Az idei Szuper Liga döntőket követően Kisgyörgy Gergely bejelentette: befejezi páratlanul hosszú, 25 éves profi teniszkarrierjét.
Az egyesben az ATP 301., párosban pedig a 109. helyig jutott Geri úgy érezte, most még emelt fejjel távozhatott a versenyzők közül, mindenkit meg tudott szorongatni.
A karrierjét az MTK-ban kezdő, és a Diego SC-ben befejező kiváló játékos a Feneketlen-tónál, kedvenc egyesületének teraszán mesélt honlapunknak a teniszpályán eltöltött közel 36 esztendőről.
Gy. Szabó Csilla írása * Bár igazából a véletlennek köszönhette Kisgyörgy Gergely, hogy 6 éves korában éppen a Feneketlen-tónál kezdett el teniszezni, mégis van ebben valami sorsszerű. Mi más indokolhatná különben, hogy az MTK nélkül még ma, 36 évvel később sem tudja elképzelni mindennapjait. Pedig már nem kevesebb, mint 12 éve, hogy a nevével fémjelzett Diego Sport Club elnöke, a köztes időszakban pedig jó pár egyesület színeiben versenyzett.
−A Tabán volt hozzánk a legközelebb, de miután délután négyig suliba jártam, nem találtunk jó időpontot az edzésekre, így kerültem a Feneketlen-tóhoz – mesél a kezdetekről a páratlanul hosszú, 25 éves profi karrierjét az idei Szuper Ligát követően befejező Kisgyörgy Gergely, akivel hol máshol találkozhattunk volna, mint a Park Teniszklub számára jól megszokott teraszán.
Pedig, ha kicsit messzebb kalandozunk a családi hagyományokban, más sportágat is választhatott volna az a kisfiú. Nagymamája, Kisgyörgy Lajosné, született Fedor Magolna például 123-szoros magyar bajnok, világ- és Európa-bajnoki ezüst- valamint bronzérmes sportlövő volt. Pedig elég későn, 24 évesen, a vadászpilóta nagypapával Kisgyörgy Lajossal kötött házasságát követően ment le előszőr a lőtérre. Az ifjú férj ugyanis maga is versenyző és edző volt. Ahogy később fiúk és lányuk is. Csakhogy a családban volt egy másik közös szenvedély is. A tenisz. A kis Geri pedig bátyja nyomdokaiba lépve inkább ezt választotta.
– Hálát adok az égnek, hogy itt kezdtem el teniszezni, mert a legjobb magyar utánpótlásedzőtől, Molnár Istvántól tanulhattam meg az alapokat, s egészen tizenhat éves koromig gyakorolhattam vele. Ráadásul egy olyan fiúcsapatban játszhattam, amely éveken át mindent nyert a korosztályos versenyeken. De nemcsak a teniszoktatás volt kiváló: Molnár Árpád kondiedzőnek köszönhetően olyan fizikai alapokat szereztem, amelynek a pályán is nagy hasznát vettem.
Kisgyörgy Gergely teniszkarrierjében a család szerepe nemcsak a sportágválasztás miatt volt különösen fontos. Édesapjának köszönhette, hogy finanszírozni tudták az edzőket, s általában mindent, ami a profi karrierhez szükséges volt. Ez az elkötelezett támogatás azonban nem merült ki az anyagiak előteremtésében. Fia legnagyobb drukkere volt, valamennyi hazai meccsére elkísérte.
−Kilenc éves lehettem, amikor először nagyon legyőztem apámat. Ekkor azt mondta, mostantól nem szól bele a teniszbe, mert már többet tudok nála. Hihetetlen intelligenciáról árulkodik, ha egy szülő ezt képes belátni. De a sportszerű életmódot és viselkedést is otthonról hoztam. Ha egy labda bent van, akkor is, ha éppen csak csípi a vonalat, akkor az bent van. Fontos a győzelem, de csak tisztességes eszközökkel – vallja Kisgyörgy Gergely, aki mindössze 12 esztendős volt, amikor Fair Play-díjat nyert, amiért a nála jóval esélyesebb Gelányi Szabolcs sérülése miatt inkább kérte a torna döntőjének elhalasztását, minthogy a könnyű győzelmet választotta volna.
– Úgy emlékszem rá, mintha tegnap lett volna. Itt játszottunk a négyes pályán. Akkor is apámat kérdeztem meg, mit csináljak? A válasz egyértelmű volt. Pestiek vagyunk, meg tudjuk várni, míg meggyógyul. Nem az a néhány pont számít, amit nyerhetek, hanem a tudat, hogy teljesítmény nélkül kaptam volna őket. Úgyhogy megvártuk, amíg Szabi meggyógyult, és nagyon kikaptam tőle…
Az idén 42 évesen visszavonuló teniszező annak idején, 14 esztendősen, Sávolt Attilával nyert korosztályos Európa-bajnokságot, a felnőttek között pedig egyesben a világranglista 301., párosban pedig a 109. helye volt a legjobb eredménye. S bár az ő álmai között is szerepelt a Top100, egyáltalán nem kesereg amiatt, hogy ez sohasem sikerült valóra váltani. Játéktudása alapján szerinte ez egyesben amúgy sem lett volna reális célkitűzés. Éppen ezért inkább annak örül, amit elért. Az legfontosabb, hogy mindig minden pontért keményen megdolgozott, edzést soha ki nem hagyott, s a futások során még centimétereket sem spórolt, amikor elfáradt. Csalni nemcsak másokkal, önmagával szemben sem szeretett.
Geri sokáig ministrált a Bartók Béla út elején található kápolnában. Egyszer Tibor atya félrehívta és megkérdezte tőle, nem rossz-e, hogy a sok edzés miatt alig van szabadideje. Ő a lehető legtermészetesebb módon csak annyit válaszolt: szereti ezt a játékot és azt a szenzációs csapatot is, amelynek a Feneketlen-tónál tagja lehet. „Ha te így érzed, akkor örömmel veszem tudomásul, hogy ez Isten ajándéka a számodra!” – nyugtázta a választ a plébános. A kiváló teniszező ezt a mondást soha el nem feledve, azóta is úgy gondolja: szerencsés, jó élete volt, amelyből semmi sem hiányzott a tenisz miatt.
−Hogy mire vagyok a legbüszkébb? Egyértelműen arra a tizenkét évre, amelyet a magyar Davis Kupa csapat tagjaként tölthettem el. Ebben az időszakban minden meccsen játszottam – idézi fel a legszebb pillanatot Kisgyörgy Gergely, amikor példátlanul hosszú karrierjére tekint vissza. Majd visszavonulásának igazi okát is elmeséli. – Ha tehetném, soha abba nem hagynám, ám megéreztem, hogy az idei az az év, amikor még emelt fejjel távozhatok. Mindenkit megszorongattam, s a fiatalok is felnéztek rám. De volt néhány ejtés, amit már nem értem el. Fejben ott voltam, pontosan tudtam mit fogok csinálni, a lábam azonban nem vitt el odáig. Ez volt az intő jel. A szívem hiába húsz éves, a testem nem hazudik, az már negyvenkettő.
S hogy milyen lesz az élet tenisz nélkül? Természetesen teniszes. Merthogy a Kisgyörgy Gergely által megálmodott és felfuttatott Diego mostantól még inkább szívügye lesz. Beleveti magát az utánpótlás-nevelésbe, s versenytenisz helyett inkább a nagy klubok számára képeznek majd tehetséges gyerekeket. A civil életben pedig folytatja édesapja vállalkozását. A „főszurkoló” emléke ugyanis kötelez.