Márky Jenő, a római-parti WTA-tornák jogtulajdonosa szerint két év alatt a szervezés és az eredmények terén egyaránt óriási előrelépést tett a magyar női tenisz.
A két magyar viadal megtartása azonban csak komoly összefogással és menedzseléssel, időben meghozott döntésekkel lehetséges.
Gy. Szabó Csilla írása (tenisz-palya.hu) * A magyar női tenisz idén véglegesen elfoglalta helyét a legmagasabb szintű nemzetközi élversenyek körforgásában, hiszen a júliusi 250-es Hungarian Opent követően szeptemberben egy 125 ezer dollár összdíjazású WTA-tornának is otthonául szolgált a Római Teniszakadémia. Utóbbira ráadásul olyan válogatott mezőny jött össze, amely ezen a szinten igazi ritkaságnak számít. Ennek ellenére a selejtezőkben kettő, a főtáblán pedig nyolc magyar kapott lehetőséget a bizonyításra, közülük hatan a rendezői szabadkártyának köszönhetően.
A szervezés nehézségeiről, örömteli pillanatiról és jövőbeni terveiről Márky Jenő jogtulajdonossal, a Római Teniszakadémia vezetőjével beszélgettünk.
− Tavaly rendkívül nehéz helyzetből indult a szervezés, idén könnyebb lehetett volna, ám ismét emelték a tétet, hiszen egymás után két magas színvonalú tornát is rendeztek a Római Teniszakadémián. Miben volt más az idei kihívás?
− Az volt a legnagyobb lépés, hogy az állami pénzügyi támogatásoknak, valamint a családom áldozatvállalásának köszönhetően tavaly sikerült végre hazahoznom a kétszázötven ezer dollár összdíjazású versenyemet Magyarországra. Életem egyik legnehezebb vállalkozása volt, de sikerült, ráadásul a magyar női tenisz szempontjából a lehető legjobb időpontban. Két évvel ezelőtt Babos Tímea márciusban csúszott ki a top százból, a többiek pedig még messze voltak a legjobbaktól. Tavaly viszont Gálfi Dalma, Udvardy Panna és Jani Réka éppen nálunk mutathatta meg a magyar közönségnek, igenis ott a helye az élmezőnyben. S bár akkor Bondár Anna kikapott a selejtezőben, azóta ő lett a legmagasabban jegyzett teniszezőnőnk, idén mindkét tornán elődöntős volt, a szeptemberi torna páros küzdelmeit pedig meg is nyerte a belga Zimmermann oldalán. Röpke két év alatt, az abszolút mélységekből jutottunk igazi magasságokba, a rendezés és a női versenyzők eredményei terén.
− Egy esztendeje úgy nyilatkozott, hogy önnél Gálfi Dalma volt szakmailag az első helyen, s be is igazolta a hozzá fűzött reményeket. Idén is tud hasonló játékost kiemelni?
− Mindig is úgy gondoltam, a szabadkártyákkal a tehetséges fiatalokat kell segíteni. Akik saját jogukon is odaérnek egy selejtezőhöz, azok sorsán nem változtat túl sokat egy főtáblás indulás. Idén Szabanin Natália volt az, aki maximálisan kihasználta a felkínált lehetőséget, s biztos vagyok benne, hogy róla is sok jót fogunk hallani a jövőben. Az első fordulóban nagyszerű játékkal legyőzte a top százas Udvardy Pannát, majd pedig a rutinos, korábban már hatvanegyedik helyen is rangsorolt holland Rus ellen volt nagyon közel egy újabb meglepetéshez. Az első szett megnyerését követően öt-egyhez volt labdája. Hogy ellenfele fordítani tudott, abban nagy része volt Nati fiatalságának, valamint annak, hogy még nem rendelkezik az élvonalhoz szükséges fizikai alapokkal. De ha ugyanilyen töretlen hittel halad tovább, akkor jövőre talán már neki sem lesz szüksége szabadkártyára.
− A nyolc év kihagyás idén már egyáltalán nem látszott a tornákon, bár igazából tavaly sem volt sok jele.
− Pedig ezen a szinten folyamatosan a vérkeringésben kell lenni ahhoz, hogy egy szervező megfeleljen a WTA által elvárt legmagasabb színvonalnak. Ebben a mi szerepünk is nagyon hasonlít a topjátékosokéhoz, akik szinte egyetlen hét kihagyást sem engedhetnek meg maguknak. Számos fontos fejlesztés maradt el a korábbi évek során, miközben az amortizáció jelei egyre több helyen jelentek meg a létesítményen. Pályabérből és versenyrendezésből azonban nem lehet előteremteni a szinten tartáshoz szükséges összegeket. Az építőiparban ráadásul az infláció már jóval előbb megkezdődött, mint a hétköznapi életben. Ennek ellenére tavalyi tűzoltó munkát követően, idén már mélyebben és tervezettebben nyúltunk a hiányosságok kiküszöböléséhez. Ennek eredménye lett idén nyáron a két valóban minden igényt kielégítő torna.
− Milyen újdonságokkal várták a játékosokat?
− Nagyszerűen mutatkozott be a számukra létrehozott terasz, amely a kikapcsolódásukat, pihenésüket szolgálta. Ehhez nagyon sok új bútort vettünk, a játékosok a meccsek között is láthatóan jól érezték magukat. A szállás tekintetében nagyon szeretik a margitszigeti Ensana Hotelt, s a mindössze húsz perces transzfer idővel a legjobb tornák között is az élen állunk. Ma már a teljes körűen felszerelt fitneszterem is alapkövetelménynek számít, ehhez futó és spinning gépeket kölcsönöztünk, jó lenne ezekből sajátot is beszerezni. Ahogy igyekszünk minden szinten megfelelni, újabb és újabb fejlesztési igényekkel találjuk magunkat szemben. De ez nem is baj, hiszen a folyamatos kihívások során válunk egyre jobbakká.
