Karrierje legnagyobb sikerét érte el Svájcban Dankó Vanesa Dalma, a G3-as ITF juniortorna egyesének megnyerésével. A BTC-n készülő 17 éves játékos a városmajori szakemberek segítségével tért vissza egy hullámvölgyből a legjobbak közé. Edzőjével, Kaszás Benjaminnal az évvégére a korosztályos top100-at célozták meg.
Gy. Szabó Csilla írása (tenisz-palya.hu) * Majd másfél év után nyert ismét junior ITF-tornát január végén, Oberpullendorfban Dankó Vanesa Dalma. Az MTK 17 esztendős játékosának győzelmi sorozata 2020. októberében szakadt meg, s azt követően hónapokig kereste korábbi jó formáját. A következő ígéretes eredményt 2021. júliusának elején Temesváron érte el, egy G3-ast torna elődöntőjével. Ekkor már a BTC-n edzett Kaszás Benjamin irányításával, akinek óriási szerepe volt abban, hogy a fiatal teniszező kilábalt abból a hullámvölgyből, amelybe a klubváltás előtt került.
− Nem éreztem magam jól a bőrömben, s emiatt az edzések sem mentek úgy, ahogy kellett volna – idézi fel a 2020 őszétől, 2021 késő tavaszáig tartó időszakot Dankó Vanesa, aki az elmúlt héten G3-as juniortornát nyert a svájci Sierre-ben, s ezzel karrierje eddigi legnagyobb sikerét érte el. Itthon azonban már az év elején, az U18-as mesterverseny, valamint a felnőtt fedett pályás ob megnyerésével jelezte, továbbra is számolni kell vele a legjobbak között.
– Maga a teniszezés is nehezemre esett, nem igazán láttam értelmét annak, amit teszek. Hosszú hónapokon át vívódtam önmagammal, és értelemszerűen edzeni is kevesebbet edzettem. Borzasztó nehéz időszaka volt ez az életemnek, s hogy végül sikerült kijönnöm ebből a hullámvölgyből, azt egyértelműen a BTC szakembereinek köszönhetem, különösen Kaszás Benjaminnak. Ő személyesen is nagyon közel áll hozzám, rengeteget segített és segít a mai napig abban, hogy hinni tudjak önmagamban. Emberként és játékosként egyaránt. Ezért örökre hálás leszek neki, és a BTC-nek, amely a második családommá nőtte ki magát.
danko g3as gyozelem 2022Tornagyőzelem Svájcban, 2022 tavaszán
Vanesa szerint ebben a nehéz időszakban elengedhetetlen volt számára az a törődés, amellyel a Városmajorban kísérték a mindennapjait. S bár igen önálló és független személyiség, aki nem szeret segítséget kérni, végül ő is belátta, erre bizony néha még neki is szüksége van. Az idei két tornagyőzelmében éppen ezért a BTC gárdáján kívül Nagy Cynthia pszichológusnak is komoly szerepe volt, aki a teniszpályán kívüli dolgok rendbetételével kezdte meg munkáját.
− Nem azzal volt a probléma, hogy a pályán nem tudtam elviselni a kiélezett helyzeteket, hiszen világ életemben jó versenyző típus voltam. Sohasem volt rám jellemző, hogy a nehéz pillanatokban megremegjen a kezem. A teniszen kívüli nehézségeket kellett megoldanunk. Ha ugyanis boldog vagyok a pályán kívül, akkor a pályán is minden jól megy. Szerencsére annyi szeretetet kaptam a hozzám közelállóktól, hogy eleve sikerre volt ítélve ez a folyamat. A svájci tornán is a fejem volt az erősségem. Jó felkészüléssel, profi hozzáállással utaztam Sierre-be, és megpróbáltam élvezni a teniszt. Felléptem a pályára és azt éreztem, senki nem tud legyőzni. Éppen úgy, mint régen – véli Dankó Vanesa, aki nagy csatákban nyerte mérkőzéseit a hármas kategóriás svájci tornán. Különösen a negyeddöntőtől kezdődően, a nála előkelőbb junior világranglistával rendelkező játékosok ellen.
Az első igazán nagy összecsapás a cseh Hazmukova elleni volt, aki óriási szervájával próbálta nehéz helyzetbe hozni a magyar játékost. Utóbbinak ezért mindig hoznia kellett a saját adogatását, amely szerencsére egész héten az erőssége volt. Az első szettet tie breakben nyerte, majd a másodikban már a meccsért szerválhatott volna, ám nem sikerült előnyét érvényesítenie. A harmadikban 2:0-ra vezetett ellenfele, amikor az éppen jelentkező fáradtság ellenére úgy gondolta, semmi sem veszett még el, s bele engedte magát a játékba. 4:4-ig haladtak fej fej mellett, majd 5:4-nél maximális koncentrációval elvette ellenfele adogatását és 6:4-re nyerte a döntő szettet.
