Saját tenisziskolájának vezetése mellett, mentális teljesítményfokozó coachként is dolgozik Marosi Katalin.
Bár Velencén még nincs igazán saját bázisuk, közösséget épít, hosszú távon versenyzőket szeretne nevelni.
Az egykori WTA-teniszező szerint a támogató, felemelő és játékos légkör segíti leginkább a gyermekek fejlődését.
Gy. Szabó Csilla írása (tenisz-palya.hu) * Saját teniszklubja, a Marosi Kata SE egyszemélyes vezetőjeként és edzőjeként, valamint pszichológiai viselkedéselemző végzettsége révén mentális teljesítményfokozó coachként is sok munkája van Marosi Katalinnak azóta, hogy távozott az MTSZ válogatott koordinátori pozíciójából. S bár a szövetségi munka mellett is foglalkozott ezzel a két területtel, felszabaduló ideje és energiája most klubjában is lehetővé tette a komolyabb bázisbővítést. Annak ellenére, hogy a pályák terén egyáltalán nincsenek elkényeztetve. A szabadtéri időszakban Sukorón és Velencén egyaránt bérlője az önkormányzati infrastruktúrának, télen pedig Székesfehérvárra költöznek, a Bregyóba.
− Pákozdon és Sukorón sikerült ovitenisz-programot indítani és a tanfolyamosok köre is bővült – beszél klubjáról nagy szeretettel Marosi Katalin. – És most már nem is egyedül oktatok, hanem egy korábbi teniszezővel, Somlyó Mátéval együtt. Ő szinte véletlenül lépett a képbe, hiszen eredetileg addig vállalta a helyettesítésemet, amíg nyáron Spanyolországban jártam, ahol a feltöltődés mellett a helyi teniszéletben is picit körülnéztem. De olyan jól alakult a beugrás, hogy véglegesen mellettem marad, hiszen amióta a klubra koncentrálhatok, azóta egyre jobban bővül a bázisunk, a tanítványok létszámának növekedése miatt pedig a továbbiakban is szeretnék vele együttműködni. S ahogy az már lenni szokott, ebből a tanfolyamos körből, most már egy-két olyan ügyes gyerek is kinőtte magát, aki versenyzésre is szívesen adja fejét. A pálya az egyetlen probléma, jó lenne egy saját bázis. Nem titkolom, hosszú távon ugyanis az a vágyam, hogy versenyzőket nevelhessek.
A Vidáts Réka oldalán korosztályos Európa- és világbajnok, majd a felnőttek között 2000-ben, Mandula Petrával olimpiai negyeddöntős az elmúlt nyár egy részét mégsem itthon, hanem Marbellán töltötte. Igaz, teniszes közegben, hiszen abban a klubban szerezhetett szakmai tapasztalatokat, amelybe Novak Djokovics is „hazajár”. A röpke látogatás még akkor is hasznos volt számára, ha itt nem zajlik valódi utánpótlás-nevelés, a szállóvendégek és a klubtagok játszanak a tökéletes pályákon, a tökéletes környezetben.
− Sportágunk egyre népszerűbb a világban, és a versenyzés is egyre több fiatalt érdekel, ezért a marbellai vezetés is be szeretné indítani az utánpótlás-képzést – idézte fel a Spanyolországban, töltött néhány hetet Marosi Katalin, aki számára az utazás, a külföldi tapasztalatszerzés sohasem jelentett problémát. Erdélyi születésűként, és élteniszezőként hamar otthonra kellett lelnie a nagyvilágban. – A kinti közegben elsősorban a támogató, felemelő, a gyermekeknek szinte szárnyakat adó szellemisége tetszett. Pszichológiai alapképzésem révén pontosan tudom, a nevelés során milyen fontos szerepe van a dicséretnek és az elfogadásnak. Augusztusban gyerekeim is csatlakoztak hozzám és az ottani mindennapok nyomán szemmel látható volt rajtuk a változás. Olyannyira, hogy a magyar oktatásba visszatérve, még az óvó- és tanár nénik is csak csodálkoztak azon, milyen nyitottan, bátran felszabadultan tértek haza. A másik fontos dolog a játékosság. A spanyol szakemberek mindig a legérdekesebb, legizgalmasabb gyakorlatokkal próbálják bevonni őket, elkerülve a „munka” jelleget.
Marosi Katalin számára azonban egyre inkább a mentális felkészítés jelenti az igazi kihívást. Éppen ezért a jövőben mindenképpen erre szeretné a legtöbb időt és energiát fordítani. Szájról szájra terjed foglalkozásainak híre, így többen és egyre több sportágból keresik meg. Elsősorban nem is teniszezők. Persze sportágunkból is vannak „kis páciensei”, akikkel inkább online tartja a kapcsolatot, többségük ugyanis Budapesten, vagy külföldön élő és versenyző játékos.
marosi kata es csaladja
Az egyik első és máig meglévő csoportját székesfehérvári korcsolyázó kislányok alkotják, akik mára már a korosztályos élmezőnyhöz tartoznak. Tíz évesek voltak, mikor dolgozni kezdett velük, s ma már egy országos bajnok is van közöttük, többen pedig dobogós helyezéssel büszkélkedhetnek.