− Idén már a sötétedés sem jelentett problémát, hiszen a legmodernebb világítással látták el a centerpályát.
− A WTA legmagasabb minősítésének köszönhetően nem volt akadálya az új ledes lámpatestek használatának. Az elődöntőket és a döntőt is ezeknek köszönhetően tudtuk befejezni, ráadásul a televíziós társaságok HD igényének is meg tudtunk felelni, hiszen a kétezerkétszáz lux erre bőven elegendő. Ez egy óriási előrelépés, hiszen a közvetítések nélkül ma már egyszerűen nem lehet versenyt rendezni. Míg tavaly a harmincnyolc ország közel ötmillió nézője ezerhétszáztíz órában követhette a mérkőzéseinket, idén a hasonló földrajzi terítettség mellett már közel kilenc és félmillió követőnk volt több mint kétezernégyszáz órában. Ilyen értelemben pedig nemcsak a magyar tenisz, de Budapest és az ország számára is különleges reklámhordozókká váltunk.
− Gondolom az önt körülvevő csapat is egyre biztosabb, profi tornához, profi személyzetre van szükség.
− Pici, de hatékony csapatunk van. Irtózatosan sokat dolgozott minden egyes munkatárs, s ezért nagy hálával tartozom nekik. S bár jó lenne bővíteni a teamet, de idén a munkaerő ára is sokat emelkedett, így nem engedhettük meg magunknak ezt a luxust. A versenyiroda a jelenlegihez képest kétszer ekkora is lehetne, mindenki nagy nyomás alatt végezte a munkáját. Az adminisztratív teendők, elszámolások, beszámolók, igazolások elkészítése, beadása egyébként még most is tart, óriási költségeket és energiákat felemésztve. A torna tehát csak a játékosok és a nézők számára fejeződött be, nekünk még sok a teendőnk.
− A szeptemberi, százhuszonötezer dolláros viadalra a szokásosnál jóval magasabban jegyezett játékosok érkeztek. Mi volt ennek az oka?
− Azon a héten Európában nem volt nagy verseny, a kontinensen tartózkodó játékosok pedig miért is utaztak volna Ázsiába, ha itt is tökéletes kiszolgálásban lehet részük, és színvonalas körülmények között játszhatnak. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy szeptemberben Budapest különösen csábító célpont, a köztudatban pedig ez is benne van világ, de legalább is Európa-szerte. Amennyiben sikerül az általam tervezett további fejlesztéseket megvalósítani, még a mostaninál is kedveltebb tornák lesznek a budapestiek.
− Mire gondol?
− A háromezres stadionban komoly szakipari munkákra lesz majd szükség a jövőben, a térburkolatok felújítása is egyre időszerűbb, utóbbi igen nagy költséget jelent. Szerencsés lenne a pályák számát is növelni, elsősorban az edzések biztosítására. A top százasok esetében ugyanis nagyon nagy az egyidejűség ezen a téren, de ez érhető is, hiszen mindenkinek hasonló a napi ritmusa és igénye. Ezek a fejlesztések azonban csak részben valósíthatóak meg saját erőből. Ráadásul az árfolyam-változások kifejezetten hátrányosan érintenek bennünket, hiszen a versenyrendezéshez szükséges központi költségvetési támogatásokhoz egy évvel korábban kell leadnunk a kalkulációt, a jelenlegi helyzetben így a tényleges számok és a tervek között óriási űr tátong. Ebben a kérdésben már meg is kerestem a legmagasabb sport fórumokat, hiszen ez így nem tartható. Még szerencse, hogy az MTSZ-szel az egyik legsikeresebb együttműködést sikerült kialakítanunk. Mind a népszerűsítésben, mind pedig a szakmai kérdésekben nyújtott segítségük tökéletes volt. A jelenlegi elnökségnek azonban mindent el kell követnie annak érdekében, hogy ezek a tornák itthon maradjanak és kellő garanciával meg lehessen rendezni őket.
− Akkor jövőre vélhetően ismét láthatjuk majd a nemzetközi és hazai női teniszelitet a Római Teniszakadémián…
− Rajtam biztosan nem fog múlni, én mindent megpróbálok, hogy a lehető legmagasabb szinten adhassunk otthont ennek a két tornának. Akkor is, ha nagyon nehéz kiszolgálni a WTA-t, amely kizárólag a jól megtervezett, stabil koncepciókat támogatja. Ráadásul a magas elvárásokat folyamatosan ellenőrzik, a tornák idején is állandó kontroll alatt álltunk. A magyar versenytenisz elitjének résztvevői világosan látják, hogy az elmúlt évek hibái következtében rendkívül nehéz helyzet alakult ki itthon, a klubok létesítményi fejlesztése nem történt meg, miközben csökkent a komoly pontot adó viadalok száma is. Éppen ezért, kizárólag rendkívül komoly összefogással és menedzseléssel tudunk csak a jövőben előre lépni. A WTA 250-es torna zászlóshajóként alapja és váza lehet a magyar versenytenisz felzárkózásának szomszédaink versenyrendezési protokolljához. Abban a rendkívül kiélezett pozícióharcban, amelyben országok és városok futnak versenyt a világnaptárban megszerezhető minél előnyösebb időpontokért, egyszerűen nem lehet az utolsó pillanatokra hagyni a tervezést és a döntéseket. Éppen ezért a magyar döntéshozóknak is világosan látniuk kell, csakis komoly menedzseléssel és támogatottsággal tudunk a tenisz világtérképén maradni. Az én erőfeszítéseim önmagában már nem elegendőek ehhez.