A családi teniszhagyományokat követi a Tennis Europe U14-es ranglistáján legjobb helyezéssel bíró magyar játékos. A pasaréti Kovács Marcell triplázott a Budapest-bajnokságon.
Mestere, Nemes Gábor szerint szorgalmas, alázatos játékos, akivel öröm dolgozni.
Gy. Szabó Csilla írása (tenisz-palya.hu) * Az idei Budapest-bajnokságon a fiúk mezőnyében három egyéni bajnoki címet is szereztek a pasaréti teniszezők. F14-ben Kovács Marcell, F16-ban Bakonyi Dávid, F18-ban pedig Szőke Ádám állhatott a dobogó legmagasabb fokára. Kovács Marcellnek még a tripla is sikerült, hiszen nemcsak párosban szerzett további aranyérmet klubtársa Sághy Bálint oldalán, de csapatban is az első helyen végeztek. Ebben a korosztályban egyébként a Pasarét TK három együttest is indított, s ha nem jönnek közbe betegségek és sérülések, akár négy gárdával is nevezhettek volna. A klubon belül tehát nagy a rivalizálás, igaz a csoportok kialakításánál nem az életkor, hanem a tudás számít.
− Marcell korosztályának egyértelműen az egyik legtehetségesebb hazai teniszezője, el is gondolkodtam azon, induljon-e egyáltalán a Budapest-bajnokságon – beszélt tanítványáról Nemes Gábor, a Pasarét TK vezetőedzője, aki tavasszal a közös munka ötödik évét kezdte meg Kovács Marcellel, mégis a csapatmunka eredményének tartja a sikert, s ennek kapcsán Tóth Zsombor erőnléti edző, valamint kollégája, Győrbíró Zsolt nevét is azonnal megemlíti. – A csb-győzelem azonban nagyon fontos a klubnak, amit ő is megértett, s bár Ausztriában volt egy korosztályos verseny, ő inkább a Pasarét TK színeiért küzdött az Építők-pályán. Ebből is látszik, hogy nagyszerű csapatember, de egyébként is igen szorgalmas, alázatos, pozitív személetű játékos, akivel öröm dolgozni. Technikailag szerintem kellőképpen széles a repertoárja, s bár kiváló érzéke van a játékhoz, azért néhány alap taktikai elemet alaposan be kellett gyakorolnunk. Most az erőnléti felkészítésére fordítunk a korábbinál nagyobb figyelmet. Ősszel kezdett nőni, fizikálisan idén tavasszal jutott el abba a stádiumba, hogy bátrabban terhelhettük. Vártuk már ezt a pillanatot, hiszen korábban ezen a téren volt némi hátránya. De hát minden gyermek a saját ütemében fejlődik, s ezt tiszteletben kell tartani.
Pedig az idén tizennégy esztendős Kovács Marcell szívesen forgatta volna gyorsabban az idő kerekét, hiszen igazi teniszcsaládba született. Nemcsak édesanyja és édesapja, de három bátyja is a sportág szerelmese, igaz a két legidősebb nagyon sokáig a jégkorong bűvöletében élt. A Cso-Ko Teniszsuli egyik alapítója, Ledényi-Kovács Viktória azonban olyan hatással volt rájuk, hogy a szülők legnagyobb örömére végül ők is követték a családi hagyományokat. Nem csoda tehát, ha a legkisebb fiú, Marcell már két-három éves korában lelkesen pofozta a labdákat, ötévesen pedig a csoportos edzéseket is megkezdte. Természetesen a Cso-ko-ban Ledényi-Kovács Viktória, később pedig Csordás Attila irányításával.
− Kicsi korában nagyon sokat vittük magunkkal idősebb testvérei mérkőzéseire, de miután mi is szeretünk játszani, bennünket is gyakran elkísért a pályára – idézték fel a kezdeteket Marcell szülei, Sonkodi Barbara és Kovács Péter, akik ma is a gyermekeik első tenisz klubjában uralkodó jó légkörnek tudják be, hogy fiaik végül a tenisz mellett tették le a voksukat. – Tízévesen azonban tovább kellett lépnünk, s egy baráti kapcsolat révén választottuk a Pasarét TK-t. Szegediek vagyunk, Nemes Gábor pedig itt töltötte a sorkatonai szolgálatot, Péterrel egy csapatban játszottak. Innen az ismeretség. Mindketten első osztályú teniszezők és vidékválogatottak voltunk, de abban az időben a fővárosiak jóval erősebbek voltak nálunk, hiszen nekünk télen nem volt igazán játéklehetőségünk, kizárólag a tornatermekben gyakorolhattunk. Egyébként Marcellra soha nem akartunk terheket rakni, egy nap meglátta testvérei csoportos edzését Vikivel és többet nem lehetett visszatartani. Ez így van a mai napig, imád versenyezni, bár az edzésekre sem kellett soha nógatni.
