A címeres mezben tanúsított összpontosítást kívánja a Challenger-tornákra is átvinni az MTK 22 éves játékosa.
A Cilic elleni meccs kezdetén úgy érezte, mintha víz alá nyomták volna, ahol nem kap levegőt.
Egy év múlva, top100-asként szeretné zárni az esztendőt.
Gy. Szabó Csilla írása (tenisz-palya.hu/MTSZ) * A felnőtt karrierje legnagyobb sikerét követő ünneplést, a négy és fél évvel korábbi, junior Australian Open-győzelem utáni eufórikus állapothoz tudja csak hasonlítani Piros Zsombor (ATP 285.). Még akkor is, ha a fiatal játékos is elismeri, hogy a Davis Kupa-döntő torinói csoportmeccsei során aratott két fantasztikus győzelme azért mégiscsak jelentősebb, mint a korosztályos sikere. Annak ellenére, hogy az ausztrál John Millman elleni 4:6, 6:4, 6:3-as, és a horvát Marin Cilic elleni 4:6, 7:5, 6:4-es győzelme egy ATP-tornán pontokban és pénzben is többet ért volna a számára. Az MTK 22 éves teniszezője mégis fontos következtetés vont le a két találkozóból.
− Nem először okoztam meglepetést Davis Kupa-meccsen, az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy mindig ebben a különleges helyzetben áll össze körülöttem a világ teljes egésszé – idézte fel a torinói eseményeket Piros Zsombor. – Úgy tűnik, hogy amikor nem csupán saját magamért, hanem sokkal inkább az országomért játszom, akkor többre vagyok képes. Ha mindig úgy tudnék összpontosítani, mint a címeres mezben, akkor a világranglistán is előbbre tartanék. Éppen ezért most az a célom, hogy ezt a mentalitást, ezt az érzést átvigyem a „sima” Challenger-tornákra. Az, hogy a DK-meccseken már sikerül azt nyújtanom, amire legbelül képesnek érzem magam, igazából hatalmas segítség, és megerősítés a számomra. Millman és Cilic legyőzése azt bizonyítja, hogy nem vágyálmokat kergetek, hanem reális, elérhető cél a top száz. Kemény munkával, belátható időn belül odakerülhetek. Jó úton indultam el, ha nem élek másnak, csak a célom elérésének, akkor nem lesz baj.
A fiatal játékos szerint fizikálisan az ausztrál teniszező ellen kellett többet kiadnia magából. Millman alig hibázott, maratoni menetekre, amolyan vérszívó játékra készült, amiben nem is tévedett. Ellenfele nagyon jól mozgott, jól anticipált, s bár gyilkos ütése nem volt, minden pontért meg kellett szenvednie. A végén ezért is jutott görcsközeli állapotba, s ha kicsit is tovább tart a küzdelem, talán be is következik, amitől annyira tartott. Cilic ellen az előző napon összeszedett nagyon enyhe bokahúzódáson kívül, amelyet tökéletesen lekezelt, nem voltak mély, fizikai fájdalmai. A horvát Grand Slam-győztes ellen egészen más nehézségekkel kellett szembenéznie.
− Cilic úgy kezdett, hogy egyszerűen nem hagyott számomra semmi teret – beszél az ATP 30. helyén álló ellenfélről Piros Zsombor. – Egyszerűen lenyomott a víz alá és én nem kaptam levegőt. Két-három ütés után lehetetlen pozícióba kerültem. Már a szerváimat követő fogadásai is alapvonal körül jöttek vissza, s dőltem is hátra. Félórára volt szükségem ahhoz, hogy felmérjem a helyzetet, különösen a szerváit, amelyeket eleinte egyszerűen nem tudtam kiszámolni. Amikor először lebreakeltem, akkor éreztem meg, hogy ennek ellenére lehet keresnivalóm ellene. S amint egyre jobban bejöttek a ritörnök, már azt is érzékeltem, hogy ki tudom fárasztani. A döntő szettben négy-háromnál tudtam, ha most kibírom nyerek. A harminchárom éve igazából az én malmomra hajtotta a vizet.
piros 2
Pedig Piros Zsomborban is nagyon megváltozott valami az utóbbi hónapokban, s bár úgy érzi, hogy a tizenhét éves korában hevesen lobogó láng gyúlt ki ismét benne, ez mégsem ugyanaz a tűz. Az akkorinál sokkal érettebb és megfontoltabb lángolás. Mélyebbről fakad, erősebb és így kihunyni sem fog olyan gyorsan.
