A juniorok világranglistáján már a 143. helyen áll a 17 esztendős Fajta Péter, s ezzel Makk Péter mögött pillanatnyilag a második legelőkelőbben rangsorolt magyar játékos. S bár a hazai rendezésű G4-es tornán is elindult, most már inkább az erősebb junior ITF-tornákon szerepel. Úgy érzi, gyorsan belerázódott a gyorsabb teniszt játszó, színvonalasabb mezőnybe.
Gy. Szabó Csilla írása * Nemcsak eredményes volt Fajta Péter számára az évkezdet óta eltelt közel öt hónap, de igen tanulságos is. A 17. születésnapját néhány napja ünnepelt, a Nemzeti Edzésközpontban Palágyi Miklós irányításával készülő fiatal hétről hétre emelte a lécet, s a nívósabb versenyeken szerzett tapasztalat is ezzel arányosan gyarapodott. S bár tavaly még csak ismerkedett a junior ITF-tornák légkörével, idén már a magasabb kategóriájú viadalokon is letette névjegyét. Ahogy ő fogalmazott, gyorsan belerázódott a juniormezőnybe:
− Egészen jó ranglistával kezdtem az évet, hiszen a kétszázhuszadik hely környékén voltam, s ezt követte a januári, prágai négyes kategóriájú megnyerése. Ezzel annyit léptem előre, hogy ettől kezdve a kettes, hármas, sőt egyes viadalok táblájára is felkerültem. Nekem pedig csak játszanom kellett, és nagy örömmel vetettem bele magamat a színvonalas küzdelembe. Most elsősorban ezeket próbálgatom, s nagyon boldog vagyok, hogy meg tudom állni a helyem.
A tavaly, Velcz Zsombor oldalán U16-os páros Európa-bajnokságot nyert teniszező a héten ugyan a BTC-n zajló G4-es tornán vesz részt, de azt megelőzően Ausztriában, egy G2-esen jutott az elődöntőig. S nem is akárhogyan. Az első körben a torna második kiemeltjét, a junior ITF-ranglistán 59. helyezett, lengyel Wojciech Mareket búcsúztatta 6:4, 6:3 arányban.
− Az idény egyik legemlékezetesebb meccse volt, hiszen messze előttem van a rangsorban – tekint vissza az esőszünetekkel tarkított tribuswinkeli tornára Fajta Péter. – Ellene már egy tisztes vereség sem lett volna kudarc. Szerencsére szinte hiba nélkül játszottam, egyetlen könnyű pontot sem adtam neki, s nem buktam egyetlen szervát sem. Nagy önbizalmat merítettem ebből a találkozóból, mert ha egy ilyen szintű játékost két szettben meg tudok verni, akkor sok minden másra is képes lehetek. Úgy érzem, végre tényleg beérett az eddigi sok munka.
A fiatal játékos szerint a NEK-en ideális körülmények között készülhet Palágyi Miklós vezetésével és Vaskó Balázs erőnléti edző közreműködésével. Utóbbi szerepét azért is emeli ki, mert fizikálisan kifejezetten sokat fejlődött az utóbbi időben, s ennek köszönhetően lábmunkája is határozottan felgyorsult. Igaz, a gyorsaság most már számára nemcsak a lábak, de a kezek és a fej szintjén is nélkülözhetetlen. A gyengébb és erősebb tornák és az azokon résztvevő játékosok közötti különbséget is elsősorban ebben látja.
− A különböző szintek között a sebességkülönbség a leginkább szembetűnő, amit akkor érzek csak igazán, amikor visszafelé játszom. A héten, a BTC-n megrendezett négyes kategóriáson például különösebb erőlködés nélkül jutottam a döntőbe, amely egyértelműen a fejlődésem és a ritmusváltásom bizonyítéka. Pedig most már nem is vagyok igazán friss, három hét kemény versenyidőszak áll mögöttem.
S hogy mi is volt az idei esztendő eddigi legnagyobb tanulsága, arra a márciusi casablancai G3-as negyeddöntőjét hozza fel. A francia Timo Legout ellen 7:6, 6:5-re vezetett, s már meccslabdája is volt, ám ezt nem tudta érvényesíteni és végül csak három szettben hozta a találkozót. A lecke azonban másnap érkezett, amikor az elődöntőben újból döntő játszmára kényszerült, s ekkor már nem sikerült a maga javára eldönteni a mérkőzést.
− Ha előző nap két szettben nyerek, amire minden esélyem meg is volt, akkor kevésbé fáradok el, s biztosan másképp alakul a következő meccs. Örökre levontam a tanulságot: ha be lehet fejezni egy meccset, akkor azt a lehető leggyorsabban kell megtenni – összegezte ausztriai tapasztalatait Fajta Péter, aki az évvégére a junior Top 100-ba várja magát.
Előbb azonban a nála egy évvel idősebb Sallay Péter ellen játszik döntőt a Városmajorban, majd indul Gyulára, ahol a 25 000 dollár összdíjazású férfi tornára kapott szabadkártyát a rendezőktől. Különösebb terhek nélkül, jóleső izgalommal tekint a felnőttek közötti kirándulásra, amelyet igen dolgos hétköznapok követnek majd. Függetlenül az eredménytől, Péternek iskolájában, a Csík Ferenc Gimnáziumban is helyt kell állnia, hiszen a tavaszi tornák miatt, igencsak elmaradt a vizsgáival. Még szerencse, hogy a pedagógusok mindenben segítik, a lehető legrugalmasabban kezelik sportolói elfoglaltságait.
− Azt hiszem, hogy iskolámnak is nagyon sokat köszönhetek, tanáraim ugyanúgy részesei az utóbbi időszak sikereinek, mint az edzőim vagy a családom – ismeri el a fiatal válogatott játékos, aki szerényen és a tőle megszokott alázattal készül tovább, az egyre nehezebb és nehezebb erőpróbákra.