Interjú Piros Zsomborral, aki nem kisebb célokat állít maga elé, mint a top10 elérése.
A Davis Kupa csoportköre MVP-jének, vagyis legjobb teljesítményt nyújtó játékosának a magyar DK-válogatott hősét választották a szavazók.
Lapszemle (Digi Sport/huntennis.hu) * Íme a televíziós interjú teljes szövege.
Zsombi bravúrt bravúrra halmozva előbb legyőzte a korábbi top 50-es John Millmant, majd rá egy napra szetthátrányból fordítva nyert a 2014-es US Open-győztes és egykori világranglista-harmadik Marin Cilic ellen.
- Marin Cilic legyőzése után azt mondtad, hogy napokba vagy akár hetekbe telhet mire felfogod, hogy mit is értél el. Így két nap távlatában már kezded kapizsgálni?
- Igen. Aludtam egy nagyot és sikerült felfognom, hogy mit is csináltam a hétvégén. Nagyon büszke vagyok magamra és a csapatra, hiszen a szívünket-lelkünket ott hagytuk Torinóban. Úgy gondolom senkinek nem lehet hiányérzete, hiszen a kapitánytól kezdve minden játékosig mindenki megtett mindent, amit tudott. Kisebb-nagyobb sikereket értünk el együtt és én roppant boldog vagyok, hogy részese lehetek ennek a csapatnak.
- Te lettél a második számú egyéni játékosunk a Davis-kupában. Két top 100-as teniszezővel csaptál össze. Felmérted előzetesen a korábbi eredményeiket vagy, hogy milyen meccseket játszottak?
- Nem foglalkoztam az ellenfelekkel, nem is igazán néztem meg, hogy miket csináltak az utóbbi időben. A pályán úgyis minden más és az adott nap számít. Bár azt el kell mondjam, hogy a Cilic elleni mérkőzésen – amikor elkezdtünk beütni – azt nem tudtam kizárni, hogy ki áll a háló túloldalán. Igazából örömérzet vett hatalmába, hogy egy ilyen klasszis játékossal osztozhatom a pályán és teniszezhetek majd. Viszont amikor ez az érzés eltűnt és felvettem a meccs ritmusát – 3:0 után – akkor kezdtünk el picit közeledni egymáshoz és jobban fel tudtam venni vele a versenyt. Az első szettben is volt labdám az 5:5-höz, így akár az a játszma is alakulhatott volna másképp, de sajnos az elment. Ám ennek ellenére sem adtam fel és még úgyis küzdöttem, hogy kicsit ápolni kellett az egyik bokámat.
- Mit éreztél a meccs után? Láttuk, hogy valami nagyon kitört belőled és felszabadultál.
- Igen az elsősorban azért volt, mert a döntő szett elején megbeszéltük a kapitánnyal, hogy úgy fogok a továbbiakban teniszezni, mint egy gép és nem mutatok kifelé semmit. Nem örömködöm vagy bosszankodom egy-egy pont miatt, mert azzal is olyan energiák mehettek volna el, amikre a végén szükségem volt. Aztán a végén ez egyben tört ki belőlem. Úgy gondolom látszódott, hogy mennyire nehéz volt ezt visszatartanom, hatalmas érzelmek szabadultak fel bennem, még néhány könnycseppet is elejtettem. Igazából nem is annyira emlékszem, hogy mit mondtam ott a pályán, kicsit ködös az egész.
- A meccs után láttuk, hogy edződ, Noszály Sándor felkapott az ölébe és együtt éltétek meg a győzelem utáni pillanatokat. Milyen hatással volt az elmúlt időszakban a karrieredre?
- Nagyon sok része van ebben a sikerben neki is. 2021 márciusa óta dolgozunk együtt és nagyon sok taktikai, technikai változásokon mentünk együtt keresztül. Közel kerültünk egymáshoz a sok verseny alatt, egyrészt mint játékos és edző, másrészt pedig emberileg is. Sok jó dolgot éltünk meg együtt és sokat fejlődtünk. Szerintem sok potenciál van még kettőnk közös munkájában és remélem, hogy ilyen sikeresen tudjuk majd folytatni a továbbiakban is.
- Szerinted a Cilic elleni győzelem egy fordulópont lehet majd a karrieredben?
- Igen, úgy gondolom, hogy ezen a szinten már nagyon sokat számít, hogy az ember mit hisz el fejben. Játszhatsz akárhogy és hiába mondaná nekem azt Federer vagy Nadal, hogy hisznek bennem, az csak jól esne, viszont a legfontosabb, hogy az ember magában higgyen. Ez lehet a legnagyobb kulcs, hogy az ember eljusson a top 100-ig vagy a top 50-be. Én pedig most már elhiszem, hogy képes vagyok legyőzni a legjobbakat is. Persze mondhatnék célokat vagy álmokat, de szerintem a saját magadba vetett hit, ami ilyen szintekre repíthet.
260771924 1645576405773653 1998793611040508191 nZsombi az ausztrálok ellen párosban is pályára lépett, Marozsán Fábián társaként
- Balázs Attila 2021 tavaszán azt mondta, hogy te olyan vagy, mint ő tíz évvel ezelőtt. Szerinted mire célzott ezzel?
- Igen ezt én is elfogadom és jóváhagyom. Szerintem mind emberileg, mind játékban nagyon hasonlóak vagyunk és már tízévesen is sokat lógtam vele, hiszen a testvére, Balázs György volt az edzőm sok ideig. Mindketten vidám természetű és nagyon érzelmes emberek vagyunk és ezáltal jobban megéljük a jó és a rossz dolgokat is.
- Hogyan futsz neki a 2022-es évnek annak függvényében, hogy a magyar sportrajongóktól most biztosan nagyobb figyelem irányul majd feléd, hiszen már úgy is ismerhetnek téged, mint a Cilic-verő Piros Zsombor?
- Én annyira azért nem szoktam erre gondolni. Persze lehet, hogy most többen megismertek Magyarországon. A címeres mezben igyekeztem még többet adni, hiszen nem csupán magmaért, hanem a hazámért is játszom ekkor és ez egy hatalmas nagy energiát tud adni. Annyi biztatást kaptam ott a csapattól és a magyar drukkerektől, hogy úgy éreztem, tartozom nekik azzal, hogy addig küzdök, amíg össze nem esek, de szerencsére ez nem történt meg. Összességében úgy gondolom, ez a hétvége egy nagy önbizalomfröccsöt adhat nekem, mert a rosszabb pillanatokban eszembe kell majd jutnia, hogy milyen játékosokat sikerült legyőznöm. Azért a Marin Cilic elleni meccs sokat kivett belőlem, hiszen Grand Slam-bajnokkal még nem játszottam, de most már ezt is kipipálhatom. Úgy érzem ezen dolgok miatt a 2022-es év jól sülhet el.
- A junior Grand Slam-győzelmed után azt mondtad, hogy egyszer szeretnél majd eljutni a top 10-be. Továbbra is ez a kijelölt út és cél?
- Természetesen. Ez egy nagyon magasztos és merész cél, és sokan valószínűleg nem is hisznek ebben, de a nagy álmok és nagy célok kellenek. Nem szabad kishitűnek lenni, gondoljunk csak bele, kevesen remélték volna, hogy esetleg szettet rabolhatok majd Cilic ellen, de mégis megtörtént a csoda. Így úgy gondolom azzal sokat semmiképp nem veszíthetek, ha azt mondom, top 10-es akarok majd lenni, vagy akár világelső, mert ez csak előre vihet. Én továbbra is azon fogok dolgozni, hogy ezt megvalósítsam és úgy érzem képes lehetek erre.