjtögetésében ugyanakkor érthető módon lemaradt. S mindezt edző nélkül! Csak az erőnléti kérdésekben volt segítsége, Tatarek Rezső személyében.
− Azt hiszem ez az én történetem legnagyobb tanulsága. Ezt a sportágat nem lehet egyedül csinálni!
Balázs György ekkor ismét öccse, Attila példáját hozza fel, akinek második karrierje beindításában a tökéletes csapatmunka az egyik legfontosabb tényező. A BTC-n rendelkezésre álló szolgáltatások, a kiváló infrastruktúra, valamint a sparring partnerek mellett, Borsos Olivier sportigazgató és az utazó-edzőként dolgozó, egykori kiváló öttusázó Szendrei Dániel, no és persze a báty, Gyuri állandó jelenléte adja Attila számára a biztonságot.
− Ma már örülök, hogy azzá váltam, aki vagyok és nem őrültem bele a teniszbe. Valahogy mindig törekedtem arra, hogy „normális” életem legyen. A TF elvégzése is elvett pár évet a karrieremből, most pedig az egyéves kisfiam, vagyis a családom tölt fel az edzések után. Idén nem indultam először csapatversenyben, mert véglegesen az edzősködés felé fordultam. Kezdhettem volna talán később, de akkor nem dolgozhattam volna Piros Zsombival, Lukács Vandával, Babos Timivel, Vörös Mátéval csak hogy az ismertebb játékosokat említsem és nem tanulhattam volna olyan kiváló szakemberektől, mint Temesvári Andrea és Babos Csaba.
Idővel persze Balázs Gyuri is szeretne nagy játékosokat nevelni, s ehhez a BTC-n, úgy tűnik, minden feltétel adott. Még meglehetősen friss versenyzői tapasztalatait egyfajta mentorként is igyekszik átadni a feltörekvő fiataloknak. Egyetlen nehézség számára, hogy vezetőedzőként sok korosztályt kell lefednie, nem igazán tud egyetlen növendékre koncentrálni. De hát a klub elsősorban akadémiaként működik, ahol minden egyes gyerek számít. Amikor valakit mérkőzésre kísér, akkor a kollégáinak kell átvenniük helyét a pályán.
− Nagy szerencse, hogy Olivier-vel fél szavakból értjük egymást, gyermekkori barátok vagyunk, Hornok Mikinél együtt teniszeztünk. Ő a BTC lelke, hihetetlen mennyiségű háttérmunkát végez, hogy nekünk csak az edzések megtartásával kelljen foglalkoznunk. Azt hiszem, kicsit késve, de most kaptam meg azt a csapatot, amelyre fiatal teniszezőként lett volna szükségem.
Az út pedig most sem lesz könnyebb, legfeljebb edzőként az idővel már nem kell versenyt futnia.