A világranglista 350. helyén kezdte az idényt Udvardy Panna, s top százasként, a 96.-on fejezte be azt.
Az Egyesült Államokban élő 23 éves teniszező a szezon utolsó tornájának, utolsó mérkőzésén, egyben idei századik profi meccsén diadalmaskodott Brazíliában, ezzel az Australian Open főtáblás helyét is biztosította magának.
A fiatal játékos mentálisan fejlődött idén a legtöbbet és a mögötte álló csapatnak, valamint családjának köszöni a támogatást.
Gy. Szabó Csilla írása (tenisz-palya.hu/MTSZ) * Májusban még azt írhattuk Udvardy Pannáról, hogy a floridai 25 ezer dollár összdíjazású ITF-torna megnyerésével karrierje addigi legnagyobb sikerét érte el, amely a top300-ba repítette. Mint utóbb kiderült, az Egyesült Államokban élő fiatal játékos számára azonban ez csak a kezdet volt, és az előzetes terveket messze túlszárnyalva, végül a világ legjobb száz teniszezőnője között zárhatta az idényt. Egészen pontosan a 96. helyen, amelyet a Brazíliában, november utolsó hetében rendezett hatvanezer dolláros viadal megnyerésének köszönhet. A döntőben 0:6, 6:4, 6:3 arányban verte a tizenkilenc esztendős orosz Jelina Avanyesjant (WTA 222).
− Nem lehetett könnyű egy hosszú és fárasztó, egész éves menetelést követően, a lehető legnagyobb téttel a vállán odaállni erre a döntőre. Minek köszönheti, hogy sikerült hoznia ezt a kulcsfontosságú találkozót is? – tettük fel a kérdést Udvardy Pannának, aki ezzel győzelemmel a januári Australian Open főtáblás helyét is biztosította magának.
− Mindenképpen a mentális erőmnek köszönhetem a sikert, de egyébként is ezen a téren fejlődtem idén a legtöbbet, úgyhogy az egész bravúros szezon hátterében is ez áll. Tényleg borzasztó nehéz mérkőzés volt, hiszen végig úgy kellett játszanom, hogy pontosan tudtam, milyen nagy a tét. Az első szett nulla-hat után nagyon össze kellett kapnom magam, miközben óriási volt rajtam a nyomás. De hát éppen ezért dolgozom most már egy éve egy sportpszichológussal, hogy ezekben a fontos pillanatokban a legjobb döntéseket tudjam meghozni. És most pontosan ezért vagyok a leginkább büszke magamra is. A körülmények miatt. S ezért is fogok sokáig emlékezni erre a találkozóra.
− Melyik idei mérkőzése hagyott még önben mély nyomokat?
− Ez egy nagyon nehéz kérdés, hiszen rengeteg olyan meccs volt, amely döntőnek bizonyult a világranglistás helyezésem, s így a karrierem szempontjából is. De talán a wimbledoni vereségemből tanultam a legtöbbet. A selejtező második fordulójában nagyon szoros, három szettes mérkőzésen kaptam ki a kolumbiai Maria Camila Osoriotól, aki akkor már top százas volt, most pedig ötvenötödik. Akkor nagyon elgondolkodtam azon, hogy ha ilyen kevésen múlott a siker egy ilyen szintű játékos ellen, akkor nekem is tényleg ott van a helyem közöttük. Ez tehát egy olyan igazi megmérettetés volt a számomra, amelyből végül önbizalmat meríthettem. Még akkor is, ha egy vereségről beszélünk.
udvardy uruguay final 2021
− Említette a pszichológust és tavasszal már beszéltünk arról, hogy az ön mögött kialakult csapatnak köszönheti a sikereit. Gondolom, a top100 elérésében is nagy sikere volt ennek a háttérnek.
− Mindenképpen. Korábban két-három éven át egyedül utaztam, s bár emberileg sokat fejlődtem ennek a korai önállóságnak köszönhetően, azért teniszezőként és sportolóként egyaránt a csapat miatt állt össze bennem a sok-sok apróság teljes egésszé. Tavaly novemberben sikerült szponzort, edzőt, utazóedzőt és sportpszichológust találnom. Ebben a kemény világban nagyon fontos, hogy olyan emberek legyenek körülötted, akikben megbízol, illetve működik bennük az a profizmus, amivel az elvégzendő munkát segíteni tudják. Mert bár kívülről ez sohasem látszik, de rengeteget dolgoztam azért, hogy idáig eljussak. És persze a családomról sem szeretnék megfeledkezni, hiszen ők azok, akik egészen pici gyermekkorom óta töretlenül hisznek bennem és kísérnek ezen a nehéz úton.
− Ebben pedig ezután sem lesz változás, sőt!
− Természetesen most mindenki nagyon büszke rám, különösen a csapatom, amely az első perctől kezdve hitt bennem, de még ők is két évre saccolták az időt, amíg eljutok a legjobb száz közé. Én is fantasztikusan érzem most magam, hiszen ez a bűvös százas szám minden teniszező életében különleges. De most már többre vágyom. Előbb a legjobb ötvenet, majd a harmincat, s ki tudja, később talán még a top tízet is megcélozhatom. A valóság azonban az, hogy minden pontosan úgy megy tovább az életemben, ahogy eddig. A munka tekintetében legalábbis biztosan. Ami változik, hogy kicsit nagyobb tornákon tudok majd indulni, és reméljük, hogy a Grand Slameken is folyamatosan tudok majd főtáblán játszani. Igazából ez a legnagyobb motiváció a számomra, hogy minél rangosabb versenyekre jussak el, s ott minél nagyobb meccseket tudjak majd nyerni.
− Alig több mint egy hónap múlva, az Australian Openen bizonyíthat. Várja már a melbourne-i kezdést?
− Igen, nagyon várom. Ráadásul kicsi koromban egy évig éltem is Ausztráliában, s ezért különösen nagy örömmel megyek vissza a szigetországba. Előtte azonban egy kemény, körülbelül három hetes alapozás vár rám az Államokban, utána pedig újraindul az utazások és a tornák sorozata. S hogy mit várok az Australian Opentől? Hogy a lehető legjobb formámat tudjam adni. Egy Grand Slam-torna főtábláján csak nehéz és még nehezebb ellenfelek között lehet választani, de a top száz pontosan erről szól. A folyamatos fejlődésről és a sok-sok áldozatról. De én ezekre most is készen állok. Pontosan úgy ahogy eddig is.