− Ez a kor egy igen erős választóvonalnak számít – vezet be bennünket a sportpszichológia részleteibe az egykori teniszezőnő. – Ez az első válságok, elbizonytalanodások, megingások kora. A kiskamaszban elkezdenek tombolni az érzelmek, rájönnek a saját határaikra, és a szüleikhez való viszonyuk is megváltozik. Általában az edző veszi észre azt, amikor baj van. Kilencven százalékban ők küldik hozzám sportolóikat. Amennyiben a szülő is együttműködő, és a gyermeke érdekeit nézi, akkor pedig el is jutnak hozzám. Tudom, hogy közhely, de az én munkámra különösen érvényes, hogy minden egyes eset más és más. A versenyzéshez, az élsporthoz való kapcsolat pedig különösen összetett. A problémák legtöbb esetben önbizalomhiányra, kishitűségre, vagy különböző blokkokra vezethetőek vissza. Utóbbit nem tudta megélni, feldolgozni, s azért cipeli teherként tovább. A pszichológus ezek feltérképezésében, megértésében, és megoldásában tud segíteni.
Ezek a nehézségek azonban nem csak az egyéni, de bizony a csapatsportokat is érintik. Igaz, kicsit más oldaláról. Utóbbi esetekben a konfliktuskezelés kerül a figyelem központjába. A vezéregyéniség helyzetét sem könnyű elfogadni, s amennyiben neki problémái adódnak, az az egész együttes egységét megbontja. Marosi Katalin ezekben az esetekben a kohézió erősítésére irányuló csoportos foglalkozásokat részesíti előnyben, bár néha egy-egy egyénnel külön is el kell beszélgetnie. Az érem másik oldala pedig az edző személye, amely szintén lehet probléma forrása. Ha túl autoriter és kevésbé megértő, akkor az érzékenyebb gyermekekben szorongást válthat ki a viselkedése.
− Nagyon ritkán, de azért előfordul, hogy a szülők kérdésére azt a választ adom, hogy gyermekük inkább a versenysporton kívül keresse a sikerélményt. Egy ilyen ítélet meghozatala ugyanis óriási felelősséggel jár, az esetek többségében mindig van megoldás. Egyébként éppen a tenisz az egyik legösszetettebb sportág, egy meccs alatt a legapróbb gyengeségek is kijönnek. Nagyon magas szintű szellemi érettség kell hozzá, s évről évre folyamatosan helytállni. Úgy, hogy közben még élvezd is a játékot. Nagyon korán kezdődik a kemény pozícióharc, ezért már tizenhárom-tizennégy éves gyerekeken is jelentkeznek a kiégés tünetei. Szerintem túl korán kezdjük a profizmusra nevelést, sokkal tovább kellene játékos gyermekként kezelni őket. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet keményen edzeni, hiszen tele vannak energiával, fizikálisan tehát bírják. Mindent játékba kell számukra burkolni, hogy megmaradjon az öröm és a kedv. Ebben kulcsszerep jut az edzőnek, akihez ha csillogó szemmel, kíváncsian járnak a gyerekek, már nem lehet baj. Az ilyen mester kedvéért bármilyen áldozatra kész egy fiatal sportoló – foglalja össze a versenysport és a gyermeki lélek összefüggéseiről alkotott gondolatait Marosi Katalin, aki a teniszben is fontosnak tartja a közösség szerepét. A csapatszellemet legalább tizennégy, de még jobb, ha tizenhat éves korig fenntartják. Szerinte, ha lehet, még az egyéni edzéseket is kötni kell a korosztályos csoportokhoz.
A szakember úgy gondolja, a régi virágzó klubélet is segíthetne ezen a problémán, a fiatal játékosok kevésbé magányosodnának el a csúcsra vezető úton, és közösen a lelki terheket is könnyebben viselnék.
− Én is közösséget szeretnék építeni itt, a Velencei tó térségében, kialakítani egy olyan közeget, amelyben szülő és gyermek egyaránt jól és biztonságban érzi magát – beszél terveiről Marosi Katalin. – Az óvodatenisz kapcsán azt figyeltem meg, hogy többnyire azok a családok jelentkeztek, amelyekben valakinek már volt kötődése sportághoz. A szülők ebben a korban még inkább a szenzomotoros tornát, vagy az angolórát választják, ritka, aki egy harmadik foglalkozást is bevállal. A három-négy évesek esetében még én is alapvetően mozgásfejlesztést végzek, csak éppen szivacslabdával és pici ütővel a kézben. A labdaügyességet, a lábmunkát gyönyörűen lehet fejleszteni, s ennek később akkor is hasznát veszik, ha éppen nem teniszező lesz belőlük. De legalább ilyen fontos a számomra, hogy megszerettessem velük a teniszt. Persze én arra törekszem, hogy a legügyesebbek a tenisziskolámban folytassák, hiszen a végső célom egy jó kis versenyzőcsapat összehozása.
edzokepzes marosi es bianka 2022MTSZ edzőképzésen: Marosi Katalin és Tóth Judit Bianka