Az ITF sok vihart kavart új szabályaival kapcsolatban a két legeredményesebb magyar juniorjátékos, Nagy Adrienn és Makk Péter edzőjének véleményét kérdeztük.
Csurgó Virág és Kuhárszky Zoltán egyetértett a selejtezőtáblák méretének elégtelenségével, bár utóbbi a felháborodott közvéleménynél sokkal árnyaltabban látja a helyzetet.
Gy. Szabó Csilla írása * Bár a világméretű felháborodás hatására április 1-jétől némileg enyhít január 1-jén bevezetett új szabályain a Nemzetközi Tenisz Szövetség (ITF), a kedélyek korántsem csillapodnak. Még akkor sem, ha a szakemberek szerint valóban a kvalifikációs táblák méretének drasztikus csökkentése volt a legnagyobb hibája az új rendszernek. A 24 helyett 32-esre bővített selejtezőmezőnyök (s így a hat helyett nyolc feljutó a főtáblára) azonban sokak szerint csak enyhítik a bajt, megoldani nem tudják azt.
Az új szabályok sajnálatos módon a feltörekvő fiatalokat is erőteljesen érintették, ezért a hazai tenisz két legeredményesebb juniorjátékosának, Nagy Adriennek és Makk Péternek edzőjét kérdeztük arról, tanítványuk élete mennyiben változott meg az új esztendő, s vele az új szabályok beköszöntével?
Nagy Adrienn esete azért is különleges, mert eddigi karrierje legnagyobb sikerével, a korosztályos Australian Openen aratott párosbeli diadallal indította az idényt. Ezt követően két győzelemmel mutatkozott be a magyar FED-kupa válogatottban, majd a budapesti WTA-tornán élete egyik legjobb mérkőzését játszva, három szettes (3:6, 7:6, 2:6) nagy csatában kapott csak ki a női világranglista 132. helyezett spanyol Paula Badosa Giberttől. Az MTK 17 éves játékosának szekere tehát hatalmas lendülettel indult el, ám újabb nívós ellenfelek és tornák nélkül nehéz lesz ezt a sebességet tartania.
− A változtatások előtt egészen más terveink voltak az idei évre, hiszen a négy Grand Slam-tornán kívül már nem szerettünk volna több korosztályos viadalon indulni – beszélt az edző-édesanya, Csurgó Virág, lánya idei programjáról és lehetőségeiről. – Az új szabályokkal azonban minden borult, hiába nézem folyamatosan a tornákat, Adri eddig egyetlen huszonötezresre sem fért volna fel. Én pedig tartom magam ahhoz a véleményemhez, hogy a tizenötezreseken való indulásnak nincs értelme. Eddig is nagyon nehéz volt fiatalként betörni a felnőtt mezőnybe, most viszont évek veszhetnek kárba ezzel a próbálkozással, annyira megnehezítették. Ha nem lesz más lehetőségünk, persze mi is követjük a most megszabott utat, bár a tizenötezrest, amelyikre most utazni fogunk sokkal inkább edzéslehetőségnek fogom fel, mint igazi, fontos erőpróbának. Nagyon jó hír volt számunkra, hogy biztosan lesznek itthon is erősebb tornák, amelyekre kaphatunk wild cardot, és persze április elsejétől Adri talán saját jogon is befér majd egy-két selejtezőbe.
Az már most biztos, hogy a korosztályos Roland Garroson és Wimbledonban Adrienn fent lesz a főtáblán, a közbe iktatott néhány juniorviadalnak köszönhetően pedig a US Open-en való indulásnak sem lesz akadálya. A tavalyi zsúfolt program miatt évvégén részben elmaradt erőnléti edzéseket mindenesetre az elmúlt két és fél hétben sikerült pótolni. A futásokat edző-édesapa Nagy Tamás, a speciális kondi-gyakorlásokat pedig Molnár István irányította. Elmondásuk szerint a junior-világranglistán 20. helyen álló fiatal teniszező kirobbanó formában várja az előtte álló idei kihívásokat. A pillanatnyi helyzetben, úgy tűnik, erre az erőre szüksége is lesz.
