Legjobb férfi teniszezőnk mentálisan érezte különösen megterhelőnek a 2022-es esztendőt. Fucsovics Márton új rendszerben kíván visszatérni a legjobbak közé.
Korábbi edzője, Jancsó Miklós szerint nagyon korai még temetni a magyar topjátékost.
Gy. Szabó Csilla írása (tenisz-palya.hu) * Egy hét híján szinte napra pontosan öt évet töltött Fucsovics Márton a férfi teniszezők elitjében. A nyíregyházi születésű játékos 2017. október 30-án, a 84. hellyel került először a legjobb százon belülre, 2022. október 24-én pedig azon kívülre, ami a 104. pozíciót jelentette. A karriercsúcsot valahol félúton, 2019. március 4-én érte el 31.-ként, az utóbbi években pedig a legjobb ötvenes mezőnyben is folyamatosan tartotta magát. A 2022-es esztendő azonban már Melbourne-ben rosszul indult, a szerb Lajovicstól 6:0, 4:6, 6:1, 6:7(6), 6:1-es vereséget szenvedett az első fordulóban. Ezt követően Rotterdamban és Dohában egyaránt negyeddöntős volt, a folytatás mégsem úgy alakult, ahogy azt tervezte.
− Ez nem az én évem volt, ezen nincs mit szépíteni – jelentette ki Fucsovics Márton, amikor a 2022-es idény értékelésére kértük. – Pedig mindent megpróbáltam, de valahogy nem jött ki a lépés. Foghatnám a koronavírusra, valamint egyéb tényezőkre, az igazság azonban az, hogy mentálisan nem voltam kellően jó állapotban. A helyzetet súlyosbította, hogy Wimbledonban nem védhettem meg a pontjaimat. Nyomasztott és elkedvtelenített, de tényleg nem akarom erre fogni a történteket. Sajnos nem tudok szép pillanatokat sem felidézni, számomra erről az idényről a kudarc és a sikertelenség fog megmaradni. Pedig most is úgy érzem, hogy normálisan dolgoztunk. Valahogy mégsem sikerült semmi sem.
− Akkor ezek szerint az okát sem látja a hullámvölgynek.
− A konkrét okát nem, de az tény, hogy nem volt megfelelő motivációm. Éppen ezért most új dolgokhoz szeretnék nyúlni, új lehetőségeket kipróbálni annak érdekében, hogy visszatérjen a játékkedvem. A kudarcok sorozata persze veszélyes is lehet, könnyen lehúzza magával az embert a mélybe, mégis biztos vagyok abban, hogy ki fogok lépni ebből a nehéz helyzetből is. Mindent megpróbálok, hogy 2023-ban visszakerülhessek a legjobbak közé.
− Az új impulzust kereste akkor is, amikor elbúcsúzott eddigi edzőitől, Jancsó Miklóstól és Nagy Zoltántól?
− Végülis igen. Nagyon szép és eredményes éveket töltöttünk együtt Zolival és Mikivel. Ezúton is köszönöm a munkájukat. Ugyanakkor abban is hiszek, hogy egy edző-játékos viszony idővel „elfáradhat”. Most velünk is ezt történt. Emberileg továbbra is nagyon közel állunk egymáshoz, a barátság mindenképpen megmarad közöttünk, csak már nem dolgozunk együtt a pályán. Pillanatnyilag nem keresek új edzőt, de határozott elképzeléseim vannak a jövőről. Egy teljesen új rendszer szerint szeretnék a továbbiakban készülni és játszani. Ez éppen kialakulóban van, ezért most még nem mondhatok róla többet.
− Mely területeken esett vissza az idén a korábban megszokotthoz képest?
− Sok meccset veszítettem el előnyös helyzetből, ami egyetlen játékosnak sem tesz jót. Ezért is mondtam, hogy mentálisan különösen nehéz volt ez az év. De teniszezni nem felejtettem el, és fizikálisan sem érzem gyengének magamat. Valahol legbelül nagyon erősen tudom, hogy a helyem továbbra is ott van a legjobb ötven között.
− Az új esztendő új helyzetet is teremt, hiszen a százon kívülről, nehezített pozícióból vág neki az idénynek.
