Négy „amerikás” esztendőt követően január óta készül az MTSZ segítségével és Juhász Gábor irányításával Stollár Fanny. Az együttműködés sikerességét világranglistás helyezésekben lehet mérni, a 19 esztendős teniszező a WTA 214. helyéről indult az esztendő elején, augusztusban már a 145. helyen állt.
Stollár Fanny számára nehéz volt a váltás, mégsem bánta meg az elmúlt négy évet. Felnőtté vált az egyedül töltött időszakban. A pályán és azon kívül egyaránt.
A fiatal magyar számára most már csak a top-100 lehet a cél, ám szerinte ez az a lépés, amit a lehető legnehezebb meglépni.
Gy. Szabó Csilla írása * Stollár Fanny az idei US Open selejtező tábláján, tavalyi eredményét megismételve, ezúttal is a második körig jutott. Az első fordulóban a cseh Barbora Krejcikovát (221.) verte 3:6, 7:6(3), 6:3-ra, majd az egykori világranglista-második orosz Vera Zvonareva (139.) volt az ellenfele, akitől 7:5, 6:2-es vereséget szenvedett. A bűvös kettes számon tehát nem sikerült tovább lépnie.
Ezt megelőzően, a washingtoni keménypályás Citi Open „International”-besorolású viadalon azonban a nyolcaddöntőig jutott, amelyben a későbbi finalista horvát Donna Vekičtől (45.) döntő szett 15-13-ra kapott ki. Ezzel az eredményével karrierje eddigi legjobb világranglista-helyezését, a 145.-et érte el augusztus első hetében.
A 19 éves magyar New York-ból egyenesen Budapestre utazott s megbízott edzője, Juhász Gábor irányításával folytatta a felkészülést a Nemzeti Edzés Központban.
Az idei esztendő további kihívásairól és a januári nagy váltás tapasztalatairól beszélgettünk Stollár Fannyval, aki a héten már csomagolt is és ezúttal kelet felé vette az irányt. Az első állomás Taskent, a 250 000 dollár összdíjazású WTA-torna.
– Alig várom már az indulást, imádok utazni – jelentette ki szinte kérdezés nélkül Stollár Fanny, akinek a Tour-on való részvétel éppen ezért nem is problémát, sokkal inkább örömöt jelent. Még akkor is, ha az árnyoldalait is pontosan ismeri ennek az életmódnak. – Nem szeretek egyedül lenni. Még akkor sem, ha nemcsak az életkorom alapján, de a valóságban is felnőttnek érzem már magam. Az életem és a karrierem úgy alakult, hogy kénytelen voltam így felnőni, de ennek inkább örülök, mintsem bánkódnék rajta. Az életem a tenisz, imádom amit csinálok, és a Tour hangulatát is nagyon szeretem. Nagy szükségem lenne valakire, aki csak és kizárólag velem foglalkozik és folyamatosan mellettem van ezeken az utazásokon is.
– Amikor januárban hivatalosan hazaköltözött az Egyesült Államokból és Juhász Gábor sportigazgató vette át az edzéseinek irányítását, mindketten tudták, hogy ez csak egy átmeneti megoldás. Hogy alakult ez az együttműködés?
– Az eredményeim magukért beszélnek. Januárban kétszáztizennegyedik voltam, augusztusban pedig már a top százötvenen belülre kerültem. A váltás ellenére is határozottan araszolok felfelé, ami ezen a szinten már iszonyúan nehéz. A szövetségtől minden támogatást megkaptam ebben a nehéz időszakban, Gábortól pedig különösen.
– Négy évet töltött egy floridai akadémián, hogy élte meg ezt a nagy változást?
– Pokoli nehéz volt. Főleg az évvégén, amikor a váltás előtt álltam. Úgy éreztem, hogy a semmibe jövök haza, fogalmam sem volt, hogyan lesz ezután. Amikor minden rendeződött, akkor nagyon megkönnyebbültem és ez érződik is a játékomon, de leginkább a közérzetemen, ami ugye alapvetően meghatározzák az eredményeimet. Most, hogy ezt kritikus időszakot ilyen szépen átvészeltük, Gábor megbízható edzőt keres nekem.
– Ezen a szinten nem lesz könnyű ideális szakembert találni.
– Igen, ezt tudjuk, éppen ezért nem is kapkodunk ezen a téren. Én olyan edzőt szeretnék, aki nemcsak érti a dolgát, de valamennyire ismer is már engem, tudja milyen vagyok, mire vagyok képes, hogy játszom. Nekem ez borzasztóan fontos. Gábor kicsi koromtól ismer, ami nagyon sokat segített mindkettőnknek ebben a nehéz időszakban.
– Hogy tekint vissza az Amerikában töltött négy esztendőre? Sikerként vagy kudarcként?
– Kudarcként semmiképpen! Sőt! Nemcsak teniszezőként értem be, de felnőtté is váltam. Az egyedüllét sok hasznos dologra megtanított, aminek ezentúl is hasznát látom majd. Pontosan tudom, hogy minden helyzetben csak magamra számíthatok, éppen ezért nem mástól várom alapvetően a segítséget, inkább megoldom. Ez pedig nemcsak az életben, de a pályán is eredményes hozzáállás. Sok barátot is szereztem, ami ebben a „szakmában” nem elhanyagolható tényező, hiszen velük, gyakorlatilag a Tour-on élem az életem. De ez nem panasz, hanem épp ellenkezőleg.
– Akkor ezek szerint nem bánja a sok áldozatot, amit eddig hoznia kellett a tenisz érdekében?
– Egyáltalán nem. Számomra mindenképpen megérte. Pedig még nem is tartok ott, ahol tényleg jó az élet, a top ötven körül, s ahová én is szeretnék egyszer eljutni. De nem szeretek túl nagy távlatokban gondolkodni. Rövidtávú céljaim vannak, tornáról tornára építkezem, mindig a következő lépésre összpontosítok. Ilyen a természetem. Persze, most, hogy van, aki segít, tervezgetni is könnyebb. Nem tagadom, azért kitűztem magam elé a top százat, és ebben Gáborral is egyet értettünk, de mindketten pontosan tudjuk milyen nehéz ezt megvalósítani. Ezt a küszöböt átlépni, ez a legnehezebb.
– Mi az, ami a teniszében még hiányzik ehhez a nagy lépéshez?
– Mindenben fejlődnöm kell, soha, egyetlen pillanatra sincs megállás. Fizikálisan, mentálisan, és technikailag egyaránt a tökéletességre kell törekednem. Annyira összetett, egységes dologról van szó, hogy semmit sem lehet kiemelni belőle, mint gyengeség vagy erő. Játszom a saját játékomat, miközben a taktikát folyamatosan az ellenfélhez igazítva kell váltogatnom. S ami a legfontosabb, elhagyni a komfortzónámat.
− A szövetség több kritikát is kapott azzal kapcsolatban, hogy nem támogatja megfelelő módon az éljátékosait. Fucsovics Marci (43.) és Babos Timi (54.) mögött Ön a harmadik legjobb magyar a világranglisták alapján (157.), mi erről a véleménye?
– Csak a magam nevében beszélhetek, nem folyok bele mások ügyeibe. Idén januárban, amikor a legnagyobb szükségem volt rá, a szövetség mellém állt, felkarolt és minden segítséget megkaptam ahhoz, hogy talpon maradhassak. Ennek köszönhetően haladhatok tovább az utamon, amely remélem, hosszú és eredményes lesz.