Fucsovics Márton és csapata úgy gondolja, hogy még mindig van fejlődési lehetősége, s ezért a következő cél a top20.
A két edző, Jancsó Miklós és Nagy Zoltán egyaránt az év legszebb pillanataként emlékezik a wimbledoni menetelésre.
Gy. Szabó Csilla írása (tenisz-palya.hu/MTSZ) * Az ATP világranglista előkelő 40. helyén zárta az esztendőt Fucsovics Márton, a magyar férfi tenisz elsőszámú játékosa. S bár 2019-es 31. helyen beállított karriercsúcsát nem érte el, a statisztika szerint eddigi pályafutása legjobb éve volt a 2021-es. Hogy ezt a helyezése nem tükrözi százszázalékosan, abban nagy része van a koronavírus-járvány miatt részben befagyasztott számításnak is.
Marci fantasztikusan kezdte az évet, az ATP őt jelölte meg március 8-án az adott héten legnagyobb „ugrást” bemutató játékosként. Rotterdami döntője pedig karrierje legszebb menetelésének tűnt. Egészen Wimbledonig, ahol a negyeddöntőben a világelső Novak Djokovicstól szenvedett vereséget. A legjobb nyolc közé jutás egy Grand Slam-tornán már önmagában is nagy eredmény, az igazi nagy teljesítmény azonban maga az út volt, amelyen odáig eljutott. Az első fordulóban az akkor 23. helyen rangsorolt Janik Sinneren, a harmadikban a 11. Diego Schwartzmanon, a negyedikben pedig a 7. Andrej Rubljovon lépett túl. Utóbbitól ráadásul előtte háromszor is vereséget szenvedett.
− Az orosz teniszező az év elején mindenkire veszélyes volt, hihetetlen sorozatot produkált, áprilisban, Monte Carlóban még Nadalt is megverte – idézte fel az évkezdetet Fucsovics egyik edzője, Jancsó Miklós. – Füvön is jól kezdett, hiszen Halle-ban döntős volt, tehát önbizalommal telve érkezett Londonba. De mi is tudtuk, hogy Marcinak óriási lehetőségek vannak még a játékában ezen a számára kedves helyszínen. S bár jó pár éve már annak, hogy itt juniorbajnok volt, azért a szép emlékek mindig inspirálóak, ráadásul akkor sem véletlenül Wimbledonban jött ki neki tökéletesen a lépés. Kollégámmal, Nagy Zoltánnal egymás között beszéltük is arról, hogy most van itt az ideje egy kiugróan jó szereplésnek. Fantasztikus győzelmek után állt fel Rubljov ellen, s bár utóbbi vezetett kettő-egyre a szettekben, igazából nem értettük, mert számunkra Marci volt a jobb. De annyira bíztunk benne, hogy nyugodtak maradtunk, s igazunk lett, mert ezután sorozatban kilenc játékot hozott és végül a meccset is. Én éppen erre a találkozóra érkeztem meg, és bevallom, edzői pályafutásom legnagyobb élménye volt, valamint az ezt követő Djokovics elleni találkozó is. Igazából az ilyen fantasztikus meccsek miatt éri meg a sok áldozat, amelyet ő és mi együtt hozunk az eredmények érdekében. Soha nem fogom elfelejteni ezt a néhány napot Wimbledonban.
Fucsovics másik mestere, Nagy Zoltán is elismeri, nagyon várták a londoni szereplést, és Jancsó Miklóssal kifejezetten bizakodóak voltak a várható eredménnyel kapcsolatban. S bár a juniorkori emlékek szerinte egyre inkább fakulnak, az továbbra is meghatározó lehet, hogy a wimbledoni talajon akkor nem talált legyőzőre. A szakember szerint pedig ez csak részben függ a füves felülettől, hiszen az előversenyeken, Stuttgartban és Eastbourne-ben már az első, illetve a második fordulóban búcsúzni kényszerült.
