A korábbi TOP 100-as teniszező Gubacsi Zsófia, a nevét viselő egyesület vezetőjeként az utánpótlás-nevelést és a bázisteremtést tartja legfontosabb feladatának.
A kiváló játékos a Magyar Speciális Olimpiai válogatott teniszezőit is segítette felkészülésében, s egy bőrrák-megelőzési kampány arcának szerepét is elvállalta.
Gy. Szabó Csilla írása * Pontosan 21 évvel Nagy Adrienn tavalyi Orange Bowl-párosgyőzelme előtt, egy másik fiatal magyar leány emelhette magasba a narancsokkal telt kosarat az amerikai A-kategóriás korosztályos viadalon. Az akkor 16 esztendős Gubacsi Zsófiáról és partneréről, a későbbi világelső és négyszeres Grand Slam-győztes Kim Clijstersről azonban nem készült közös fotó azon az emlékezetes 1997. december végi napon. A belga teniszező annyira nem számított a döntős szereplésre, hogy a finálé napjára már harmadszor íratta át a repülőjegyét, a fotózkodás kedvéért pedig már végképp nem késlekedhetett, ha el akarta érni a Belgiumba induló gépét. A karrierje során 41 WTA-győzelmet gyűjtő teniszező ekkor még csupán 14 esztendős volt, a nála két évvel idősebb Gubacsi számított menő versenyzőnek. Igaz, utóbbi is éppen, hogy elmúlt 16 esztendős, így az U18-as mezőnyben még kiemeltek sem voltak. Tudásuk azonban már ekkor, az idősebbek között is, kiemelkedő volt.
– Felejthetetlen emlék az Orange Bowl-győzelem, Kimmel többször is indultam korosztályos párosversenyen, szerettem vele játszani – emlékszik vissza utánpótlássikerére Gubacsi Zsófia, a legjobb WTA-ranglistáját 2003. januárjában, a 93. pozícióban elérő, egy egyéni és egy páros profi női tornát nyerő magyar teniszezőnő. – Szép karriert futottam be, a junior-mezőnyben a világ legjobbjai között tartottak számon, s bár nem volt könnyű az átmenet a felnőttek közé, végül ott is sikerült jó eredményeket elérnem. Gyerekként az volt a célom, hogy Grand Slam-tornán indulhassak. Mind a négyen játszhattam főtáblán, a Roland Garroson pedig három kört is mehettem, így nem maradt bennem hiányérzet. Így volt kerek a teniszkarrierem.
A ma már saját tenisziskolát működtető egykori kiválóság a 2001-es párizsi GS-tornán a selejtezőből menetelt a legjobb 32 közé, ahol emlékezetes találkozón szenvedett vereséget Serena Williamstől. Ma is világosan emlékszik az óriási nyomásra, amely ezen a találkozón rá nehezedett. Az amerikai sztár nem csak játék közben, de már megjelenésével, a pálya szélén is éreztette esélyes mivoltát.
– Egy a legjobb százba éppen bekerülő játékos nincs hozzászokva a profikat övező „körítéshez”, de a Philippe Chatrier stadion atmoszférájához sem. Nekem is újdonság volt minden, és egyben hatalmas élmény is – tekint vissza néhány mondat erejéig legemlékezetesebb mérkőzésére Gubacsi Zsófia, aki számára a legnagyobb örömet azonban az egyetlen egyéni WTA-tornagyőzelme okozta, amelyet 2001. júliusában Casablancában szerzett meg. – Teljesen egyedül utaztam, erre világosan emlékszem, de a boldogságra is, amelyet akkor éreztem. Sok munka és lemondás volt a karrieremben, de ezt én akkor nem így fogtam fel, hiszen szerettem teniszezni. A szüleim számára lehetett sokkal nehezebb, hiszen ők csakis én miattam csinálták.
