A Roland Garros 2001-es női egyéni negyeddöntőse, párosban olimpiai 5. helyezett Mandula Petra visszatér a tenisz világába és az európai szövetség juniorbizottságában kívánja segíteni a jövő nemzedékeit.
A négygyerekes anyuka úgy gondolja, a kiélezett konkurenciaharc ellenére a mai fiataloknak több lehetőségük van, mint nekik volt.
Gy. Szabó Csilla írása * Az egyéni világranglistán 2004-ben a 30. helyig jutó, párosban hétszeres WTA-tornagyőztes Mandula Petra az Európai Tenisz Szövetség juniorbizottságában fogja a játékosként, később pedig edzőként szerzett tapasztalatait kamatoztatni. A 2001-ben, Párizsban emlékezetes meneteléssel a negyeddöntőig jutó játékos 27 évesen, kiújuló porckorongsérve miatt intett búcsút karrierjének, amely akár tovább is tarthatott volna. A Mogyoródon élő négygyermekes anyuka azonban nem szeret a múltba merengeni. Különösen most, új megbízatása elnyerését követően, nem. A kontinentális szövetség fiatalokkal foglalkozó bizottságába kerülve inkább a jövőjét tervezgeti, amelyet nem a teniszpályán állva edzőként, vagy annak széléről tanácsait kapitányként osztogatva képzeli el. A sportág nemzetközi vérkeringésbe visszatérve, kapcsolatait kihasználva kíván hozzájárulni a jövendő nemzedékek sikereihez.
– Egyelőre a felkészülési szakasznál tartok, most olvasom át a munkámhoz szükséges háttér-információkat, hogy a júliusi első ülésünkre már teljesen képben legyek – avat be minket vadonatúj tisztségének kulisszatitkaiba Mandula Petra, akinek igen határozott elképzelései vannak arról, mivel is szeretne foglalkozni az elkövetkezendő években. – A Tennis Europe viadalokon megforduló fiatalok még nem kiforrott játékosok. Ebben a korban sok minden eltérítheti figyelmüket a lényegről, vagyis arról, hogy most kell mindent megtenniük bontakozó karrierjük érdekében. Tudniuk kell, hogy megéri minden energiájukat és figyelmüket erre fordítaniuk, miközben a kiégést is el kell kerülniük. A feladat igen összetett, de személyesen átéltem ezeket a korszakokat, és sikeresen túl is jutottam rajtuk, ezért eredményesen segíthetem őket. A jövőben tehát leginkább a fiatalok inspirálásában, motivációjában képzelem el az igazi szerepkörömet.
Bár a kiváló játékos szinte belevész a felsorolásba, amikor legszebb sikereiről kérdezzük, úgy gondolja, ő is sok mindent másképp csinálna a mai eszével. S bár a sportágban egyre kiélezettebb harc folyik az előkelő ranglistahelyezésekért, a mai fiataloknak több lehetőségük is van, mint volt Petrának és korosztályának. Ő egyszerűen belenőtt a profi teniszezők világába, gyerekként nem dédelgetett világelsőségről szóló álmokat:
− Amikor tizenkilenc évesen leérettségiztem, édesapám megkérdezte, hogyan tovább? Ekkor már korosztályos Európa-bajnok voltam, bőven volt részem sikerekben, nagyon szerettem játszani és még utazhattam is, tehát a teniszt választottam. Addig nem készültem tudatosan profi karrierre, és ha szüleim nem támogattak volna, talán az egyetem mellett voksolok. De semmi nem történik véletlenül az életben, nekem a tenisz jutott és nagyon örülök, hogy így történt. A siker azonban nemcsak a győzelmet jelenti, szerintem az is a siker egyik formája, ha valaki hosszú éveken keresztül hobbiszinten játszik, majd edző, vagy menedzser lesz. A sportág fejlődését oly sok formában lehet segíteni, mindenki tegye úgy, ahogy az számára a legtöbb örömet okozza.
Mandula Petra és férje, a szintén „szakmabéli” Hultai Gergely négy gyermeket nevelnek, de egyelőre egyikük sem ütővel a kezében képzeli el a jövőjét. A 12 esztendős Flóris és a 8 éves Matyi a fociért rajong, az idén 10. születésnapját ünneplő Paula pedig a tornáért és a táncért lelkesedik. A két esztendős Áronnak testvéreihez hasonlóan remek labdaérzéke van, ám az olimpikon anyuka úgy gondolja, egy népes családban nagyon nehéz lenne egyetlen gyermek profi karrierjéért a többiek életét is felborítani.
– Azt szeretnénk, ha boldog és egészséges felnőttek lennének, s bár soha nem akadályoznánk meg, ha végül a teniszt választanák, kényszeríteni sem fogjuk őket erre. Mivel az én életemből kimaradt az egyetem, a tanulást tűztük ki számukra legfontosabb célként. Ha abban helytállnak, természetesen örömmel vesszük, ha a sport is az életük része lesz – összegzi gyermekeivel szemben támasztott elvárásait Petra.
A 2000-es, Sydney-i olimpián, Marosi Kati oldalán negyeddöntőig jutott teniszező, bármilyen büszke is felnőtt eredményeire, a szívéhez egy 11 évesen, Franciaországban szerzett második helyezés áll a legközelebb. Az idősebbek, vagyis az U14-esek között lépett pályára, s bizony bosszankodott az elveszített döntő miatt:
− Akkor nem tudtam még felmérni, milyen nagy eredmény ebben a mezőnyben egy második helyezés, de ma már a helyén kezelem a dolgokat. Talán azért is szeretem annyira, mert minden pillanatban arra emlékeztet: értékelni kell a sikereket, s néha a végső diadalnál tényleg fontosabb, hogy önmagunkat is legyőzzük!
Mandula Petra most a kontinentális szövetség munkájában kíván minél eredményesebben helytállni. S ha ez sikerül, akkor egy másik régóta dédelgetett álmát is megvalósíthatja. Jótékonysági irányban szeretne majd továbblépni, s bár régóta érlelődik benne ez a gondolat, majd csak akkor lép vele a nyilvánosság elé, amikor teljesen kiforrtak ezen tervei.