− Sajnos tényleg tapasztalható egy Európán kívüli eltolódás. Az amerikai kontinensen most is egymást érik a huszonötezres vagy annál erősebb tornák, de a héten Japánban és Ausztráliában is rendeztek egyet-egyet – folytatja csalódottan a helyzetelemzést Csurgó Virág. – Mindezek ellenére próbálunk a pozitívumokra koncentrálni, az év eleji sikerek, különösen a WTA-szereplés hatalmas lökést adott Adriennek. Végre elhitte, hogy bárhol, bárki ellen képes nagy teljesítményre. És ezt nem is a meccsek, hanem az edzésen látottak alapján mondom. Úgy dolgozott, mint egy kisangyal. Szó nélkül.
Nagy Adrienn kortársa, Makk Péter, nem dicsekedhet hasonló sikerszériával, a juniorok között azonban őrzi az előkelő 78. helyet, amely a soron következő korosztályos Grand Slamen való indulás szempontjából fontos. S bár a Nemzeti Edzőközpontban készülő fiatal egyik edzője, Kuhárszky Zoltán maga sem örült az új szabályoknak, a kritikusoknál árnyaltabban látja az helyzetet.
− A mai, modern teniszben olyan nehéz út vezet a csúcsra, hogy aki ettől a szabálymódosítástól megijed vagy elveszti a kedvét, az amúgy sem jutott volna a legjobbak közé − vélekedik a tapasztalt szakember, aki edzői filozófiájával támasztja alá véleményét. – Alázatos, céltudatos és töretlen munka a siker kulcsa. Az ATP szemszögéből még helyesnek is mondható a döntés, mert nem akarja azokat díjazni, akik eddig a lejátszott tornák mennyiségével és nem pedig a minőségével lépkedtek előre. Ez egy profi sportszervezet, érthető, hogy a profi játékosokat akarja helyzetbe hozni és ott tartani. A kvalifikációs táblák nagyságának csökkentését viszont én sem értem, s nemcsak sportszakmai, de pénzügyi szempontból sem. A rendezőknek a nevezési díjakból jelentős bevételük származott, a sportág minden szereplője veszített tehát ezzel a lépéssel. Nagy dolog, hogy az ITF ilyen gyorsan korrigált, de a harminckettes selejtező tábla nem megoldás. Ha a szervezők vállalják a népesebb mezőnyök vendégül látását, mindenképpen meg kellett volna hagyni nekik a választás jogát.
Kuhárszky Zoltán, az MTSZ válogatott edzője szerint Makk Péter programja nem változott a szabálymódosítások miatt. A 2019-es esztendőre már korábban a korosztályos Grand Slam versenyeket tervezték be, amelyek főtáblájához a junior világranglistán kell a legjobb 30-40 közé jutni, természetesen junior-versenyek megnyerésével. Ha ez évközben nem jönne össze, csak akkor módosítják a terveket, s fordulnak a felnőtt versenyek felé. Lépcsőfokokat azonban nem hagynak ki, hiszen annak amúgy sem lenne értelme. A fiúk fejlődése pedig egyébként sem hasonlítható a leányokéhoz.
− Visszatérve az eredeti gondolathoz, ha valaki ezt az akadályt nem tudja megugrani, mit fog csinálni később? A juniorkor végén már hatalmas nyomás nehezedik a játékosokra, s ha felnőttként meg akarják állni a helyüket, akkor ezt el kell viselniük. Éppen ezért, én a fiatalabbak válláról venném le inkább a terheket. Amikor tizenkét éves koruk körül megkezdik az igazi versenyzést, akkor jelentkezik a szakmailag teljességgel megalapozatlan eredménykényszer. Szerintem ez az igazi hiba, s hosszútávon ez teheti tönkre a gyerekek fejlődő személyiségét – összegezte véleményét Kuhárszky Zoltán.