„Női edzők a magyar teniszben” elnevezéssel tartotta meg első rendezvényét az MTSZ Temesvári Andrea által vezetett női bizottsága.
A kerekasztal-beszélgetésre a sportágban tevékenykedő hölgy szakembereket hívták meg, akik az ország számos pontjáról érkeztek.
Gy. Szabó Csilla írása (tenisz-palya.hu) * Az MTSZ új elnöksége több új bizottságot hozott létre megalakulásakor, köztük a női bizottságot is – Orbán-Sebestyén Katalin, a szövetség gyermektenisz programjának vezetője ötlete alapján –, amelynek vezetésével Temesvári Andreát bízták meg. A női világranglista korábbi 7. helyezettje éljátékosként, majd edzőként egyaránt megtapasztalhatta a női sportolók nehézségeit, amelyekről a mai napig bátran beszél. Az elnökségi összekötő a vezető testület egyetlen hölgy tagja, Schmitt Gréta lett, aki maga is korosztályos válogatott teniszező volt.
A női bizottság első rendezvényére nemcsak Budapestről, de Balatonboglárról és Kiskunhalasról is érkeztek szakemberek, akik között fiatalok éppúgy voltak, mint több évtizedes tapasztalattal rendelkezők. Sőt, még egykori mester és tanítványa is akadt, hiszen a Balatonboglári Tenisz Club vezetőedzője, Paszér Éva edzette kiskorában Fárbás Rékát, aki ma már a budapesti Tenisz Műhelyben oktatja a legkisebbeket a sportág alapjaira. Persze pályakezdőként és nőként kiket másokat is taníthatna a korábbi korosztályos válogatott, s ezzel már el is érkeztünk a női edzőkkel kapcsolatos egyik legerősebb sztereotípiához, amely szerint a kisgyermekek mellé kell őket beosztani, az élversenyzőket kísérő csapatban a lehető legritkábban látni női szakembereket.
„Ahogy mi magunkat kezeljük, pont úgy fognak a férfiak is viszonyulni hozzánk” – jelentette ki Gál Andrea a nemzetközi kutatások tapasztalatai alapján, s ez a mondat egyben a női bizottság létjogosultságát is tökéletesen alátámasztja. A sport ugyanis a férfiak világa, amelyben a nőknek még a hétköznapi helyzeteknél is nagyobb kihívásokkal kell szembe nézniük, amennyiben sikeresek szeretnének lenni. Éppen ezért a nemzetközi sportéletben is egyre több női bizottság alakul, s egyre több szövetség tűzi zászlajára a „gyengébbik nem” érdekeinek érvényesítését, köztük az ITF is, amely ennek érdekében „Advantage All” (Az előny mindenkié) néven saját stratégiai programot is indított. Katrina Adams, a nemzetközi szövetség gender egyenlőségi bizottságának elnöke szerint, a tenisz ebben a kérdésben már most jobb pozíciókkal rendelkezik, mint a sportágak többsége, köszönhetően az olyan ikonok kiállásának, mint amilyen például Billie Jean King is. Az út azonban még a mi sportágunkban is hosszú a teljes egyenrangúság felé.
A téma avatott szakértője, Gál Andrea számos érdekes adatot osztott meg a jelenlévőkkel, mint például az olimpiák női résztvevői számának változását. Az 1900-as párizsi játékokon még csupán két százalékra volt tehető a hölgyek száma, akik öt sportágban léphettek színre, köztük természetesen a teniszben is. A legutóbbi tokiói olimpián már negyvennyolc százalékos volt ez az arány, s a nemzetközi sportvezetés Párizsra már az ötven-ötven százalékot tűzte ki célul. A japán fővárosban a versenybírók kicsit kevesebb mint egyharmada tartozott a gyengébb nemhez, az akkreditált edzők esetében viszont ez az arány sokkal rosszabb. Rióban tizenegy, Tokióban pedig tizenhárom százalékuk volt nő. Ezek az adatok pedig jól mutatják, az élversenyzők mellé a mai napig elsősorban férfiakat delegálnak.
noi bizottsag 2022
Az amerikai és brit kutatások szerint ezt többnyire az indokolja, hogy a hölgyek közül már eleve kevesebben választják az edzői hivatást, kisebb az önbizalmuk, szűkebbek a lehetőségeik, a mai napig érintik őket a szexista megnyilvánulások, miközben a munka és a család közötti szerepfeszültség is leginkább őket terheli. De fontos megemlíteni azt a tényt is, hogy az erősen maszkulin versenysport kifejezetten ellenséges munkakörnyezetet jelent a nők a számára, amelyben igen nagy veszély számukra az elszigetelődés. Ez alól csupán a kisebbségben lévő nőiesnek mondott sportágak jelentenek csupán kivételt.
