Eddigi pályafutása legértékesebb győzelmét aratta Gálfi Dalma, a 100 ezer dolláros összdíjazású Ilkley-i ITF-torna megnyerésével. Az MTK Budapest 23 éves játékosa ezzel a WTA 98. helyéről a 81.-re lépett előre, s új karriercsúcsot állított be. A fiatal teniszezőnő és az őt kísérő Bukta Ágnes együttműködésük első évfordulóját ünnepelhették a tornagyőzelemmel.
Gy. Szabó Csilla írása (tenisz-palya.hu) * Tökéletesen sikerült Gálfi Dalma számára a füves szezonra való átállás, hiszen az elmúlt héten, az Ilkley-ben megrendezett 100 ezer dollár összdíjazású ITF-tornán hibátlan teljesítménnyel váltott át erre a speciális borításra. A brit viadalon első kiemelthez méltóan menetelt végig a mezőnyön, s bár az ötből háromszor kiélezett csatában, vagyis három szettben nyert, ez is csak annak volt bizonyítéka, hogy mind fejben, mind fizikálisan, mind pedig technikailag a legjobb formáját hozta. A döntőben 7:5, 4:6, 6:3-ra győzött a brit Jodie Burrage (216.) ellen.
Pedig egy hónapja sincs annak, hogy a Roland Garroson éppen az ellenkezője történt, a párizsi Grand Slam-torna első fordulójában meccslabdáról veszített a szerb Danilovic ellen.
− Az a vereség nagyon fájt, ráadásul a szokásosnál tovább maradt meg bennem ez a rossz élmény – idézte fel a mostani siker előzményeit honlapunknak Gálfi Dalma. – Innen kellett ismét felépítenem magamat, s hogy ez sikerült, az csak a kemény munkának köszönhető. Az akkor bennem keletkező negatív energiákat igyekeztem az edzésekbe átvinni. Párizs óta nagy erőkkel edzettünk a pályán, miközben folyamatosan kondiztam. Az erőfeszítéseknek most látható eredménye született. De ebben óriási szerepe van jelenleg csapatomnak, Bukta Ágnesnek, Jancsó Miklósnak, Nagy Zoltánnak és Vaskó Balázsnak is. No és persze édesapámnak, Gálfi Tamásnak, aki még mindig be-beugrik utazó edzőnek mellém, amikor szükségem van rá.
Dalma szerint azon túl, hogy minden téren összeállt a játéka, sikeréhez az is hozzájárult, hogy a korábbinál agresszívebb stílussal lépett pályára, a szokásosnál több önbizalmat vitt bele az ütéseibe, és az adogatásai is mindig előnybe hozták. Napról napra, meccsről meccsre egyre jobban érezte magát, s még számára is meglepő volt az a komfortos érzés, amelyet most a füves játék okozott neki. De azt is fontos megjegyezni, hogy nem támasztott túl nagy elvárásokat önmagával szemben, felkészülési tornaként fogta fel a részvételt. S bár most az Eastbourne-i viadalról végül lemaradt, ezt egy cseppet sem bánja, szüksége van néhány nap regenerációra a wimbledoni főtábla előtt.
− Nagyon boldog vagyok, hiszen ez eddigi pályafutásom legnagyobb sikere, ugyanakkor nagyon el is fáradtam – beszélt pillanatnyi érzéseiről Gálfi Dalma. – A testet nagyon megviseli a füves pálya, a csípő környékén található izmok különösen nagy terhelést kapnak ezen a borításon, nem véletlen, hogy a végén tele voltam kötésekkel. Most jót fog tenni néhány nap pihenés és célzott gyógytorna, hiszen a wimbledoni rajthoz szükséges önbizalmat megszereztem.
A sors furcsa játéka, hogy Gálfi Dalma napra pontosan egy évvel korábban nyert utoljára tornát, mégpedig a franciaországi Denain-ben. A 25 ezer dollár összdíjazású ITF-viadalon aratott siker egy több mint négyéves „szűk esztendős” időszak végére tett pontot, de nemcsak ezért volt annyira különleges. Az akkor váratlan győzelem arra sarkallta a fiatal játékost, hogy az őt Denain-be elkísérő, aktív pályafutása végén járó Bukta Ágnest állandó tagként vegye be csapatába. Az együttműködés azóta is tart, a vasárnapi tornagyőzelem pedig mindkettőjüket megerősítette a döntés helyességében.
− Ha így haladunk tovább, jövőre ezen a héten, már WTA-t kell nyernünk – jegyezte meg tréfásan az Ilkley-i győzelem kapcsán Bukta Ágnes, aki szerint valóban a lehető legjobban alakul közöttük a munkakapcsolat, amelynek eredményességét csak fokozza, hogy nemcsak a teniszről hasonló a véleményük, hanem az élet minden területéről. – De komolyra fordítva a szót, nagyon büszke vagyok Dalmára, mert fantasztikus menetelésen van túl. Sikerült háttérbe szorítania azokat az apróbb testi fájdalmakat, amelyekkel teniszezőként sajnos együtt kell élnünk. Ilyen terhelés mellett, szerintem teljesen normálisak ezek a problémák, játékosként én is átéltem hasonlóan nehéz pillanatokat. Most Dalma megpróbálta elfogadni a helyzetet, és az apróbb fájdalmak dacára csak és kizárólag a játékára koncentrált.
Bukta Ágnes a luxemburgi Minella és az amerikai Volynets elleni mérkőzést emelte ki az öt közül, előbbi ellen a negyeddöntőben nagyon magas színvonalú meccsen nyert a magyar teniszezőnő, még akkor is, ha az óriási szél mindkettőjük dolgát alaposan megnehezítette. Az elődöntő pedig azért különösen emlékezetes a számára, mert az amerikai lány egyetlen hibát sem vétett, Dalmának minden egyes pontért meg kellett dolgoznia. Ezen a találkozón ráadásul meccslabdát is hárított, ám a szervái kisegítették a nehéz pillanatokban.
− A döntők hangulata mindig más, így a vasárnapié is egyedi volt és különleges – folytatta értékelését Bukta Ágnes. – Azt kértem tőle, hogy minden pillanatban legyen tudatos, hiszen ő az első kiemelt és a topszázas játékos, ellenfele sokkal rosszabbul érzi magát a bőrében. Szerencsére ezt a helyzetet is tökéletesen megoldotta, jó volt nézni a játékát. De bevallom én is elfáradtam, hiszen az utolsó három szoros meccsbe alaposan beleéltem magamat.
A többszörös magyar bajnok, korábbi Fed Kupa-válogatott Bukta Ágnes számára azonban nemcsak az újabb közös siker miatt marad emlékezetes az észak-angliai túra. A szolnoki születésű teniszezőnő, bár maga is éveken át utazgatott a nagyvilágban, tornáról tornára járva, füvön soha nem játszott. Az első találkozásra mostanáig kellett várnia:
− Már az első ütés is magával ragadott, teljesen elvarázsolt ez különleges borítás. Nagyon tetszett, még akkor is, ha meglehetősen trükkös rajta a mozgás és az esésekkel is vigyázni kell. De visszatérve Dalmára, már az edzőmeccseken is láttam, a játékában kifejezetten sok lehetőség van ebben a környezetben. A vasárnapi győzelem igazolta ezt a megérzésemet, remélem Wimbledonban hasonlóképpen folytatja. A londoni torna ezúttal persze más lesz, mint egyébként. Egy óriási nagy verseny, amely nem ad pontokat. Ehhez pedig senki sincs hozzászokva. Szeretném, ha Dalma számára éppen ezért ez egy örömjáték lenne, a legkisebb nyomás nélkül.