− Talán az eredményeknél is fontosabb, hogy ismét meg tudtam szeretni a teniszt. Jó érzés jár át, amikor a labdába ütök, szeretem, ahogy nyesem, pörgetem. És örülök annak, hogy én ezzel foglalkozhatom, miközben másoknak sokkal keményebb életük van, és esetleg olyan munkájuk, amit nem szeretnek. Sokat változtam az utóbbi néhány hónapban. A rossz dolgokat is jobban kezelem, csak a nagyon durva helyzetek tudnak kibillenteni az egyensúlyomból. A vereség után érzett fájdalom és keserűség intenzitása ugyan nem változott, de sokkal gyorsabban elmúlik. S míg korábban mindig valamit csinálnom kellett, most a nyugalmat és az egyedüllétet is tudom élvezni. Jól érzem magam a bőrömben, s ez az, ami a pályán is látszik – foglalja össze Piros Zsombor azokat a gondolatait, amelyek az idő haladtával óhatatlanul bekövetkező érettségre vonatkoznak, miközben a körülötte felállt kis csapatáról sem feledkezik meg. A legtöbbet Noszály Sándornak köszönheti, akivel a klasszikus mester és tanítványa közötti összhangon messze túlmutató bensőséges és tartalmas kapcsolatot sikerült kialakítani, de az erőnléti edzéseit irányító Géczi Ritának is komoly része van jelenlegi sikereiben, ahogy édesapjának is, aki most már nem edzőként, hanem egyfajta biztos háttéremberként segíti az útján. A Nemzeti Edzésközpont által biztosított szabályos rendszer pedig a számára oly fontos kereteket adja meg a mindennapi munkájához.
Az Australian Open 2017-es juniorbajnoka a napokban levelet írt a melbourne-i szervezőbizottsághoz. Szabadkártya reményében fordult hozzájuk, hiszen pár ponton múlt csupán, hogy a 2021-es remek teljesítményével nem érte el a Grand Slam torna kvalifikációjában való részvételt biztosító ranglista helyezést. Kérelmében megemlítette a Davis Kupa-szereplést is, kiemelve, hogy az ATP 72. és 30. helyezettjét verte. A válasz pedig már meg is érkezett, amelyben türelmét kérik, amíg az övéhez hasonló igényeket összehasonlítják és elbírálják.
piros copy copy copy
− Ha nem jön össze az ausztrál túra, akkor januárban Olaszországba megyek, és ott indulok több Challenger-tornán – jelenti ki határozottan Piros Zsombor, aki néhány napos pihenőt követően, hétfőn kezdte meg az új idényre való felkészülést
– Az utóbbi időben nagyon sokat fejlődött az adogatásom, és az első edzésen is jók voltak, egyáltalán nem estek szét a szerváim. Azt hiszem, ezen a téren Boris Beckernek van igaza, napi kétszázat le kell tökéletesen nyomni ahhoz, hogy minden körülmények között biztos lehessek bennük. Challenger-szinten pedig ez már létkérdés. A másik fontos dolog a jövőre nézve, hogy meccs közben minden energiámat a következő pontra koncentráljam, a felesleges beszédnek, mérgelődésnek nincs helye egy kiélezett találkozón. Amikor ezt sikerül megvalósítanom, akkor minden rendben van.
S ha minden rendben van, akkor nem is lehet más határ számára, mint a csillagos ég. Egy év múlva top 100-asként szeretné zárni az esztendőt, ami a jelenlegi játéka alapján szerinte megalapozott elvárás saját magával szemben. Ehhez „csupán” stabilan hoznia kell a legjobb formáját, s egy percre sem kiszállni a mindennapok mókuskerekéből. És akkor is menni tovább, amikor valami nem sikerül. Piros Zsombor ugyanis pontosan tudja, bármilyen nagy is volt a torinói bravúrjait követő ünneplés, lesznek még hullámvölgyek a pályafutásában. Az ő dolga pedig az, hogy ezek minél ritkábban következzenek be és a lehető legrövidebb ideig tartsanak. Éppen úgy, ahogy azt az igaz profik teszik.