Egyre nagyobb szerepe van sportágunkban a mentális felkészítésnek, s ezáltal a sportpszichológusoknak.
A teniszt kisgyermek kora ismerő Fonó Rita, saját tapasztalataiból is merít sportpszichológusi munkája során.
A szakember szerint a legjobb magyar korosztályos játékosokra túl nagy teher nehezedik.
Gy. Szabó Csilla írása (tenisz-palya.hu) * Az élsport kihívásainak nem könnyű megfelelni, a teniszben pedig különösen nagy mentális terhelést kapnak a játékosok. Meggondolatlanság lenne tehát csupán a divat számlájára írni a sportpszichológusok iránti növekvő igényt, valós szükségletről van szó. Hosszabb vagy rövidebb ideig szinte minden éljátékos igénybe veszi szakember segítségét.
Fonó Rita azon kevesek közé tartozik, akik maguk is teniszeztek, az egykoron az egyik legnagyobb magyar tehetségnek számító öccse, Fonó László révén pedig már gyerekként beleshetett a kulisszák mögé. Nem is lett belőle profi teniszező, bár ebben nem csupán a pálya szélén eltöltött hosszú órák, és a Fonó család életére nehezedő sportági terhek játszottak szerepet.
− Nagyon makacs kislány voltam, s mivel szinte belenőttem a teniszbe, az edzőknél is mindig, mindent jobban tudtam – idézi fel gyermekkorát Fonó Rita, aki a tenyerest is két kézzel szerette volna ütni, hiába sorolták mesterei az ellenérveket. – Apu korán felismerte a tehetségemet, ezért ő sajnálta a legjobban, hogy nagyon fiatalon hátat fordítottam a sportágnak. Még ma is jól emlékszem a fordulópontra, Pasaréten volt egy verseny, amelyen egyáltalán nem éreztem jól magam. Tizenhárom lehettem, én pedig tudtam, hogy ez nem nekem való. Nem voltam igazi versenyzőtípus, és a tanulás is jobban érdekelt a sportnál. Ma már tudományosan is meg tudom magyarázni a történtek egy részét: belőlem teljesen hiányzott az egyik legfontosabb erőforrás, a coachability (a visszajelzések és tanácsok koncentrált és bátor fogadása és alkalmazása a fejlődés érdekében – a szerk.).
A legtöbb nagy bajnok mögött egy összetartó és a sportolóhoz hasonlóan motivált család áll. A teniszben pedig a szokásosnál nagyobb szerepe van a szülőknek, hiszen többnyire már az edzésekre eljutást is nekik kell megoldaniuk, a versenyekről már nem is beszélve. Éppen ezért Fonó Rita szerint is nagyon fontos az otthoni háttér, és hogy mennyire elfogadóak a gyermekkel szemben. Ha túlságosan a teljesítményre koncentrálnak, ha saját vágyaikat akarják megvalósítani utódjuk révén, az gyakran problémához vezet. Még a kimondatlan elvárások esetében is, hiszen a kicsik már egy hanghordozásból, vagy egy gesztusból, grimaszból is megérzik, ha eredményükkel csalódást keltettek azokban, akinek véleménye ebben az életkorban még mindennél fontosabb.
− Sajnos Magyarországon még mindig családi projekt a teniszező gyermek, pedig jobb lenne, ha ez nem így lenne – véli Fonó Rita, aki szerint számos probléma elkerülhető lenne, ha a fiatalok az iskolában is teniszezhetnének, így a szülőnek sem kéne az órákhoz igazítani a munkáját és a napi programját, a versenyekre pedig az edzők kísérnék a játékosokat. – Természetesen tudom, hogy pillanatnyilag a realitás egészen más, sportpszichológusként azonban nem mondhatok mást. Sokat segít a munkám során, hogy gyermekként magam is megtapasztaltam ezeket a dolgokat. Öcsémben, Lacóban olyan nagy lehetőségek voltak, ha nem ide születik, biztos, hogy a legjobbak közé kerül. Ezt világosan látta édesapánk is, ezért az ő tenisze túlságosan is meghatározta az életünket. De abban a korban nem volt más mód, a legjobbat akarta neki. Óriási szerencsém volt édesanyánkkal, aki minden tőle telhető eszközzel igyekezett egyfajta ellensúlyt képezni, és megőrizni a valódi családi életet. Ő meg tudott maradni a szülői szerepben, s bizony ez nagyon fontos a versenyző gyerekek esetében.
Fonó Rita először más irányba indult, közgáz diplomát szerzett és éveken át marketing menedzserként dolgozott. Őt azonban a számoknál és az üzleti sikereknél jobban érdekelte az ember, s hogy mi jár a partnere fejében. Éppen ezért a tárgyalásai mindig remekül sikerültek, ám ez egyáltalán nem jelentett biztos üzletet. A környezetében ő adta a leghasznosabb tanácsokat, szinte egyengette barátai útját. Éppen ezért 29 évesen ismét döntött, beiratkozott a Károli Gáspár Református Egyetem Bagdy Emőke nevével fémjelzett pszichológia szakára, ahol a hazai legjobb mesterektől tanulhatott. Eleinte a klinikai vonal érdekelte, majd a gazdasági élet felé akart indulni. A szakdolgozata megírásakor jött rá, hogy a sport az, ami a legközelebb áll hozzá, azon belül is a tenisz.