A Kovács házaspár számára éppen ezért teljesen természetes, hogy a hétvégéket a hazai tornákon töltik, s ha kell, utaznak is fiúkkal a nemzetközi viadalokra. Családon belül ebből sosincs vita, bár úgy gondolják, az átlagnál azért jóval kritikusabbak gyermekük pályán nyújtott teljesítményével szemben. Még akkor is, ha az utóbbi időben nem lehetett túl sok panaszuk az eredményekre, hiszen április közepe és május vége között négy U14-es Tennis Europe tornán is döntőt játszott, kettőt párosban, kettőt pedig egyesben. Május utolsó hétfőjén ennek köszönhetően léphetett a TE-ranglista 49. helyére korosztályában, s azóta is tartja a legmagasabban jegyzett magyar fiú (53.) pozícióját. Rajta kívül, csupán Tóth János Ákos (76.) tagja az európai U14-es top100-nak.
− A szövetségi támogatásért igen komoly eredményeket kell letenni az asztalra, a legközelebbi célunk ezért a legjobb húszba kerülés – beszél a nemzetközi versenyeztetés nehézségeiről az édesapa, Kovács Péter. – Ehhez azonban nagyon sok tornán kell indulni és jól szerepelni, gyakorlatilag hatodik hete meg sem pihent. De menni kell tovább, ha becsúszik egy-egy vereség akkor is, máskülönben a ranglistán nem lehet feljebb lépni. Sőt, még az addig elért helyezést sem könnyű megtartani. A hazai Tennis Europe versenyek száma ehhez nem elegendő. Még szerencse, hogy mi magunk is imádjuk a teniszt, ezért nem jelent túl nagy terhet számunkra a sok utazás.
Nemes Gábor szerint Marcell esetében nagy előny a támogató és értő szülői háttér, hiszen ők klubedzőként nem tudják olyan sűrűn külföldre elkísérni versenyzőjüket, mint ahányszor szeretnék, s ahányszor hasznos lenne. Marcellt azonban ez a legkevésbé sem zavarja céljai elérésében.
− Az eddigi legemlékezetesebb győzelmem a két évvel ezelőtti téli ob döntőjében volt Závaczki Milán ellen – idézte fel U12-es emlékeit a fiatal játékos, aki számára az első igazi motivációs erőt az jelentette, hogy jobb legyen három bátyjánál. A nagy korkülönbség miatt ugyan ez sokáig csak álom maradt, de most már egyre közelebb kerül hozzájuk tudásban.
– Akkor is, és most, a Budapest-bajnokságon is, végig pozitív tudtam maradni, nem idegeskedtem. Utóbbira úgy érkeztem, hogy mindenképpen nyerni szeretnék, s azt is tudtam, hogy Szász Misi lesz a legnagyobb ellenfelem. Ráadásul tőle az utóbbi időben zsinórban háromszor ki is kaptam, csak a csb-n tudtam végre legyőzni. Ellene nem volt elég a nyugalom, kitartóbbnak is kellett lennem, erőnlétileg fölé kellett nőnöm. A harmadik szettet pedig már én bírtam jobban erőnlétileg. Mivel régen kisebb és vékonyabb voltam társaimnál, viszonylag későn kezdtem nőni, sokáig inkább védekező teniszt játszottam. Most ez utóbbin dolgozunk, s amikor lehet támadást indítok, és határozottan befejezem a pontokat. Ehhez persze a szerváimon is javítanom kell, ahogy a játék valamennyi elemében van még mit fejlődnöm.
Kovács Marcell példaképe az osztrák Dominic Thiem, akihez egy nagyon szép emléke is fűződik. A tizenkettedik születésnapjára egy személyes üdvözlő videót kapott tőle, amelyet bátyja, a Vasas Körmöczy Teniszakadémia edzője, Kovács Márk és Babos Tímea páros Grand Slam-győztes és világbajnok közbenjárásának köszönhetett.
− Thiem óriási küzdő és alázatosan dolgozik az eredményekért. Ez tetszik benne a legjobban. Azt hiszem, nekem is ez a két legnagyobb erényem – vont párhuzamot közte és példaképe között Kovács Marcell, aki családjával közösen próbálja a maximumot kihozni karrierjéből, amelynek még remélhetően igen messze van a vége.