Neve évtizedeken át egyet jelentett a magyar tenisszel. Daniként ismerte mindenki, pályán és pályán kívül egyaránt.
Wimbledonban juniordöntős volt, a berlini Universiadén aranyérmet nyert.
Visszavonulása után is ezer szállal kötődött a hazai teniszsporthoz: a sportnapilap szakírójaként tevékenykedett hosszú évtizedekig.
A Magyar Olimpiai Bizottság sajtófőnökeként több ötkarikás versenyen dolgozott - 18 nyári, illetve téli olimpián vett részt.
A teniszhez szorosan kötődő fia, dr. Vad Tibor néhány évvel ezelőtt hunyt el, most 89 esztendősen édesapja is távozott az élők világából.
Hosszantartó betegségben, július 28-án, szombaton este elhunyt Vad Dezső - tájékoztatta a család a Magyar Olimpiai Bizottságot és a Magyar Olimpiai Bajnokok Klubját. Az egykori kiváló teniszező, Aranytollal kitüntetett sportújságíró korábban hosszú éveken keresztül látta el a MOB sajtófőnöki feladatait. 89 éves volt.
Az 1929-ben született Vad Dezső röplabdázóként is a válogatottságig vitte, fiatalon megmutatkozott tenisztehetsége is, s végül örökre e sportág mellett kötelezte el magát. Az ifjúságiak mezőnyében hamar a legjobbak között tartották számon. A korabeli lapok úgy fogalmaznak 1944-ben a BBTE játékosával kapcsolatban: "a tizenöt éves Vad Dezső olyan küzdőképességgel rendelkezik, hogy nagyon sok már befutott „csillagunk” tanulhatna tőle!". Az ifik között ranglistavezető is volt.
Legnagyobb sikereként 1948-ban, Wimbledonban, az angol nyílt teniszbajnokság ifjúsági versenyében egészen a döntőig menetelt - az angliai Grand Slam tornán ekkor rendezték meg először a fiatalok versenyét. Az 1951-es nyári egyetemi világbajnokságon, az Universiadén egyesben (és Körmöczy Zsuzsa társaként) vegyes párosban aranyérmes lett Berlinben. Három évvel később, a budapesti Universiadén egyesben (és Gulyás István társaként) férfi párosban finalista volt. Szerepelt a magyar Davis Kupa-együttesben is.
Sportvezetőként a Bp. Honvéd teniszszakosztályát vezette a hatvanas évek végén, a rendeszerváltást követően a Magyar Tenisz Szövetség elnökségében is helyet kapott.
Vad Dezső újságíróként évtizedeken keresztül több lapnak - többek közt az akkori nevén Népsportnak - dolgozott, könyvek, kiadványok szerzője, társszerzője, szerkesztője; munkásságát Aranytollal, MOB Érdeméremmel (2001) és Médiadíjjal (1997) jutalmazták, elismerést kapott a Magyar Távirati Irodától is.
A Magyar Olimpiai Bizottság sajtófőnöke, 1992-től 2004-ig az olimpiákon a Magyar Csapat sajtóattaséja. Később a MOB kiadványainak és honlapjának szerkesztője; utolsó éveiben is a MOB kiadásában megjelent Sportévkönyv egyik szerzője.
Ameddig egészsége engedte, titkárként aktív résztvevője volt a Magyar Olimpiai Bajnokok Klubja eseményeinek.
Vad Dezső az utolsó heteit kórházban töltötte, idős felesége naponta látogatta. Szombaton késő este érte a halál.