Bármilyen nagy is volt Zsófi tenisz iránti rajongása, 2007-es visszavonulását követően egy-másfél évig a teniszpályák környékére sem nézett. S bár a XVIII. kerületi klub már ekkor is létezett, csak 2008-ban kezdte meg a munkát és a legkisebbek oktatását. Az eltelt közel tíz esztendő pedig bizonyítja, hogy az egykori klasszis jól választott és edzőként nem a versenyteniszben, hanem az utánpótlás-nevelésben találta meg önmagát.
– Nagyon szeretek a kicsikkel foglalkozni, számomra az az igazi öröm, hogy a teniszpályán megtett legelső lépéseik során kísérhetem őket – beszél mindennapjairól a Gubacsi Zsófia Tenisz Klub és Sport Egyesület névadója és vezetője. – De olyan sokat kaptam a tenisztől, hogy most én szeretnék ebből visszaadni. Olyan területeken, amely talán mások számára nem olyan népszerű, nekem viszont örömet okoz. A mai gyerekeket nagyon nehéz lecsábítani a teniszpályára, a versenyzésre pedig még nehezebb rávenni őket. Engem azonban ez egyáltalán nem zavar. A legfontosabb, hogy sportoljanak, ennél jobb irány nincs. Több, mint száz gyerek játszik nálunk, akik főleg a tizennyolcadik kerületből, valamint Vecsésről és Gyálról érkeznek. Nagyon fontos a bázisteremtés, és ebben a kerület tenisziskoláival remek együttműködést alakítottunk ki. Úgy véljük, egységben az erő, alulról építkezve mindenben segítjük egymást.
Gubacsi Zsófi azonban nemcsak a XVIII. kerületi teniszélet fellendítésére gondol, amikor arról beszél, hogy a sportág kevésbé népszerű területein is szívesen tevékenykedik. Az egykori profi játékos a nemrégiben Abu Dhabiban megrendezett Speciális Olimpiai nyári világjátékokon a magyar válogatott egyik segítője volt. Az értelmi fogyatékkal élő és tanulásban akadályozott sportolók számára nemcsak ingyen adja a pályát, de a Sebestyén Kata által vezetett teniszszakág felkészülésében is segédkezik. A riói paralimpia egyetlen magyar kerekesszékes teniszezője, Németh Roland is Pestszentlőrincen gyakorolt az ötkarikás játékokra.
S ha már a jó ügyeknél tartunk, Zsófi nemrégiben elvállalta, hogy egy a bőrrák megelőzését szolgáló kampány, a Stop Melanoma arca legyen. S bár eredetileg egy barátnője kérte fel a szerepre, úgy érzi, sportága miatt is fontos erről a problémáról beszélnie:
– Sajnos sokan nem vesznek tudomást a napsütés okozta veszélyekről, amely bennünket, teniszezőket, különösen érint. Felelős vagyok a gyermekekért, akik hozzám járnak, s nemcsak a sport, de az egészségük terén is. Ezért is szívügyem, hogy felhívjam figyelmüket a megelőzés fontosságára.
Hogy Gubacsi Zsófi végül az edzői pályát választotta hivatásául, az persze korántsem a véletlen műve. Olyan mester példája állt előtte, akit a mai napig a legnagyobb szeretettel és tisztelettel emleget. Úgy véli, teniszkarrierjében szülei után Hegedűs Józsefnek, vagyis Dodi bácsinak köszönheti a legtöbbet. Bárhová is sodorta az élet, mindig ő volt a bázis, akihez bátran fordulhatott, s akitől minden kérdésére jó választ kapott. Amikor 14 éves korában amerikai akadémiára utazott, akkor is a kiváló szakember bíztatta a váltásra.
−Az edző szerepe különösen fontos a mi sportágunkban – véli Gubacsi Zsófia. − Tanítványaimon nap mint nap látom, mennyire kötődnek az oktató személyéhez. A szakmailag jó programhoz, jó ember is kell, aki a tudást át tudja adni. Ezért is választom meg nagy odafigyeléssel a munkatársaimat. Nekem óriási szerencsém volt Dodi bácsival. Szeretnék én is olyan sokat adni tanítványaimnak, mint amilyen sokat én kaptam tőle.