A Bebto Team egyik legígéretesebb tagja, Fehér Lola jövőre a nemzetközi porondon is szeretne helytállni.
A 12 éves játékos edzője, Bebto István szerint tanítványának minden képessége megvan ahhoz, hogy sikeres legyen.
Lola erőssége a kiegyensúlyozottsága, munkabírása, érett gondolkodása és kiváló taktikai érzéke.
Gy. Szabó Csilla írása (tenisz-palya.hu/MTSZ) * Az U16-os hazai leánymezőnyben is letette névjegyét Bebto István 12 éves tanítványa, Fehér Lola, miután az októberi Viszló Kupán 6:4, 6:4-re verte Emma Odorovát. Saját korosztályában júniusban volt ranglistavezető, az U12-es budapesti és országos csapatverseny döntőjében pedig a Római Tenisz Akadémia színeiben, György Sára oldalán vívott emlékezetes csatát a bajnoki címet megnyerő Alfa TI-s, Kálmán Luca, Mihálka Anna duó ellen. Mindkétszer néhány ponton, pontosabban egy, illetve két gémen múlott utóbbiak sikere.
A székesfehérvári győzelem egy koncepció-váltást is takar, amely a Bebto Team elnök-vezetőedzője, Bebto István elhatározásából fakadt. A Római-parton, de már új helyen versenytenisz-központot építő szakember korábban a korosztályos válogatottban látta volna szívesen tanítványát, s ezért az idény elején a ranglistapontok gyűjtésére helyezték a hangsúlyt. Júniusban Lola teljesítette is a mestere által támasztott elvárásokat, ranglistavezető lett, mégsem került be a nyári kontinentális viadalra utazó keretbe.
− Büszke vagyok Lolára és az eredményeire, ugyanakkor nagyon sajnálom, hogy a dolgok így alakultak – jelenti ki Bebto István, aki szerint a történtek semmit sem változtatnak céljaikon, ugyanolyan elszántsággal dolgoznak tovább, mint tették eddig is. Legfeljebb máshová helyezik a hangsúlyokat, s erre utalt Lola U16-os szereplése is. – Csak és kizárólag előre tekintünk, olyan nemzetközi versenyprogramot készülök most összeállítani a számára, amely a hosszú távú fejlesztését a legjobban szolgálja. Szerencsére számíthatok György Tamás segítségére utazóedzőként, a lassan harmincfős versenyzői gárda irányítását ugyanis nem szívesen hagyom másra. A nálunk formálódó ütőképes csapat ugyanakkor óriási előny is, hiszen Lola számára házon belül is meg tudjuk oldani, hogy felfelé, gyorsabb ritmusban játszhasson. Az utazások mégis fontosak, mert látnia kell, hová törekszik, s el kell hinnie, hogy a nemzetközi porondon is van keresnivalója. Ez egy különleges szocializációs folyamat, amelyre ebben a sportágban igen fiatal kortól szükség van. Arra törekszünk, hogy a fejlesztést szolgáló edzések és a versenyrutint adó tornák között megtaláljuk az ideális arányt. Ezen nagyon sok fog múlni a közeljövőben, bár én továbbra is tartom magam ahhoz a megállapításomhoz, hogy Lolában nagy lehetőségek szunnyadnak. Ebben az első perctől kezdve biztos vagyok.
A tizenkét éves játékos otthonról hozta a sportok iránti rajongását, édesapja 14 éves koráig versenyszerűen teniszezett szülővárosában, Szolnokon, majd a vízilabdára váltott, később pedig az egyetem mellett döntött. Édesanyja számtalan sportot próbált ki amatőr szinten, ezért Lola háromévesen nemcsak tornázni kezdett, de lovagolni és korcsolyázni is. Ebben persze hihetetlen mozgékonyságának is óriási szerepe volt.
