Februárban a parlament megszavazta a törvényt, aztán a köztársasági elnök megfontolásra visszaküldte a honatyáknak. Tavasszal az egykori Dózsa-stadiont tarkopaszra bontották, de most úgy tűnik, elbukott a margitszigeti projekt. Fürjes Balázs államtitkár egyértelműsítette: ott és úgy nem...
Megindult a keresgélés, hogy ideiglenes helyszín helyett legyen végleges otthon.
A Davis Kupa-mérkőzéseknek, országos bajnokságoknak és nemzetközi versenyeknek rendszeresen otthont adó, ám két évtizede használaton kívülre helyezett, s teljesen lepusztult egykori Dózsa-teniszstadion helyére a sportot és a konferenciaturizmust is kiszolgáló multifunkcionális létesítményt terveztek, mely összehúzható tetőszerkezetével a nagyobb tenisztornák (ATP-, WTA-viadalok, Davis Kupa-mérkőzések) rendezése mellett a szigeti szállodák vendégkörére is támaszkodva a budapesti idegenforgalom igényeit is kiszolgálta volna.
Februárban a parlament megszavazta az építésre engedélyt adó törvényt, aztán a köztársasági elnök megfontolásra visszaküldte a honatyáknak.
Május elején azonban a Nemzeti Sportközpontok megbízásából egy cég elbontotta a korhadt csővázas stadiont, az omladozó épületet, s tarkopaszra tisztította a területet. Több azóta nem történt. Az építkezés nem kezdődött el, noha a korábbi tervek szerint a 2019 áprilisában esedékes ATP-versenynek már az új stadion adna helyet. Az MTSZ cáfolta a gigantikus méretekről szóló információkat.
A héten Fürjes Balázs Budapestért és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős államtitkár egy konferencián a főváros és a kormány jövőbeli együttműködésével kapcsolatban - a g7.hu cikke szerint - többek között azt is mondotta, a cél, hogy „ne valósuljanak meg olyan dolgok, amelyek ellentétesek Budapest érdekével. Lásd a főpolgármester által okkal megfúrt margitszigeti giga teniszcsarnok építése.”
A megfogalmazás egyértelmű, így immár azon kell gondolkozni, hol létesüljön egy olyan stadion, amely alkalmas a Davis Kupa-mérkőzések, illetve nagyobb nemzetközi tornák befogadására, hogy ne legyen szükség időről időre ideiglenes arénát építeni.
Három lehetőség adódik: 1.: zöldmezős beruházás, 2.: valamely meglevő létesítmény használata/használatra alkalmassá tétele, 3.: olyan teniszklub felkutatása, ahol a feltételek nagyjából adottak, ám szünetel a sportélet, nem használják a pályákat.
Az első variációnál területet kell találni.
A második esetnél olyan helyszín jöhet szóba, ahol már rendeztek hasonló viadalt. Ilyen például a Római Teniszakadémia, amely számos WTA-torna és Davis Kupa-találkozó házigazdája volt. A pasaréti Vasas-birodalomban annak idején Taróczy Balázs rendezett ATP-tornát; miként a Feneketlen tónál levő Park Teniszklub is alkalmas volt a múlt század elején-közepén ötezer nézőt vonzó Davis Kupa-meccsek rendezésére, később ATP versenyek házigazdaságára. Az idő azonban változott, a klubok működése átalakult, s kérdéses, hogy van-e kétoldalú akarat egy ilyen együttműködéshez, nagymértékű átalakítást követelő projekthez. Hasonló a helyzet a két kamaraerdei klubnál: a Grand Slam Park elvileg átalakítható lenne ilyen célokra, miként a Sport11 is megfelelő helyszínnek kínálkozna - nagy kérdés, hogy a tulajdonosok, az üzemeltetők akarnák-e.
A harmadik lehetőség egy jelenleg használaton kívüli létesítmény felélesztése. A Honvéd margitszigeti telepe abba a kategóriába esik, mint a Dózsa-stadion, tehát erről nem érdemes gondolkodni. A pályalajstromban van néhány olyan helyszín, ahol a meglevő infrastruktúra felhasználásával kialakítható lenne egy centerpályával, s 4-6 további pályával a megfelelő teniszközpont, ha... Ott van például az egykor szebb napokat megélt, ám az évek óta tartó pereskedés miatt félhalott Ábris (Idom) tenisztelep a Népligetben. S nem tudni azt sem, mi lesz a zuglói Postás-sporttelep teniszközpontjának sorsa.
Egy biztos, az idő sürget. S noha a február eleji Davis Kupa-mérkőzésen nem terhel bennünket a pályaépítés gondja, hiszen válogatottunk Németországban mérkőzik, ám az áprilisi ATP-versenyig már csak fél esztendő van hátra.