− Szerintem ezzel egyáltalán nem lesz gond. A fejemben már kezd összeállni a kép arról, hogy mikor, mit kell tennem. Igazából nem is bánom nagyon, hogy több meccset kell majd játszanom, mint a mögöttem álló időszakban. Nekem mindig is különösen jót tett, ha játékban voltam. Most az a legfontosabb, hogy minél több sikerélményben legyen részem. Vissza kell szereznem a motivációmat, amelyhez a győzelmeken keresztül vezet a legrövidebb út.
− Szinte napra pontosan öt évet töltött a top százban. Megkönnyíti a helyzetét az, hogy ismeri az oda vezető utat?
− Még számomra is furcsa kimondani, de bizony már az idősebb generációhoz tartozom a Tour-on. Rengeteg tapasztalatot szereztem az elmúlt tizenkét esztendőben, ami a mi sportágunkban azért elég nagy előny. A fiatalok azonban itt vannak a nyomunkban, s nemcsak azokra gondolok, akik már befutottak, de azokra is, akik ott állnak a legjobb száz kapujában. Nagyon keményen kell dolgoznom, mert nem szeretném, ha a fejemre nőnének. Szerencsére még bőven érzek magamban annyi erőt, hogy előttük maradjak és visszatérjek a top ötvenbe.
− Melyek a rövid, illetve hosszú távú tervei pillanatnyilag?
− A szezonom gyakorlatilag véget ért, csak néhány külföldi csapatbajnoki meccset játszom még, azt követően pedig egy igen kemény felkészülésbe állok bele. Nem szeretnék ugyanis később szemrehányást tenni magamnak azért, hogy nem fektettem bele eleget az alapozásba. Eddig mindig nagy önbizalmat adott a jól elvégzett munka érzése, most is ezzel szeretnék nekivágni az újabb idénynek. S hogy mennyit tettem bele a télen, az majd Ausztráliában kiderül. Az erővel és az akarattal biztosan nem lesz gond, a játék meg majd úgyis megjön hozzá.
*
Jancsó Miklós és Nagy Zoltán három éven át irányította Fucsovics Márton felkészülését. Az MTK két szakembere rengeteg tapasztalatot szerzett ez idő alatt és a jövőben is megőrzi a játékossal a személyes jó kapcsolatot. A 2022-es idényt Jancsó Miklós így értékelte:
− Marcinak új impulzusra volt szüksége, eddigi pályafutása során a mélypontokról mindig ki tudta mozdítani egy edzőváltás. Reméljük, hogy ez most is így lesz. Békében és barátságban fejeztük be a közös munkát, emberileg továbbra is nagyon közel áll hozzánk. Hihetetlen három évet töltöttünk együtt, rengeteg tapasztalatot szereztünk, bennem kizárólag jó érzések maradtak meg. Ami az elmúlt évet illeti, nem éppen ideálisan indult. Az ütőjét rossz súlyozással szállították, ezért Ausztráliában a régit kellett használnia, a Davis Kupa miatt pedig az erőnléti felkészülésünk is megrövidült. Mindezek ellenére Rotterdamban és Dohában is nyolc között volt, azt követően pedig szoros meccseken veszített éljátékosok ellen, mint például Shapovalov, vagy de Minaur, de én az Alcaraz elleni vereséget is biztatónak tartottam. Nem feledkezhetünk meg a Hurkacz elleni stuttgarti győzelméről sem, hiszen először vert top tízes játékost. Összességében azonban nagyon sok volt az utazás, Marci mentálisan láthatóan elfáradt, s a szoros meccsek most rendre az ellenfél javára dőltek el. A wimbledoni versennyel kapcsolatos ATP-határozat (nem járt pont a szereplésért, nem tudta megvédeni korábbi pontjait – a szerk.) nagyon rosszul érintette, s ekkor mi sem láttunk más megoldást, mint a pihenést és feltöltődést. Ez jót is tett neki, az amerikai túra előtt újra labdára „éhesen” jött le a pályára és örömmel edzett. A US Openen ismét összeszedetten, jól játszott, Fokina ellen pedig egy hajszálon múlott a siker. De hát ilyen a tenisz, egyszer jön, egyszer megy a szerencse. Ekkor már mi is éreztük a nyomást, ami a százból való kiesés lehetősége miatt, s amire egy éve még csak nem is gondoltunk. A nehézségek azonban csak rakódtak egymásra. Úgy gondolom, nagyon kora lenne még Marcit temetni, a jó eredmény továbbra is ott van benne, csak elő kell hozni. Még akkor is, ha ez évről évre nehezebb a sikerre éhes fiatalok érkezése miatt.