Szettveszteség nélkül lett bajnok a 18 éves leányok mezőnyében Gécsek Fanni. Az MTK 17 éves játékosa vereségekkel tarkított, rögös úton érkezett az országos bajnokságra, ahol csak a győzelem lebegett a szeme előtt.
Edzője, Borsos Olivier szerint az együtt átélt nehézségek csak erősítik a közös munkát, Fanni minél nagyobb pofonokat kap az élettől, annál erősebben áll talpra. A junior ITF-világranglista 234. helyén álló fiatal számára a jövő évi korosztályos Grand Slam versenyek jelentik a következő állomást.
Gy. Szabó Csilla írása * Győzelem és győzelem között hatalmas különbség lehet, attól függően milyen motivációkkal érkezik egy játékos annak kapujába. Az idei szabadtéri országos bajnokság fináléjába nehézségekkel tarkított, kanyargós úton jutott el Gécsek Fanni (ITF 234.), jóllehet magabiztosan, szettveszteség nélkül nyerte meg a 18 éves leányok magyar bajnoki címét. A második legjobb (Nagy Adrienn mögött) magyar leányjátékos pozícióját biztosan őrző MTK-s teniszező utoljára a 14 évesek között állhatott egyesben a dobogó legmagasabb fokára. Pedig négyszer is döntőzött a korosztályos ob-kon. De mindig közbejött valami. Tavaly nyáron például egy darázscsípés.
−Az elődöntőben nagyon jól játszottam, megvertem Adrit, a döntőben azonban emiatt a buta baleset miatt nem tudtam a maximumot kihozni magamból Zádori Réka ellen – emlékszik vissza az egy évvel ezelőtt történtekre a kék-fehérek BTC-n készülő 17 esztendős játékosa. – Pedig már akkor is arra készültem, hogy végre megtöröm a vesztett döntők sorozatát. Most úgy álltam oda, bárki jön is velem szemben, bármi történik is, megnyerem. Arra számítottam, hogy Kovács Zita vagy Zádori Réka ellen játszom, ők azonban korábban kiestek, ám végül ennek sem volt sok jelentősége. Mindegy volt ki ellen, nyerni akartam!
A várva várt bajnoki címig vezető út azonban nemcsak a sorozatban elvesztett ob-döntők miatt lett ilyen göröngyös. Az idei esztendő nem várt nehézségeket tartogatott, amelyeket végül edzője Borsos Olivier és a Budai Tenisz Centrumban készülő összetartó közösség segítségével tudott leküzdeni.
−Az akadályok nemhogy hátráltatnák, inkább segítik a közös munkát, szó szerint összekovácsolnak bennünket – vélekedik Borsos Olivier a Budai Tenisz Centrum sportigazgatója, aki közel négy éve dolgozik Gécsek Fannival, ám a korábbi mentáltréner szerepköréből idén márciusban lépett csak elő a fiatal játékos teljes körű vezetőedzőjévé. – Fanni tényleg rossz passzban volt idén tavasszal, az elvégzett munka ellenére sem jöttek az eredmények, ami mindkettőnk számára igen megterhelő volt lelkileg. Sok érzelmi energiát kellett a kapcsolatunkba befektetnem, de hát a teniszben ez legalább olyan fontos, mint a röpte, a tenyeres vagy a fonák. Olyan edző vagyok, aki mindig, mindenben kiáll a játékosáért, ha gond van, inkább engem kritizáljanak, ne a gyereket. Nem ő a rossz, csak olyan helyzetben van, amit nem tud megoldani. Az én felelősségem kezébe adni a megoldás kulcsát. Fanni azért igazi bajnok a szememben, mert a kínálkozó lehetőségeket mindig kihasználja. Pedig nincs könnyű sorsa, sokszor veszített meccslabdáról, s többnyire nehéz sorsolásokat kapott a legfontosabb versenyeken. De minél nagyobb pofonokat kap az élettől, ő annál erősebben áll talpra. Szerencsére ez nem egy százas döntő, folyamatosan dolgozunk tovább és tovább, míg el nem érjük a kitűzött célunkat.
S bár Borsos Olivier szerint a legfontosabb mindig az, hogy egyre jobban és jobban játsszon tanítványa, az eredmények ennek a fejlődésnek gyakorlatilag „csak” az értékmérői lesznek, azért nem árt, ha konkrét cél is lebeg egy sportoló szeme előtt. Mester és tanítványa egyetért abban, hogy jövőre, utolsó éves juniorként a korosztályos Grand Slameket célozzák meg. De hogy pontosan melyiket is, azzal kapcsolatban már kicsit eltér a véleményük. Fanni már Ausztráliában is szívesen ott lenne, Olivier viszont a US Opent határozta meg hivatalos célkitűzésként. Utóbbi szerint Fanni játéktudásával ott már biztosan nem lesz probléma.
Ezt persze az eddig elvégzett munka támasztja leginkább alá. Sokat javítottak a fiatal teniszező tenyeresén, amelyben Hornok Miklós is segítségükre volt. S bár Fanni szerint ezen is lehetne még csiszolni, ahogy a szerváján is, Olivier inkább a fonákját emeli ki, amely szerinte világszínvonalú. A fiatal játékos azonban eddig is szigorú volt önmagához, mindig azt kereste miben kell még fejlődnie, ahelyett, hogy az apró részsikereknek is örült volna.
– Fejben kellett magam összerakni, s úgy érzem ez mostanra sikerült − értékelte az elvégzett mentális munkát Gécsek Fanni. – Hiába kezdtem nagyon jól február végén Dél-Afrikában, utána a marokkói tornán az eső miatt rövidített szetteket játszottunk, s mire észbe kaptam elment a meccs. Ott valami megtört bennem. Áprilisban elmentünk Amerikába, ahol az 1-es kategóriáson életem játékát hoztam, és nyolcaddöntőig jutottam. Azután megint jöttek a vereségek és szinte már magamra sem ismertem. Teljesen elvesztettem a kedvemet és a motivációmat. Nem tudtam hogyan tovább.
Ekkor kértek külső segítséget. Hiába végzett sportpszichológus Borsos Olivier, saját tanítványával kapcsolatban jobbnak látta, ha független szakértővel konzultál. Fanni pedig újabb edzést vett a nyakába, ezúttal az önismeretit. Régi, negatív beidegződéseknek üzent hadat, s küzdött meg velük a szakember segítségével. Ezen a rögös úton szülei, edzői és csapattársai feltétlen támogatása nélkül aligha tudott volna ilyen sikeresen végig menni. Legnagyobb tanulságként éppen ezért azt jegyezte meg: csak olyan emberekkel vegye magát körül, akik bíznak benne, s jó szándékkal segítik. Nemcsak a teniszpályán, de az életben is. S nemcsak most, de később is.