− A sorsolás nem volt túl kedvező, hiszen Sinner ellen kezdeni igazi kihívás volt – beszélt a londoni eseményekről Nagy Zoltán. – Mindenkiből alaposan felkészültünk, Marci pedig bízott a saját kreatív és agresszív játékában. Számomra is emlékezetes pillanatok ezek, hiszen a tenisz szentélyében, fantasztikus körülmények között töltött idő semmi máshoz nem hasonlítható élmény. A centerpályán Djokovics ellen játszani különleges privilégium volt mindannyiunk számára, de mivel vereség lett a vége, számomra inkább a Schwartzman és a Rubljov elleni találkozó a 2021-es szezon mérkőzése. Ami pedig az esztendő értékelését illeti, remélem, hogy sok területen fejlődtünk. A pozitív visszacsatolás számomra az eredményeken túl a nemzetközi teniszberkekben kapott dicséretek formájában is megjelenik, amiben idén bőven volt részünk. Tenyerese és a fonákja egyaránt kiegyensúlyozott lett, nem lehet olyan játékelemet mondani, amelyben igazán kikezdhető lenne. Nyilván próbáljuk az erősségeit tovább fejleszteni, amihez szerencsére megvannak a stabil alapütései. A szervának pedig mindig is kiemelt szerepe volt, van és lesz a felkészülésünkben.
A két magyar szakember egyetért abban, hogy még mindig van hová fejlődniük, Marciban pedig ott van a lehetősége egy az ideinél is jobb idénynek. Ennek megvalósításához azonban kiegyensúlyozottabbá kell válnia, bár ezen a színvonalon folyamatosan száz százalékot nyújtani, csak nagyon keveseknek sikerül. A nyolcvan-kilencven százalék pedig szinte sohasem elegendő a győzelemhez. Hullámvölgyei éppen ezért szinte mindenkinek vannak, amely nemcsak abból fakad, hogy mindannyian emberek, de a borítások közötti folyamatos átállásból és az időzónák közötti fárasztó átmenetekből is. S bár Nagy Zoltán szerint volt egy-egy olyan meccs, amelyen egyetlen győztes szett is tovább vitte volna, fizikálisan és mentálisan egyaránt óriási teher nehezedett elsőszámú játékosunkra, ami nagyon sokat kivett belőle az év folyamán.
− Úgy érzem, Zolival rengeteg tapasztalatot gyűjtöttünk az elmúlt két év során, s ezek segítségével folyamatosan azon dolgozunk, hogyan lehet minden nappal előbbre lépnünk – beszél feladataikról Jancsó Miklós. – Nagyon fontos, hogy folyamatosan fenntartsuk a motiváltságát, technikai szinten pedig én is az adogatások jelentőségét emelném ki. Ebben szerintem sokat léptünk előre, de még mindig vannak olyan apró részletek, amelyeken lehet javítani. De általában is elmondható, hogy icipici dolgokon megy most már a sakkozás.
A 2021-es esztendőnek azonban voltak kevésbé örömteli pillanatai is, mint például a tokiói olimpia, amelyen sérülés miatt Marci végül nem tudott pályára lépni. Edzői szerint ez a magyar éljátékost nagyon megviselte lelkileg, hiszen minden más tornánál jobban készült rá. A Davis-kupában Alex de Minaurtól elszenvedett veresége pedig a helyszínen követve egészen más színezetet kapott, mint a televízió képernyőjén keresztül. Ezt Jancsó Miklós egy, a véletlennek is köszönhető tapasztalata alapján is állítja:
− Miamiban Kokkinakis ellen Marci igen magas színvonalú meccset vívott. Amikor másnap néhány technikai dolog miatt visszanéztem a találkozót, magam is meglepődtem, hogy a felvétel a töredékét sem adta vissza a heves csatának. Most hasonlót érzek a torinói találkozó kapcsán is, mert elképesztően nagy teniszt játszottak. A meccs végén kicsit megijedtünk a sérülés miatt, szerencsére nem lett belőle komoly probléma. A fizioterapeuta Bartha Kincső és az erőnléti edző Vaskó Balázs azonban egyetértett abban, hogy ha folytatja a játékot, óriási a rásérülés kockázata.
Ezt pedig már csak azért sem vállalhatták, mert a Davis-kupa miatt idén a szokásosnál is jobban kitolódott a szezon vége. Jóllehet Nagy Zoltán szerint Marcira már nagyon ráfért egy kis pihenés. Még akkor is, ha mindössze tíz nap jutott számára a feltöltődésből.
