Tenisz, bridzs, bélyeggyűjtés, informatika.
Dr. Homonnay Gézának, az MTK Park Teniszklub üzemeltetőjének számos szenvedélye van amellett, hogy a fiatalok támogatásában is élen jár.
Mániája azonban csak egy van: a Szuperkupa-győzelem.
Gy. Szabó Csilla írása * Bár dr. Homonnay Géza neve mára végérvényesen összeforrt az MTK Park Teniszklubbéval, a sportág kiemelkedő hazai mecénása igazi polihisztor. A villamosmérnökként végzett műszaki doktor nem titkolja, hogy legnagyobb szenvedélye a bridzs, amelyet a mai napig versenyszerűen, mi több, válogatott szinten űz. Hogy a magyar bridzsszövetség elnöke, az már azért sem különleges dolog, mert másik hobbijában a bélyegek világában sem elégedett meg kisebb ranggal. Igaz, ez utóbbiban mindkét hazai szövetségnek, a MAFITT-nek és a MABEOSZ-nak is vezető tisztségviselője. S hogy mindez hogyan fér össze a mecénási szerepkörét megalapozó informatikai cég, a Gamax kft irányításával, arra mosolyogva csak így válaszol:
– Minden cégemnél a legjobb emberek dolgoznak.
A 14 éves koráig a BSE-ben teniszező szakember azonban nemcsak az üzleti életben, vagy az egyesületek és szövetségek irányításakor választja ki jól a munkatársait. A teniszpályán is pontosan tudja ki az, akit támogatni érdemes. Ő volt az, aki 2008-ban, egy angliai akadémiáról hazacsábította Babos Tímeát.
– Mitől jobb egy angol klub nálunk? Tettem fel a kérdést és be akartam bizonyítani, hogy mi is fel tudunk futtatni egy topteniszezőt. Döntő pillanat volt ez a klub életében, hiszen addig inkább örömtenisz folyt nálunk, ám Babos Csaba, majd pedig Temesvári Andrea érkezésével egyértelműen a profi szemlélet költözött be hozzánk a Feneketlen tóhoz. Összeraktuk a Timi-teamet, Barátosi Levente lett az edző, Csaba a menedzser, Simai Péter a kondiedző, de Csende Zsoltot és egy pszichológust is bevettünk a csapatba. A kísérlet sikerült és Timi bejutott a top százba – foglalja össze a meghatározó pillanat történéseit a klubvezető.
S hogy miért folyt addig örömtenisz az MTK-ban, arra dr. Homonnay Géza múltjában kell keresnünk a választ. Tizennégy éves korában ugyanis azért akasztotta szegre az ütőjét, mert edzője, Saródi József tehetségesnek ítélte s arra kérte, ne menjen gimnáziumba. A tanulás azonban mindennél fontosabb volt számára, ezért nem is gondolkodott a döntésen. A kényszerszünet gyakorlatilag tíz éven át tartott és a nyolcvanas években hobbi szinten újrakezdte a játékot. Sőt, amikor házasságkötését követően Tordasra költözött, helyi összefogással teniszpályát építettek vezetésével, majd csapatot szerveztek rá. S meg sem álltak a Szuperliga bajnoki címig, amelyet a férfi együttes kétszer is elnyert.
A sors azonban úgy hozta, hogy visszaköltözött Budapestre, s mivel a Gamax kft. székhelye a Bartók Béla úton található, kézenfekvő volt, hogy az MTK-nál ütögessen tovább. 2003-ban pedig élt a kínálkozó lehetőséggel, s az állami tulajdonban lévő létesítményt 15 évre kibérelték, s nem kis anyagi áldozatok árán felújították a rendkívül jó adottságú, patinás klubot.
– Saját példámból indultam ki, amikor induláskor a hobbi teniszre koncentráltunk – emlékszik vissza az ezredfordulót követő időszakra dr. Homonnay Géza. – Azt szerettem volna, ha a gyengébb játékosoknak is lehetőséget adunk, nemcsak a profiknak. S bár az edzők nem lelkesedtek az ötletért, hiszen így kevésbé volt homogén a társaság, én kitartottam az eredeti tervem mellett. Voltak eredményeink, de nem voltak hatalmas elvárásaink. Kisgyörgy Gergely, Tatár Zsolt és Kiss Sebő vezetésével ennek ellenére Szuperligát nyertünk, majd a hölgyeknél is összehoztunk egy ütőképes csapatot. Nagy Kyra közel tíz éven támogatott bennünket erőn felül, amiért nagyon hálás vagyok neki, de Jani Réka alázatos játéka is példaként szolgál a feltörekvő nemzedékek számára.
A lehetőség azonban nemcsak a gyengébbek, de a legjobbak számára is fontos volt, az MTK-nál pedig a fiatal tehetségek gondozása dr. Homonnay Géza révén sohasem múlhatott a hiányzó anyagiakon. Gálfi Dalma estében például egy egészen új támogatási rendszert dolgozott ki. Befektetői csoportot hozott létre hat-hét tehetősebb üzletember közreműködésével, s az összefogás eredménye junior világbajnoki címmel és korosztályos Grand Slam győzelemmel volt mérhető. A klubnak jelenleg is játékosa Nagy Adrienn és Piros Zsombor, de itt nőtt fel Bondár Anna, s korábban Stollár Fanny és Szintai Dávid is élvezte a mecénás támogatását.
A szakember nem tagadja, hogy nem ért egyet a hazai szövetség központosított rendszerével. Ő a klubok támogatásában és az ott folyó utánpótlásnevelés kulcsfontosságában hisz.
− A Szuperliga a mániám – vallja be a Park Teniszklub üzemeltetője. − Olyannyira, hogy minden évben egyetlen párosmeccs erejéig magam is beállok. Nagy Zolival, Jancsó Mikivel és Kiss Sebővel is játszottam már. Ezek azok a pillanatok, amelyek a szponzor lelkének szólnak, így kapom vissza a támogatást, amelyet a magyar teniszbe forgattam az évek során. A klub olajozott működése azonban legfőképpen Nagy Csilla munkáját dicséri, aki zseniálisan menedzseli az egyesület ügyes-bajos dolgait. Pedig van munkája bőven, hiszen azon kevesek közé tartozunk, ahol igazi klubélet folyik. Az év ötvenkét hetéből negyvenben nálunk biztosan történik valami. Őszintén kívánom ebben a vetélytársak megjelenését, mert a magyar tenisz érdekeit a pezsgő egyesületi aktívitás szolgálná leginkább.
A Feneketlen tónál az eredményes utánpótlás-nevelés alapjául szolgáló klasszikus piramis rendszerére is figyelnek. Előbb Temesvári Andrea tenisziskolája költözött hozzájuk sok-sok fiatal lurkóval, majd Szávay Ágnes lelt otthonra tanítványaival a Park Teniszklubban. A bázis szélesedése természetesen az utánpótlás-eredményekben is tapasztalható, igaz, dr. Homonnay Géza leghőbb vágya az idei évre sem változott:
– Szuperligát kell nyerni! Mondtam, hogy ez a mániám.