Idén már a harmadik 15 ezer dolláros ITF-tornagyőzelménél jár Lukács Vanda, aki 2017-es hátsérülését követően több mint egy évet volt kénytelen kihagyni.
26 esztendős játékos tavasszal kezdett el Kardhordó Szilárddal dolgozni, s a közös munka egyelőre igen gyümölcsözőnek tűnik.
Gy. Szabó Csilla írása * A tornagyőzelem mindig jó érzés, a hazai közönség előtt elért siker pedig még inkább az. A 26 esztendős Lukács Vanda nem is titkolja, a május közepén Görögországban megnyert 15 ezres ITF-tornához képest, a budapesti ETC-n aratott siker mennyivel nagyobb örömet okozott neki. A 2017-es hátsérülése miatt kihagyott hosszú hónapokat követően egyre inkább játékba lendülő teniszező, az áprilisi törökországi párosgyőzelmével együtt, idén már a harmadik 15 ezresen nem talált legyőzőre.
A két évvel ezelőtt még karriercsúcsával a WTA 369. helyén rangsorolt, jelenleg 796. helyen álló játékos a magányosan töltött hosszú éveket követően a tavasz végén kezdett Kardhordó Szilárddal dolgozni. Az együttműködés kialakulásában azonban a véletlen is közbejátszott.
− Vanda éppen sparring partnert keresett és húgom, Emese engem ajánlott – idézi fel a negyedévvel ezelőtti találkozást a MESE tenisz szakosztályának elnöke, aki szívesen ütött a kiváló játékossal, s majd véleményét is megosztotta vele. A szakember úgy gondolta, valamit biztosan nagyon tud Vanda, ha a világ legjobb négyszáz játékosa közé jutott, ugyanakkor valami hiányzik is a játékából, hiszen viszonylag lassan érte el ezt az eredményt. Éppen ezért azt ajánlotta Vandának, más koncepcióval álljanak neki a közös munkának. Ha semmin sem változtatnak, az eredmény sem lesz jobb. A Dunakesziről indult teniszező igent mondott az elképzelésre, mert az évek alatt szerzett tapasztalatai azt mutatták meg számára, hogy egyáltalán nem könnyű egyedül boldogulni a profi teniszezők világában.
− A szüleim és támogatóim a nehéz időkben is mellettem álltak. A szakmai kérdésekben azonban hosszú évek óta nem volt kihez fordulnom. Márpedig egy hozzáértő szem nagyon sokat hozzá tehet egy versenyző sikeréhez. Ugyanakkor a magányból is elegem lett, ezért próbálok most itthon készülni, a barátaim, családom társaságára, és Szilárd tanácsaira támaszkodva – foglalja össze a döntés okait Lukács Vanda, aki nagyon fiatalon, alig tizenhat évesen került ki Spanyolországba, ahol egy barcelonai klubban töltött el két évet. Saját bevallása szerint, nem a saját hibájából, de ellötyögte ezt az időszakot – ma már tudja, rossz döntés volt az ibériai kaland. Ám akkor úgy tűnt, hogy nincs más választása.
Bogyó Tamásnál, Dunakeszin sajátította el a sportág alapjait, majd a klub ajánlotta neki Várszegi Zoltánt, akivel hét éven át dolgozott. A szakember azonban ekkor úgy látta, hogy a kiugróan tehetséges fiatal lánynak már nem tud tovább segíteni, s mivel itthon nem tudott kellően felkészült edzőt ajánlani maga helyett, Spanyolország lett a befutó. A nagy akadémiák helyett pedig egy kisebb klubba került, mert Sergi Brugueránál, ahová próbajátékra hívták, senki sem figyelt rá igazán. Ezt követően egy ideig Kisantal Péter volt a mestere, majd egyik helyről a másikra vándorolt, s csak Dominika Cibulkova szlovákiai tenisz akadémiáján találta meg igazán önmagát. Eredményei ekkor egyre jobbak voltak, ám jött a hátsérülése, s ismét magára maradt. A visszatérésben többek között Babos Csaba is segítette, ám a Sopron-Budapest távkapcsolat hosszútávon nem működött.
