Három egyéni tornagyőzelmének köszönhetően már a top 300-ban jegyzik Szabanin Natáliát. A 18 éves játékos már nem is jár messze célja megvalósításától, vagyis az Australian Open selejtezőjétől. Az MTK fiatalja elsősorban mentális fejlődésének tulajdonítja sikersorozatát.
Gy. Szabó Csilla írása (tenisz-palya.hu) * Ritka az olyan fiatal magyar teniszező, aki a juniorkorból kilépve, a felnőttek között is nyílegyenesen halad az általa kitűzött célok felé. Szabanin Natália nem sokat foglalkozott a legkényesebb korosztályváltás problémáival, hiszen már idén három 25 ezer dollár összdíjazású női ITF-tornát nyert, párosban pedig két 15 ezrest. Nem véletlen tehát, hogy a WTA 346. helyén jegyezték a hét elején, a jövő hétfőn pedig vélhetően már a 287. környékén lesz. A 19. születésnapját októberben ünneplő teniszezőt még az érettségi sem akadályozta meg az előretörésben.
− Pedig az év korántsem úgy indult, ahogy azt terveztem, januárban, a manacori huszonötezresen covidos lettem, ami jó másfél-két hónapos pihenőre kényszerített – idézte fel a spanyolországi tornát, ahol még betegen is sikerrel vette az első akadályt, a második fordulóban azonban már olyan gyenge volt, hogy az első szett után fel kellett adnia a mérkőzését. – Pedig a téli felkészülésem remekül sikerült, jó formában éreztem magam. A betegség azonban nagyon megviselt, nehezen kaptam levegőt. Manacorba negatív tesztek sorával utaztam el, s csak akkor lett pozitív, amikor már tényleg rosszul voltam. Bevallom őszintén, hogy ilyen körülmények között nagyon féltem a visszatéréstől. Az első két egyiptomi tizenötezres nem is sikerült, ám az antalyai átállás a salakra már biztató volt, hiszen az elődöntőig jutottam.
A nehézségeknek azonban ezzel még nem volt vége, hiszen az érettségi közeledtével egyre több időt kellett a tanulásra fordítania, igaz, az edzésekkel egy pillanatra sem állt le. Az első felnőtt sikereit a pozsonyi Cibulkova Akadémián, Csarnakovics Erik irányításával elérő játékos ekkor már kizárólag Budapesten, a Nemzeti Edzésközpontban edzett, Fekete Rudolf és Vaskó Balázs segítségével, akik annak a nagy izgalomnak is tanúi voltak, amellyel Nati a vizsgáira készült. De rajtuk kívül sokat köszönhetett Hunyadi Annamária matematika tanárnak, valamint az Altisz Alapítványi Gimnázium tanári karának, különös tekintettel az igazgatónőre, Csipai Viktóriára. Az MTK fiatalja végül jó eredménnyel zárta a középiskolás éveit, és a sikeres szóbelit követően a teniszpályára is győztesen tért vissza a prokupljei 25 ezresen. A kvalifikációból indulva nyerte meg a tornát, s mivel az azt követő héten Hollandiában sem talált legyőzőre, nyomban egy fantasztikus, 13 győzelmes sorozatot mondhatott magáénak.
− Bizonyára számított, hogy ettől kezdve nem kellett a teniszen kívül másra is koncentrálnom, én mégis az érettségben keresném a siker magyarázatát – beszélt a benne zajló változásokról Szabanin Natália. – Ekkor már ismét a pozsonyi edzőm, Somogyi Alexander volt mellettem. S bár a produkcióm nagyon szépnek tűnik kívülről, valójában nagyon is izgultam az első két meccsemen, nehéz volt visszaszokni. A selejtező tábla döntőjében ráadásul az első játékban kiment a bokám, mert az edzőpályán, nagyon rossz körülmények között kellett teniszeznünk. Betekertettem a lábamat és végül két szettben nyertem. Ezt követően folyamatosan jegeltük, mert csúnyán bedagadt, az MTSZ kinéje, Bartha Kincső online segítségével pedig magam kötöttem be a meccsek előtt. Éppen azokkal a tapekkel, amelyeket a biztonság kedvéért kaptam tőle, Budapesten. Nélküle talán nem is tudtam volna folytatni.
Natit természetesen megijesztette a sérülés, de jó sorsolása volt, amit mindenképpen ki szeretett volna használni. Meccsről meccsre tisztult a játéka, erőnléte pedig végig kitartott. A korábbi elődöntőket követően ráadásul annyira örült a tornagyőzelemnek, hogy még a finálét követően sem érzett igazi fáradtságot. Gondolkodás nélkül utazott tovább Hollandiába.
− Amikor a négy között legyőztem a spanyol Gormazt, azonnal kértem apukámat, írjon a holland torna szervezőinek, s kérje a speciális nevezési jogot a főtáblára. Miután ezt megkaptam, a szerdai kezdés lehetőségével együtt, újult erővel vágtam neki az újabb viadalnak. Pedig a sorsolás már korántsem volt olyan jó, mint egy héttel korábban. A top kétszáz felé közelítő bosnyák ellenfelemet csak és kizárólag a prokupljei győzelemből merített önbizalomnak köszönhetően tudtam megverni az első fordulóban. A harmadik meccsemen kezdtem érezni a fáradtságot, de nem volt visszaút, Podoroska következett, aki tavaly júliusban még harminchatodik volt a világranglistán – idézte fel a hollandiai történéseket Szabanin Natália.