S hogy mindez miért van még mindig így? Leginkább a sztereotípiák és az idejemúlt társadalmi normák a felelősek, mi magyar nők, ráadásul Európa-bajnokok vagyunk a vállalt házimunkák mennyiségében. Aminek persze örülhetnénk is, ám valójában nagyon is megnehezíti a nemek közötti egyensúly megteremtését. A teniszben például nagyon fontos, hogy egy edző a külföldi útjaira is elkísérje tanítványait, ám egy női szakember kevésbé mobil, mint férfi társa, hiszen kevesebb időt tud a családjától távol eltölteni. Persze akarattal és némi egyeztetéssel azért lehetne kompromisszumos megoldásokat találni, ám ehhez hosszú távú közvéleményformálására lenne szükség.
Az MTSZ női bizottsága erre szeretne kísérletet tenni a maga szerény eszközeivel.
A szakmai okok között megállja-e a helyét az a kitétel, hogy kisebb erejű ütés gyengébb játékost eredményez, vagy az, hogy férfi, illetve elitteniszező mellé női edző nem való? Utóbbit leginkább azzal magyarázzák, hogy a női topteljesítményhez férfi tulajdonságok szükségesek, így azok fejlesztését sem teheti meg a gyengébb nem képviselője. Az ehhez hasonló előítéletek eredményeképpen maradnak a nők az utánpótlás-nevelésben, azon belül is a legkisebbek között, hiszen a közvélemény is elismeri, az ő esetükben van nagyobb szükség empátiára, megértésre és jó kapcsolatteremtő és kommunikációs készségre. Ez persze igaz is, ám ezekre a jó tulajdonságokra az idősebb, élversenyzők felkészítése során is nagy szükség van.
Gál Andrea előadását követően a női bizottság tagjai, Sütő Csilla, az MTSZ főtitkára, valamint a résztvevő hazai, női szakemberek egy igen jó hangulatú és tanulságos beszélgetés során osztották meg egymással tapasztalataikat, amelyek nagyban alátámasztották a TF tanszékvezetőjének elhangzott megállapításait.
A tapasztaltabb, több évtizede a pályán bizonyító edzőnők közül volt, aki konkrét hátrányt ugyan nem érzett munkája során, ám azt elismerte, sokkal többet kellett letennie az asztalra a megbecsülés kivívásához, mint férfi kollégáinak. De olyan is akadt, akit utóbbiak egyszerűen nem viseltek el úttörő, vagyis női edzői minőségében, s ezért váltott az elitsportról inkább a szabadidősre, annak is egy speciális ágára. Az egyik fővárosi, elsősorban versenyzőket nevelő klub ismert szakembere ugyanakkor azt is megjegyezte, mind a szakmai elismertség, mind pedig az anyagiak terén a mai napig érezhető a férfiak nagyobb megbecsülése. Még szerencse, hogy a sportág szeretete mindig fontosabb volt számukra, no és persze a kisgyermekek őszinte mosolya, és öröme.
Általánosan megállapítható, hogy amennyiben a szülők nem versenyzőnek szánják gyermeküket, akkor szívesebben választanak női edzőt, utóbbi ugyanis szinte családtaggá válik az évek során, s amolyan nevelői szerepben is számítani lehet rá. Ezzel összecsengett az egybegyűlt szakember hölgyek véleménye is, miszerint elsősorban normális értékrendet képviselő, boldog felnőttet szeretnének faragni a rájuk bízott kicsikből.
A beszélgetés egyik nagyon fontos megállapítása volt, hogy a női teniszedzők elismertsége elsősorban a női tenisz elismertségétől függ. Utóbbi esetében pedig nagyon nehéz addig változást elérni, ameddig vannak, akik a hölgyjátékosok szoknyájának hosszúságában mérik a játéktudásukat.
Az MTSZ női bizottságának szombat délelőtti kerekasztal-beszélgetésén, a Nemzeti Edzésközpontban, a résztvevők „egymás közt”, szűk női körben vitatták meg az edzőnők hazai helyzetének problémáit, ám a jövőben ezt mindenképpen ki szeretnék a sportágban tevékenykedő férfiakra is terjeszteni, hiszen az egymást segítő és erősítő változást elérni is csak együtt lehet.
noi bizottsag csoport