Az ukrán lány elleni fináléban is hasonlóan alakult a mérkőzés, csak ott a harmadik játékrészben már kétség sem férhetett Vani fölényéhez, egyetlen játékot engedélyezett csupán ellenfelének. Igaz, az utolsó játékban azért izgalmakban is volt része. Három tökéletes adogatással azonnal elhúzott, meccslabdáit mégsem tudta érvényesíteni. Mi több, Dolzhenko jutott előnyhöz. Dankó azonban nem ijedt meg a helyzettől, fordított és a következő meccslabdánál egy oldalra ütött, kifelé vágott ásszal zárta le a mérkőzést. Pont úgy, ahogy édesapja oly sokszor kérte tőle. Igaz, nem meccslabdánál…
danko forras btc
− Nagyon szoros mérkőzéseket játszottam, amelyek abban a pillanatban mentálisan és erőnlétileg egyaránt megviseltek – értékelte a svájci hetet Dankó Vanesa. – De egyszer sem éreztem úgy, hogy nem bírom tovább. Minden reggel frissen ébredtem, s új erővel vágtam neki az aznapi találkozónak. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy Varga Antal kondiedzővel márciusban kéthetes alapozó jellegű programot vittünk végig, amely nemcsak fizikálisan, de mentálisan is magabiztossá tett. Persze még bőven van hová fejlődnöm, hiszen a végcélunk az, hogy másfél órákat tudjak megállás nélkül végig tolni a pályán, s most még ennek csak a felénél tartunk. Kemény munka vár ránk, de a lelkesedésem átsegít majd minden nehézségen.
Dankó Vanesa számára azonban az is fontos, hogy ezekben a nehéz pillanatokban nincs egyedül, s különösen Kaszás Benjaminra számíthat a megoldásukban. A fiatal edző szerint az eredményes közös munka kizárólag jó emberi kapcsolatra épülhet, főként a mai, felgyorsult világban.
− Óriási generációs különbségek alakultak ki az idősebb és a fiatalabb nemzedékek között – véli a BTC szakembere. – Az én gondolkodásom például nem tér el annyira a szüleimétől, mint a mai gyerekeké. Az utóbbi egy-két évtizedben megélt hatalmas technológiai fejlődés gyökeresen változtatta meg a fiatalokat. Egyszerűen nem lehet együtt dolgozni, ha nem próbáljuk megérteni őket. Ezért is teszek meg mindent azért, hogy a személyes kapcsolatunk nagyon jó legyen. Vani esetében ez nem is olyan nehéz, mert nagyon hasonlóak vagyunk. Nem szeretek köntörfalazni, mindig nyíltan megfogalmazom a véleményemet, amire ő nagyon is vevő. Ez a módszer persze nem alkalmazható mindenkivel, de ahogy mondtam, mi ketten ezen a téren jól egymásra találtunk. És közben ott van a nagyon fontos emberi kapcsolat is a háttérben. Szinte a saját lányomként tekintek rá.
Kaszás Benjamin szerint nagyban megkönnyíti a közös munkát ez a harmónia, hiszen egy tekintetből, vagy egy kézmozdulatból is megértik egymást. Sőt, még ennél is tovább megy. Ma már több száz kilométer távolságból is pontosan tudja, mit vár el tőle. A szakember szerint azonban ettől profi Vanesa hozzáállása, s ez az fontos plusz, amely nélkül senki sem válhat eredményes játékossá. Márpedig az ő célja az, hogy tanítványa két-három év múlva is ugyanúgy szeresse a sportágat, mint most, odaadását és lelkesedését akár évtizedeken át meg tudja őrizni. A sikerhez ugyanis erre legalább olyan nagy szükség van, mint a jó technikára, a kiváló erőnlétre, vagy a már említett szoros emberi kapcsolatokra. És persze támogatókra is, a BTC mellett most már a BeStrong-ra is számíthat ezen a téren.
Dankó Vanesa a junior világranglista 591. helyén fejezte be az évet, a hét elején azonban már a 244.-en jegyezték. Edzőjével a korosztályos top100-at tűzték ki célul 2022. végére, hiszen a 2004-esek kiesésével jövőre így elérhetővé válnának számára a fiatalok Grand Slam tornáinak főtáblái. A ranglista azonban csupán egy szám, amely segíti ugyan a sikeres versenyzést, ám a lényeg a tényleges fejlődésen van. S bár Svájcban saját bevallása szerint Dankó nagyon jól szervált, edzője úgy gondolja, ezen a téren mindig van mit javítani. Ahogy a hálójátékán is. Vani ugyanis gyors teniszt játszik, szereti két-három ütés után befejezni a labdamenetet, amihez nagy biztonságot adna neki a jó röpte.
− Örülök, hogy több mint háromszáz helyet sikerült előbbre lépnem, de azért lehetne jobb is a ranglistám – mondja önkritikusan Dankó Vanesa. – Tavaly ősszel Székesfehérváron például megvertem a cseh Daubnerovát, aki ma már tizenhatodik. Igaz, ő nagyon sokat jár távoli helyekre, gyengébb tornákra. Én jobban szeretek Európában versenyezni, ahol nagyon erős a mezőny, hiszen itt láthatom csak igazán, hol a helyem a nemzetközi tornákon. A héten Székesfehérváron versenyzek, amely ugyan ötös kategóriás, de felvezetőnek tekintjük a kettesekhez, amelyeket mostantól célba veszünk. Az idei nagy vágyam ugyanis az, hogy felkerülhessek a milánói A kategóriás viadal selejtezőtáblájára. Ehhez pedig még szükségem lesz jónéhány pontra a világranglistán.