Sikeres utánpótlás-karrier után nehezen találja helyét a felnőttek között a 21 esztendős Szintai Dávid.
Előbb sérülés, majd formahanyatlás akadályozta útján, jelenleg egyedül készül a megmérettetésekre.
A Philipp Kohlschreiber ellen játszott Davis-kupa mérkőzésen azonban végre megmutathatta, mi is rejlik benne valójában.
Gy. Szabó Csilla írása * A Németország elleni Davis-kupa mérkőzésen, szinte az utolsó pillanatig kérdéses volt Szintai Dávid pályára lépése. Nagy Péter és Borsos Gábor párosveresége döntött a 21 éves szolnoki fiatal szereplése mellett, aki bár szívből sajnálta csapata vereségét, a lehetőségnek nemcsak örült, de ki is használta azt. Még akkor is, ha gyakorlatilag az utolsó két összecsapás kezdete előtt negyedórával, a negyedik találkozót vállaló magyar játékos személyének függvényében dőlt csak el, ki ellen játszhatja élete első Davis-kupa meccsét.
– Olyan idegesség tört rám hirtelen, mint még soha – emlékezett vissza a frankfurti pillanatokra Szintai Dávid. – Kohlschreiber kiskorom óta az egyik nagy kedvencem, a sportág egyik legmegbízhatóbb sztárjátékosa, aki ellen kitüntetés volt játszani. Az első három-négy game-ben még borzasztóan izgultam, csak három-kettőnél nyugodtam meg valamennyire, érezve, hogy nem lesz nagy betli belőle. Érdekesség, hogy a meccs előtt megkérdeztem Köves Gábor kapitánytól, szerváljak-e, ha megnyerem a pénzfeldobást. Más esetekben gondolkodás nélkül a kezdés mellett döntök, de most nem tudtam, mit tegyek. Gábor biztatott, megnyertem a választást, szerváltam és bejött. Nagyon boldog voltam, hogy megnyertem az első szettet. Gyakorlatilag ezen dőlt el, hogy a budapesti Challenger-torna kvalijára végül én kaptam meg a Wild Cardot.
A találkozót végül 6:7(5), 6:3, 10-5 arányban nyerte a német klasszis, Szintai mégsem érezte magát csalódottnak. Az MTK-Parktenisz korábbi játékosa sem mentálisan, sem fizikálisan nem fáradt még úgy ki mérkőzés után, mint Frankfurtban, miközben saját topjátékát sikerült hoznia. Nem maradt benne hiányérzet, hiszen jobban nem tudott volna játszani. A különbség szerinte a legfontosabb pontoknál volt érezhető. Az ATP-világranglista korábban 16. helyén rangsorolt játékos könyörtelenül fordította a maga javára ezeket a momentumokat.
Szintai Dávid kis szerencsével akár egy régi ismerőse ellen is pályára léphetett volna a német nagyvárosban. Igaz, az erőviszonyok alaposan megváltoztak az elmúlt években. Alexander Zverev, merthogy ő a régi játszótárs, jelenleg az ATP világranglista 3. helyezettje, amivel a magyar fiú, különösen az új pontszámítási szabályoknak köszönhetően, csak az ITF 868. pozícióját tudja szembe állítani. Pedig tizennégyéves korukban még ő volt a nyerő, s két évvel később az U16-as Eb-én is verték Zverevéket. Ekkor előbb egy fáradásos törés miatt kényszerült félév pihenőre, majd néhány apró sérülést követően a juniorversenyek helyett, a felnőtt tornákat választva indult neki a nagykorúságnak. Az eredmények azonban nem jöttek úgy, mint korábban, s végül másfél-két évvel ezelőtt egyedül maradt. Az MTK-nál Homonnay Géza támogatását élvezve több edzője is volt, az utolsóval, Nagy Zoltánnal békében vált el útjuk.
– Hivatalosan egyedül készülök, amikor Magyarországon vagyok, a BTC, az MTK és a Nemzeti Edzésközpont valamelyikén gyakorlok az edzőpartnereimmel – mesél korántsem mindennapi helyzetéről Szintai Dávid. – A legtöbb segítséget Jancsó Miklóstól kapom, hálás vagyok neki, amiért mindig számíthatok rá. Nem mondom, hogy könnyű a helyzetem, de megoldom. Ha tizenhét-tizennyolc évesen történik ez velem, akkor biztosan nehezebb lett volna, így viszont már elég érett voltam az önállósághoz. Az anyagiakat sem könnyű előteremteni. Németországban, Ausztriában és Olaszországban játszom csapatmeccseket. Az itt keresett összeget tudom visszaforgatni a saját versenyeztetésemre. Szerencsére szüleimre és néhány személyes támogatóra még mindig számíthatok. A tenisz az életem, a motivációmból semmit sem vesztettem. Hiszek benne, hogy hamarosan újabb lendületet vesz a teniszkarrierem. A Kohlschreiber elleni remek játékom nem is jöhetett volna jobbkor és jobb helyen. Németországban azonnal megnőtt az ázsióm. Persze azoknak is jó válasz volt ez, akik néha megkérdezik, hogy teniszezem-e egyáltalán még. Nem szoktam ügyet csinálni belőle, de azért nem esik jól. A szívem mélyén biztos vagyok benne, hogy egy nap újra eljön az én időm.
A hűséges segítő, Jancsó Miklós sem tagadja, Szintai Dávidban sokkal több van, mint amennyit eddig meg tudott magából mutatni. Szerinte egyáltalán nem tett rosszat neki az önállóság, sőt. Hozzáállása és edzésmunkája pozitív irányban változott az utóbbi időszakban.
– Rájött, hogy komolyabban kell vennie a dolgokat, alázattal és nagy odafigyeléssel dolgozik – véli a szakember. – Örültem, hogy lehetőséget kapott a németek ellen, mert végre megmutathatta, mit is tud valójában. Most hétről hétre kéne ugyanezt a teljesítmény hoznia ahhoz, hogy oda jusson, ahol képességei alapján lehetne. Ugyanakkor azt is érzem, hogy most ért el arra a szintre, amikor ismét szüksége lenne valakire, aki felépíti a taktikai edzéseket és a mentális dolgokat, miközben a versenytervét is tökéletesen beosztja.
A magyar fiú a látszat ellenére nincs teljesen egyedül. Két évvel ezelőtt a Syma csarnokban tartott nemzetközi edzőtovábbképzésen egyike volt a magyar bemutató játékosoknak, s Alberto Castellaninak a GPTCA (Nemzetközi Profi Teniszedzők Szövetsége) elnökének megtetszett a játéka. Az olasz szakember a mai napig figyelemmel kíséri Dávid karrierjét, s ha tudja, nemzetközi táborokba is elviszi. Az elmúlt év végén, neki köszönhetően, három hetet töltött Kubában egy nemzetközi csapat tagjaként. Saját bevallása szerint ez a kemény alapozás tükröződött a Davis-kupa meccsen mutatott játékában, de a budapesti Challenger-torna kvalifikációjában aratott győzelmében is. Castellaninak köszönheti, hogy az idén már olasz klubcsapatban is játszhat. S ha minden jól megy, hamarosan a Perugia-ban található akadémiáján is gyakorolhat.
– Amikor versenyzünk, és jönnek az eredmények, akkor minden olyan könnyűnek tűnik. Ezt követik a nehéz pillanatok, amikor ugyanúgy kell tovább edzeni, mintha mi sem történt volna. De lehetőség mindig adódik, ki kell csak használni őket. Most panaszkodhatnék az új ITF-pontszámításra, de nem teszem. Inkább edzem tovább és bízom a bennem rejlő lehetőségekben.