− Fiatal korban nagyon könnyű rossz döntéseket hozni – tér vissza a Vanda szerint meghatározó spanyolországi évekhez. – Az ottani edzők például feleslegesnek tartották a korosztályos versenyeket, így alig tizenhat évesen, már a tízezres felnőtt tornákon szerepeltem. Ma már tudom, hogy korai volt, hiszen nagyon könnyű olyan pofonokba belefutni, amelyek nem csak fájdalmasak, de akár meg is állíthatnak egy ígéretes karriert. Az amerikai egyetem lett volna a másik út, ám az sem vonzott, szerettem volna itthon maradni. Azt hiszem, nem túl szerencsés generáció a miénk, nem sok segítséget kaptunk ahhoz, hogy a felnőtt sikerekhez vezető úton elindulhassunk. De nem akarok már visszatekinteni ezekre az időkre. Itt vagyok, imádom a teniszt, ha nem így lenne, már rég abbahagytam volna.
Ebben Vandának már csak azért is igaza van, mert a sérülés miatti kihagyást követő visszatérésébe az ITF szabálymódosítások is beleszóltak. A kezdeti bosszankodás után azonban tudomásul vette, hogy a nemzetközi szövetség ranglistáján az első ötvenbe kell kerülnie ahhoz, hogy ismét jó tornákon indulhasson, majd a huszonötös limit ellen sem tiltakozott, s most végül a húszat is teljesítette. Augusztusban azonban visszahozzák a régi szabályokat, így ki tudja, nyer-e azzal, hogy következetesen betartotta az utasításokat.
− Most már átlátom a rendszert, és a sportszakmai indokok mellett leginkább az számít, hogy szívesen menjek egy tornára. Ne kelljen például többször repülőre szállni, vagy vonatozni, taxizni. Mostantól nem akarom feleslegesen pazarolni az energiáimat – jegyzi meg a tornaválasztással kapcsolatos elveit Lukács Vanda. A pesti sikert követően Spanyolországban egy 25 ezer dolláros tornán indult – rangsora a kvalifikációra jogosította, s ott egy nyertes mérkőzés után a második körben, a feljutásért vívott összecsapson egy 10-12-es meccs tie break során búcsúzott. Lépésről lépésre szeretne e szinten is a főtáblára, majd pedig első köröktől idővel az elődöntőkig, döntőkig jutni.
– Mindenképpen bravúrokra lesz szükség, hogy ezt a tervemet megvalósítsam, hiszen itt az első kiemeltek gyakran már száz körüli játékosok is lehetnek. De mivel én magam is a legjobbak közé, vagyis a top100-ba vágyom, nyerni kell majd ellenük is.
A feleslegesen elpazarolt energiákról azonban nemcsak a tornák szervezésében, de a pályán is szó esik Kardhordó Szilárddal, aki azt szeretné, ha Vanda hatékonyabban játszana. A szakember szerint néha túl sok energiát fektet egy labdamenetbe, amely előbb is befejezhető lehetne, a vonalhoz közelebb helyezkedve, felszálló ágban megütött labdákkal. A magyarázatokat eddig a játékos jól megértette, a tenyeresén végrehajtott változtatások következtében ez az ütés kifejezetten hatásos fegyvere lett. Kardhordó Szilárd szerint a 15 ezres mezőnyben nem is tudnak az ellenfelek mit kezdeni vele, igazából csak rajta múlik, mi lesz egy tenyeressel elindított labdamenetből. A 25 ezresekre feljebb lépve azonban a fonákot is fel kell majd hozni erre a szintre, az eltelt negyedévben erre nem jutott még idő.
− Egy Vandához hasonló tapasztalt játékos esetében a meglévő konkrét kiforrott elképzelései egyszerre könnyítik és nehezítik a munkát. Van ugye, amiben hisz, és van, amit én mondok. És ez nem mindig esik egybe. Szerinte például keveset versenyzett eddig, szerintem viszont az edzéseken tudjuk a hibák egy részét kijavítani. Szerencsére, eddig mindig megegyeztünk ezekben a kérdésekben – jellemzi együttműködésüket Kardhordó Szilárd.
Lukács Vanda pedig egy érdekes dologgal zárja a beszélgetést:
− Igazából, már korábban is értettem, amit az edzőim kértek tőlem, csak valamiért nem tudtam a gyakorlatban megvalósítani. Szilárd úgy magyaráz, hogy teljes egészében átjön, amit mondani akar. Ennek is köszönhető, hogy az ETC-n például az ötödik meccsemen sem voltam fáradt, örömmel mentem fel a pályára. S nemcsak azért, mert itthon játszhattam.