Több mint hetven lurkó részvételével rendezték meg a Dunai Regő emlékversenyt az MTSZ gyermek tenisznapján.
A BOK csarnokban az öt különböző korosztályban pályára lépő fiatalok a meccsek szünetében ügyességi játékokban és tenisztörténeti kvíz-ben is részt vehettek.
Gy. Szabó Csilla írása * Öröm. Ha egyetlen szót keresnénk az MTSZ gyermek tenisznapján résztvevők vezérmotívumaként, akkor az csakis ez lehetne. A Hungarian Ladies Open szombati elődöntőit megelőző eseményen ugyanis nemcsak a Play and Stay korosztályú, vagyis a 2008-as, vagy annál fiatalabb játékosok számára megrendezett Dunai Regő emlékverseny résztvevői vágtak neki felszabadultan és vidáman a körmérkőzéseknek, de a programot indító pszichológiai beszélgetés tanulságát is ebben az egyetlen szóban lehetne leginkább összefoglalni.
Dr. Berczik Krisztina szakpszichológus maga is élsportoló volt, s édesapja, az asztaliteniszező Berczik Zoltán révén neves sportcsaládból származik. Előadásában mégis arra hívta fel a jelenlevő és a versenyzéssel gyermekeikkel együtt még csak most ismerkedő szülők figyelmét, hogy legkevésbé az eredmények határozzák meg a teniszhez és általában a sporthoz való viszonyukat. S bár egy amerikai felmérés szerint az apukák és anyukák hatása többnyire pozitív a versengő fiatalok esetében, helytelen magatartásukkal néha többet árthatnak, mint amennyit segíthetnek.
„Ahogy az életben, úgy a sport területén is a jó szülő-gyermek kapcsolat mindennek az alapja – hangsúlyozta előadásában dr. Berczik Krisztina, aki számos olyan fontos ténnyel szembesítette a résztvevőket, amely nemcsak a teniszpályán, de bizony a mindennapokban is megszívlelendő lehetne.
– Az eredmények oltárán soha nem szabad ezt feláldozni, hiszen a gyerek fontosabb, mint az ő tenisze. A szeretet, az elfogadás és a személyiség értékelése az a hármas, amely a kialakuló önértékelés alapját képezheti, s egy ilyen környezetben a fejlődés is gyorsabb és eredményesebb.
A szakember több hasznos, gyakorlati tanácsa közül azonban az öröm szerepét emelte ki legfontosabbként, amely a belső motivációval összekapcsolódva az egyetlen út lehet a hosszútávú és sikeres sportkarrier felé.
A BOK csarnokban összegyűlt több, mint hetven gyermek persze még igencsak az elején jár a versenysportba vezető útnak. A pirospályás kislányok kategóriájában győztes Kalmár Kinga (fotónkon) például májusban lesz nyolc esztendős és csak tavaly szeptemberben kezdett teniszezni. A Game Tennis Team SE fiatalja a bátyja nyomdokaiba lépve került a XI. kerületi egyesületbe, pontosabban a családi logisztika megkönnyítése végett választották a szülők legkisebbek gyermekük számára is ezt a sportágat. Kinga azonban nemcsak a BOK csarnokban szerzett díszes trófea miatt nem bánta meg a családi döntést:
– Nagyon szeretek teniszezni, mert jó edzőim vannak. Amikor legutóbb beteg voltam, azért voltam szomorú, mert nem mehettem edzésre. A tenyeres már jól megy, azt is nagyon szeretem. Babos Tímea és Fucsovics Marci a kedvenc játékosom. Egyszer voltunk egy eseményen, ahol ott volt Timi és vittünk neki ajándékot, aminek nagyon örült.
Kinga szeme azonban akkor csillant fel leginkább, amikor a verseny színesítésére és az üresjáratok elkerülése érdekében megrendezett programokról kérdeztük. Valamennyi ügyességi játékot kipróbálta, s a büszkén mesélte, hogy a tenisztörténeti kvízben is döntőbe jutott.
Édesapja, Kalmár István is dicsérte a szervezést, szerinte a szülők és a gyermekek egyaránt jól érezték magukat, unalmas pillanatok nélkül, gördülékenyen pörgött a program.
Az egykor top 100-as, ma tenisziskolát működtető Gubacsi Zsófi a bemelegítésben segédkező „sztárok” egyike volt, ám neki, a nevét viselő egyesület vezetőjeként, a mérkőzések megkezdése után is maradt feladata bőven:
– Több mint egy tucatnyi tanítványom kísért el. Van, aki játszik, van, aki drukkol a társainak. Már a felkészülés is nagy öröm volt, a végcél azonban mindannyiunk számára a tenisz megszerettetése. Játékosaimnak többször is elmondtam mennyire büszke vagyok rájuk. Azért vannak itt, hogy mosolyogva, boldogan játszanak. A fontossági sorrendben az eredmény csak ezután következik.
A korábban egy egyéni és egy páros WTA-tornát nyert kiválóság az esemény elején megszólaló szakpszichológussal teljes összhangban beszélt az örömről. De a fiatalon elhunyt Dunai Regő – akiről az emlékversenyt elnevezték – édesanyja is mosolyogva adta át férje, Dunai Zsolt oldalán a győzteseknek járó érmeket, kupákat és ajándéktárgyakat.
– Regő nagyon mérges lenne ránk, ha másképp tennénk – mondta honlapunknak Csabragi Marianna, aki a legnagyobb természetességgel azonosult azzal a szereppel, amelyet fia reá hagyott. Ráadásul Regő is a Play and Stay-korosztály tagjaként ismerkedett meg a sportággal 2008-ban. Kilenc esztendősen ez kicsit későn volt ugyan, ám ügyessége révén hamar a korosztályos élvonalba küzdötte magát. Az édesanya persze elismerte, az ő életük sem csupa mosoly és vidámság. Gyermekük emléke azonban kötelezi őket arra, hogy olyan optimistán folytassák életüket, ahogyan azt ő is tette.
– Nehéz nap a mai, de minden nap nehéz. Ha egyetlen dolgot kívánhatnék, az az lenne, hogy egyetlen szülő se élje át azt, amit mi átéltünk. Nagy boldogság ugyanakkor számunkra, hogy az emlékverseny révén meg tudunk mutatni egy darabot az ő sokrétű és gazdag személyiségéből, s nem merül feledésbe kedves és vidám alakja.
Az édesanya, kapcsolódva a pszichológus dr. Berczik Krisztina előadásához, azt is elmondta honlapunknak, hogy a szülők mindig nehezebben dolgozzák fel a pályán történteket, mint maguk a gyerekek. Ők ugyanis még túl tiszták ahhoz, hogy az életet és a játékot összekeverjék.
– Csak ülj a pálya szélén és mosolyogj! – kérte mindig anyukáját Dunai Regő. Csabragi Marianna pedig még most, fia halála után is eleget tesz ennek a kérésnek. Mi több, valamennyi jelenlegi és jövőbeli teniszmamát és teniszpapát ennek az egyszerű kérésnek a betartására invitál.