− Sajnos nincs több időnk, most ennyinek is elégnek kell lennie. A felkészülésre is csupán két és fél – három hetünk maradt az ausztráliai utazás előtt. Szerencsére ezen a téren is rutinosak vagyunk már, egyszerűen jól át kell gondolnunk mit, mikor és hogyan csinálunk – foglalta össze röviden az új idény előtti felkészülés nehézségeit Nagy Zoltán, aki kollégájával Jancsó Miklóssal együtt optimistán és motiváltan várja a 2022-es évet. Pont úgy, ahogy Fucsovics Márton is.
Fucsovics: szép emlék és fájó pont
A szokásosnál is rövidebb pihenőről hazaérkező Fucsovics Márton honlapunk néhány kérdésére is válaszolt, mielőtt belevágott volna a rövid, de annál intenzívebb felkészülésbe.
− Ön is eddigi karrierje legsikeresebb évének tartja 2021-et?
− Ezt sajnos nem igazán tudom eldönteni. Persze sok szép eredményt értem el idén, amire nagyon büszke vagyok, de mint a pályafutásom során már annyiszor, ebben az évben is voltak sikeres és kevésbé sikeres időszakaim. Jó lenne tudni, hogy ez utóbbiak miért következnek be. Akkor könnyebb lenne orvosolni a hibát is. De az biztos, hogy a sikernek és a sikertelenségnek egyaránt sok apró összetevője van. Az év első felében megnyertem azokat a kiélezett meccseket, amelyekhez hasonlóakat a későbbi időszakban, ha szorosan is, de elveszítettem. Összességében azonban úgy érzem, hogy a játékom fejlődött, s ebben még a kritikusaim is egyet értenek velem. Mostantól mindenképpen arra törekszem, hogy kiküszöböljem a hullámvölgyeket, próbálok mentálisan az eddigieknél is alaposan felkészülni a meccseimre. Ha ez sikerülni fog, akkor jövőre már magabiztosabban válaszolhatok arra a kérdésre, hogy melyik is volt a legjobb évem.
− Mi állt össze tökéletesen Wimbledonban?
− Mondhatnám, hogy igazából nem tudom, de persze ez nem lenne teljesen igaz. Van úgy, hogy az ember nagyon elkapja a fonalat és senkitől sem retten meg. Ilyenkor a lehető legnagyobb magabiztossággal a legjobb játékot tudja felmutatni. Akit elkap ez az érzés, azt nagyon nehéz megverni, mert ahogyan a fociban szokták mondani, még a hátáról is bepattan a labda. Valami hasonló történt velem is Wimbledonban, amely az év legszebb emléke számomra.
− Annyira készült Tokióra, gondolom nagyon csalódott, hogy végül nem léphetett pályára. És a Davis-kupában sem tudott meccset nyerni.
− Ez így van. Az olimpiáról nem is szeretek beszélni, mert nagyon sokan kiforgatták az ezzel kapcsolatos nyilatkozataimat. Valóban sérülten utaztam Japánba, de végig hittem abban, hogy a rajtra rendbe jövök. Ha nem így lett volna, akkor természetesen itthon maradok. Másképp alakult, amit szívből sajnálok, de változtatni már nem tudok rajta. Torinó viszont tényleg fájó pont… A magyar válogatott első játékosaként mindig elvárom magamtól a győzelmet. Úgy érzem, az ausztrálok ellen is mindent megtettem, mégsem sikerült nyernem. Nagyon megviselt, hogy nem tudtam segíteni a csapatomon.
− Milyen célt tűzött ki maga elé a 2022-es esztendőre?
− A világranglistán szeretnék tovább lépkedni előre. Jó lenne megközelíteni a legjobb húsz játékost.
− Ehhez miben kéne változnia?
− Edzőimmel megbeszéltük, hogy kicsit belenyúlunk a szerváimba. Próba szerencse. Úgy érzem, van még bennem tartalék, ezen a téren pedig különösen. Taktikailag is szeretném meglepni az ellenfeleimet, amivel néhány váratlan és értékes győzelmet gyűjthetnék be.