− A tehetségfejlesztésben rejlő személyes erőforrásokat szerettem volna vizsgálni, amihez körülbelül száz játékost akartam kikérdezni – emlékezik az újabb fordulópontra Fonó Rita, aki ehhez a munkához az akkori szövetségi vezetés támogatását is megkapta. Erre szüksége is volt, mert komoly kutatásra volt szüksége a korosztályok első hat helyezettjei, valamint a kicsivel mögöttük következők pszichológiai feltérképezéséhez. – A sikeres versenyzők esetében mindig megtalálható a „flow” érzés megjelenése, amely gyakorlatilag a kihívás-képesség és az élménnyel történő összeolvadás együttes meglétét jelenti. Ennek segítségével ezek a gyermekek mindig ki tudnak lépni a komfortzónájukból, többet akarnak, a képességeiknél jobban teljesíteni. Ugyanakkor tisztában vannak azzal is, mire képesek, viszonylag pontosan látják saját magukat. Ha valaki túl- vagy alábecsüli a lehetőségeit, az egyaránt hátráltató tényező lehet. A helyes önkép kialakulásában ismét nagy szerepe van a családnak, hiszen ez a társas kapcsolataink során épül fel.
A teszt során Fonó Rita egy újítást is bevezetett, a szokásosnál nagyobb figyelmet szentelt a kreativitásnak. Igaza lett. Azt állapította meg a kutatás végén, hogy az igazán jók másban is tehetségesek. Rajzolnak, zenélnek, verset írnak, barkácsolnak. De erre is megvan a magyarázat, hiszen a sokrétű kreativitás segíti a problémamegoldást. Ez utóbbira pedig a teniszpályán szinte folyamatosan szükség van.
− Sokat beszélünk a belső motiváció fontosságáról, amely valóban alaptétel. Egy kiskamasz esetében azonban még teljesen normális, hogy a külső is számít. A befektetett munkáért cserébe ekkor még dicséretben, elismerésben várják a „fizetséget”. És ez így van jól, az arány viszont már ekkor sem mindegy. Amennyiben az évek során ez átmegy belső motivációvá, akkor a felnőtt kor küszöbén elkerülhetik azt a tátongó szakadékot, amely a saját és környezetük elvárása között alakulhat ki – teszi hozzá Fonó Rita hangsúlyozva az érzelmi fejlődés fontosságát. Ennek szakaszait mindenki kénytelen elfogadni, hiszen az érzelmeket kezelő agyi központ csak a serdülőkor végére fejlődik ki tökéletesen.
Éppen ezért a sportpszichológus úgy gondolja, hogy teljesen normális, amikor egy tíz éves gyermek könnyekben tör ki egy vereséget követően. Ilyenkor az a legjobb, ha támogatjuk a feszültség levezetésében, amelyre ekkor még nem ismer más módot. Aki nem mer sírni, az csak rejtegeti magában a rossz érzéseit, amelyek egyszer valamilyen formában úgyis kitörnek. Csak már sokkal nehezebben kezelhető módon.
Fonó Rita 2017 és 2020 között nagyon sok teniszezővel dolgozott a Nemzeti Edzésközpontban, a Vasasnál pedig csoportos foglalkozásokat tartott a fiatal tehetségeknek. Az utóbbi időben ez a szoros együttműködés megszakadt, de privátban még így is nagyon sokan keresik. A válogatott edzők közül Kisantal Péter ad leginkább a szavára, ezért a korosztályos Eb-selejtezők előtt meg is hívta néhány foglalkozásra:
− Úgy érzem, azoknak a gyerekeknek, akik már ilyen fiatalon válogatottak, általában nem elég két-három alkalom, ez egy folyamatos, komoly munka. Ráadásul a hazai teniszéletben pillanatnyilag azt látom az egyik legnagyobb és legáltalánosabb problémának, hogy túl sok teher van a fiatalokon. Túl sok edzés, túl sok meccs, túl sok elvárás. Egy mókuskerékben forognak, elvesztik a játék örömét, s valamilyen szinten folyamatosan szoronganak. A teniszben nagyon fontos az összpontosítás, ha elmegy a fókusz, akkor baj van. Ehhez viszont a jelenben kellene maradniuk, nem pedig arra gondolni, hogy mi lesz két-három ponttal később. Éppen ezért türelmetlenekké válnak, és nem várják ki a legjobb helyzetet. Pedig minden egyes pont esetében csak arra kéne figyelniük, hogy azt a lehető legjobb módon játsszák meg. A tenisz valójában erről szól, nem pedig az extra ütésekről.
A NEK-en töltött időszak során Bondár Annával is gyakran találkozott a szakember, s már akkor egyértelműen látható volt a benne rejlő potenciál. Nála alázatosabb játékossal még sohasem találkozott, akinél a belső motiváció szinte az égig ért.
− Anna sikereiben óriási szerepe van Kuhárszky Zoltánnak, aki a játékosban lévő tudást rendszerbe tudta tenni. Az ő esetük is világosan példázza mennyire fontos az edző és tanítványa kapcsolat. Az egymáshoz illeszkedés, a kémia. Oda-vissza motiválás nélkül egyszerűen nem lehet versenyezni!