− Amikor kimentünk a játszótérre, mindig ugyanazt kérdezte: „Anya, futhatok?” – idézte fel a rendszeresen visszatérő párbeszédet Lola édesanyja, Békési Henriett, aki természetesen mindig igennel felelt. A kislány pedig futott, ahogy csak bírta. – A tenisz gyakorlatilag fiúnk, Alexander révén toppant az életébe, aki ötévesen Varga Hunornál ismerkedett meg az alapokkal. Közben Szombathelyre költöztünk, s mikor őt edzésre kísértük, egyszer csak javasolták az oktatók, hogy a kislány is álljon be, ne a büfében várakozzon. Nem volt több ötnél, ügyessége révén gyorsan kiemelték és a legjobbak közé került. Szabó Hajnalka volt az első edzője, majd Sopronba, Szemerits Gáborhoz jártunk át. Budapestre visszaköltözve az Építőkön találtuk magunkat, a Morvai Árpád, Balázs Attila, Szamos Gergő triónál, majd a BTC nyitásakor Bacsinszky Igor figyelt fel rá és ajánlotta fel a segítségét. Két évvel ezelőtt Pákai Norbert és ismét Szamos Gergő következett, a koronavírus-járvány idején azonban edző nélkül maradtunk. A Római-partra járt át egymással edzeni a két gyermekünk, s ott találkoztunk Bebto Istvánnal. Az az igazság, hogy mi soha nem szerettünk volna edzőt váltani, de az élet mindig úgy alakult, hogy kénytelenek voltunk. Most nagyon örülünk annak, hogy Istvánnal ilyen jó a kapcsolatunk, s abban bízunk, hogy hosszú távú lesz köztünk az együttműködés.
A Bebto Team vezetője azon túl, hogy Lolában azonnal látta a tehetséget, kiegyensúlyozott, tisztelettudó, dolgozni szerető és gondolkodásában koránál érettebb játékosként jellemzi tanítványát, miközben a szülőkkel kialakított különlegesen jó kapcsolatra is felhívja a figyelmet. Szerinte a Fehér családban pontosan úgy állnak hozzá gyermekeik sportkarrierjéhez, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Minden áldozatra képesek, ugyanakkor az edzőnek is teljes szabadkezet adnak a szakmai munkában. Szerinte kívánni sem lehetne jobb hátteret egy versenyzőnek.
− Úgy érzem a lehető legjobb időpontban találkoztunk, a röptét és a szervát leszámítva technikailag minden a helyén volt nála – beszél tanítványa jó alapképzettségéről Bebto István, aki nemcsak ezért hálás elődeinek. – Lolával minden tekintetben jó dolgozni, a tenisz iránti szeretete azonban mindenki mástól megkülönbözteti. A kollégáim nagyszerű munkát végeztek vele ezen a téren. Ugyanakkor meglepően jó taktikai érzékéhez, kiváló analizáló-képesség járul, meccsek után a valóságot teljes egészében tükröző értékeléseket kapok tőle. Az alaptenisze rendkívül megbízható, ha százötven ütést kérek tőle, pontosan annyit csinál hiba nélkül. Ha majd megjön hozzá az igazi erő is, akkor lesz kegyetlen fegyver ez a stabilitás.
De mit gondol minderről Fehér Lola, aki a lovaglásról akkor sem mondott le, amikor egyre komolyabbra fordultak a tenisszel kapcsolatos tervei. Ezt a kiegészítő sportágat azonban kizárólag hobbiszinten, télen heti egyszer, nyáron pedig kétszer űzi. Csak a nagy szünet idején követeli ki magának az egyhetes lovas tábort, mint igazi ajándék.
− A tenisz mostanra vált nagyon komollyá, szinte az egész életemet a pályán töltöm – ismeri el Fehér Lola, aki azt sem bánja, hogy magántanuló, mert így több ideje marad kedvenc sportágára. Hosszú távú terveire azonban kicsit más típusú választ ad, mint kortársai általában. – Szeretnék jó versenyző, később pedig még jobb edző lenni. A legnagyobb vágyam, hogy egyszer saját teniszklubom legyen, amit én irányítok. Persze az még messze van. Szeretek versenyezni, nem vagyok egy stresszelős típus. Az alapvonalon, a stabil játékban érzem magam a legkomfortosabban, a fonákomat különösen élvezem. Ha lehetőség van rá, természetesen támadok, de még fejlődnöm kell ezen a téren, ahogy a szerváimban is. A székesfehérvári torna nemcsak a győzelem miatt volt nagy élmény számomra, de azért is, mert szeretek idősebbek ellen játszani. Nagyobbakat ütnek, amit nagyon élvezek. Szerencsére valamennyi ellenfelem stílusa feküdt nekem, hosszan, laposan játszottak. A próba tehát jól sikerült, remélem a folytatás is hasonlóan eredményes lesz. A nemzetközi porondon eddig nem volt hasonló élményben részem, de jövőre annak is nekifekszünk. Istvánnal nagyon jól megértjük egymást, és nagyon bízom benne.
Márpedig edző és tanítványa között mi más lehetne fontosabb, mint a bizalom?