A fiatal magyar teniszező pedig arra volt kíváncsi, mire is mehet, egy sérülésből visszatérő topjátékos ellen? A válasz pedig egyértelmű volt: bármire, hiszen végül 7:6(3), 6:4-re győzött. Egy kifejezetten magas színvonalú, hosszú labdamenetekből álló izgalmas mérkőzésen, amely számos tanulsággal is szolgált számára:
− Előnyösebb helyzetben voltam, hiszen a televíziós közvetítések révén ismertem a stílusát. Ő viszont semmit sem tudott rólam. Megpróbáltam agresszíven irányítani, ami olyan jól sikerült, hogy három-nullával kezdtem. Szép lassan, persze kezdte kiismerni a játékomat, ezért váratlan egyeneseket is bekevertem, amivel teljesen összezavartam. S bár végül én nyertem, egyetlen meccs alatt is nagyon sokat tanultam tőle. Elsősorban a profi hozzáállását, minden egyes mozdulatából sugárzott az észszerűség és a megfontoltság. Egyáltalán nem érdekelte, amikor nekem volt nyerő szériám. Mintha meg sem történt volna, játszott tovább. Biztos dúltak benne is az érzelmek, ám kifelé semmit sem mutatott belőlük.
szabanin natalia den haag 25 ezres 2022Somogyi Alexander edző és Szabanin Natália a hágai tornagyőzelem után
Ezt követően, a budapesti 250-es WTA-tornán lépett pályára Szabanin, ahol a női világranglistán jelenlegi 27. helyezett olasz Trevisantól három szettben szenvedett vereséget – kiváló játékkal. Két héttel később már a Kanári-szigeteken versenyzett, mégpedig az ITF legrangosabb 60 ezer dollár összdíjazású tornáin. Nati mindkétszer sikerrel vette az első fordulót, a másodikban pedig nála jóval előkelőbben rangsorolt játékostól szenvedett vereséget.
− Jobban szerettem volna szerepelni, még akkor is, ha ezek igen kemény tornák – beszélt elvárásairól Szabanin Natália. – Az utóbbi időben azonban nemcsak a pályán erősödtem meg mentálisan, de azon kívül is. Korábban túlzottan is maximalista voltam, most megpróbálok kevésbé kemény lenni saját magammal szemben. Reálisan kell nézni a történéseket. Spanyolországban sajnos nem ment jól a játék. Ettől viszont elment az önbizalmam, ami megmagyarázza, miért szenvedtem annyira a mogyoródi torna első két fordulójában. A harmadik meccsre és az elődöntőre már rendben voltam, addigra újra építettem saját magamat. Bár a német lány ellen meccslabdákról kaptam ki, amiért ismét nagyon dühös voltam magamra, de ebből is tanultam.
Augusztus végén, Bécsben már nem is követett el hasonló hibát. Az első fordulóban 6:2, 5:3-as vezetésnél jött fel rá a francia Nguyen Tan, akinek a tiebreakben csupán egyetlen pontot engedélyezett. A következő fordulóban, a román Bejenaru ellen sem volt könnyű dolga, a negyeddöntőben pedig az egykezes fonákkal „trükköző” francia Rame ellen találta meg gyorsan az ellenszert. Az elődöntőben ugyan izgult kicsit, hiszen korábban gyakran itt volt számára a végállomás, ám a lett lány fáradtságát kihasználva átlendült a holtponton, a döntőben pedig már lazának érezte magát, s idei harmadik tornagyőzelmét ünnepelhette.
Szabanin Natália szerint eddigi fantasztikus menetelése elsősorban azon múlt, hogy egészen másképp látja a világot, mint mondjuk egy évvel ezelőtt. A pályán kívül is sokat változott a viselkedése, szívesebben készül egymaga a meccseire, s a virtuális világot is könyvekre cserélte. És persze az évek során befektetett sok-sok munkáról sem lehet megfeledkezni, ahogy szülei számos érte hozott áldozatáról sem.
− Természetesen ott volt a fejemben Csarnakovics Erik útmutatása, minél gyorsabban átmenni a tizenötezres tornák darálóján – idézte fel a pozsonyi szakember tavalyi tanácsát Nati. – Ez eddig nagyon jól sikerült, s most már az a célom, hogy januárban ott lehessek az Australian Open selejtezőjében. Kevesebb, mint száz pontra van ehhez szükségem, ami két-három nagyon jó versenyt jelent. De ha ez most nem is sikerül, akkor sem leszek szomorú, majd összejön Párizsra. Ahogy említettem, nem akarok többé kegyetlen lenni önmagamhoz. Szerencsére továbbra is imádom a teniszt, az egyre nagyobb kihívásokat pedig kifejezetten élvezem, hiszen a folytatásra sarkallnak.