A Budapesti Tenisz Szövetség elnöke, Csallóközi Zoltán több mint húsz éve irányítja a főváros teniszéletét.
A Fővárosi Gázművek egykori igazgatója a BTSZ-nél is fontosnak tartja az átláthatóságot, valamint a tervszerű, pontos működést.
A szakember szerint vissza kell csalogatni a fiatalokat a teniszpályára.
Gy. Szabó Csilla írása (tenisz-palya.hu/MTSZ) * Fennállásának hetvenedik évfordulóját ünnepelte szeptemberben a Budapesti Tenisz Szövetség, amelynek elnöke, Csallóközi Zoltán (74) több mint húsz éve áll a szervezet élén. A vegyipari gépészmérnöki diplomával rendelkező szakember 2001 és 2016 között tagja volt az MTSZ elnökségének, s a hazai szövetséget nyolc éven át a Magyar Olimpiai Bizottságban is képviselte.
A fővárosi teniszélet ismert alakjáról talán kevesen tudják, hogy első választott sportága valójában a labdarúgás volt, és negyvenegy éven át dolgozott a Fővárosi Gázműveknél, amely első és egyben utolsó munkahelye is volt. A hivatali ranglétrát tisztességesen végigjárva, végül igazgatóként irányította a társaságot, nem kevesebb mint tizenhét éven át. 2010-ben a Magyar Köztársaság Érdemkereszt kitüntetésben részesült a főváros biztonságos gázellátása érdekében kifejtett munkásságáért.
De hogyan is kaphatott végül ilyen jelentős helyet az aktív és elfoglalt szakember életében a tenisz? – tettük fel a kérdést Csallóközi Zoltánnak az évforduló kapcsán.
− Amatőr szinten ugyan, de negyvenöt éves koromig aktívan fociztam, ám az egyre gyakoribb sérülések miatt kénytelen voltam másik sportág után nézni – mesélte Csallóközi Zoltán, akiben fel sem merült annak lehetősége, hogy a futballcsuka szögre akasztása után sport nélkül folytassa életét. – Az egyik barátom csábított le a teniszpályára, s heti három-négyszeri játékokkal folytattam, épp úgy mint labdarúgó koromban. Szeretem a különböző szintű és stílusú ellenfeleket, éppen ezért a társasági teniszen belül minden tornán elindultam, ahol tudtam. De cégvezetőként is mindent megtettem azért, hogy sportszervezetet működtessünk. A volt Gázművek MTE, ma már MVM SE néven működik, amely sportegyesületnek jelenleg is az elnöke vagyok. A jelenlegi cégvezetés is mindent megtesz a munkavállalók rendszeres testedzése érdekében. De nemcsak szakosztályokat működtettünk, hanem sporteseményeket is rendeztünk, így természetesen tenisztornákat is, amelyekre más vállalatok képviselőit is meghívtuk. Az indulók többnyire a vezetőség soraiból kerültek ki, így remek alkalmat kínált az üzleti kapcsolatépítésre is. De a tenisz egyébként is ideális arra, hogy közelebb hozza egymáshoz az embereket.
Nem véletlen tehát, hogy az évek múltával Csallóközi Zoltán baráti társaságának tagjai is egyre inkább a teniszpartnerei közül kerültek ki, miközben ikergyermekei is ezt a sportot választották. Fia, Balázs, kifejezetten ügyes volt, de tizenhat évesen abbahagyta az edzéseket. Két-három évvel ezelőtt, túl a harmincon ragadott ismét ütőt, s döntésének köszönhetően egyre többször jönnek össze az apa-fia partik. A sportvezető számára pedig ezek a legszebb pillanatok. Nem véletlenül jelentette ki leánya, Barbara még kamaszként: „Apa, neked három szerelmed van: a gyermekeid, a gázművek és a tenisz!”
− Igaza volt, hiszen napi tíz órákat is képes voltam bent tölteni az irodában, és még akkor is belefért a heti három-négy kötelező tenisz, miközben az esti rövid, de tartalmas családi együttlétek sem maradhattak el – beszél korábbi feszített napirendjéről Csallóközi Zoltán, aki nem tagadja, hogy számára az első ütések óta a tenisz a legszebb sport a világon. – Reggel fél hétkor már bent voltam a cégnél, volt, hogy késő estig is, de kedden és csütörtökön késő délután, valamint a hétvégén akkor is játszottunk, ha túl sok volt a munka. Nem is tudom, mi kellett ahhoz, hogy lemondjak egy partit. Mondjuk egy külföldi utazás.
Csallóközi Zoltán azt tanulta édesapjától, hogy a sok munka mindig meghozza a gyümölcsét. Ennek szellemében vezette a Budapesti Tenisz Szövetséget is, amelynek működésén bizony rajta hagyta cégvezetői ujjlenyomatát. Mindig is az SZMSZ, valamint a sport- és számviteli törvény szellemében működtek, az adott év üzleti tervét, beszámolóját és mérlegét egyaránt a közgyűlés fogadta el, amelyen éppúgy jegyzőkönyv készült, mint az elnökségi ülésekről.
− Valóban úgy működünk, mint egy nagyvállalat, s nemcsak miattam – beszél a BTSZ különleges helyzetéről az elnök. – Több mint száz csapat ezerháromszázat is meghaladó igazolt játékosa tartozik hozzánk, a korosztályos bajnokságokon minden évben több mint félszáz együttes indul. Nagy létszámú tornákat mozgatunk felnőtt amatőr szinten. A többi megyei szövetség lényegesen kisebb tagsággal számolhatott, sok esetben még a működési feltételeik sem igazán voltak adottak, így egyáltalán nem meglepő, hogy kizárólag a BTSZ tartotta meg korábbi jogállását az új alapszabály szerint. A színvonalra sem lehet panasz, hiszen a korábbi ob kettes, vagy ob hármas teniszezők negyven felett általában már nálunk játszanak.
Az elnök szerint erre bizonyíték az is, hogy a Budapest-bajnokság győztesei az országos harmadosztályba fellépve mindig előkelő helyen végeznek, többen a másodosztályba is feljutottak. A csapatok száma az utóbbi években általában stagnál, jóllehet több új pálya is létesült a fővárosban. A csb-résztvevői azonban többnyire bérlői ezeknek, kevésnek van saját tulajdona. Ami viszont szomorú tendencia, hogy egyre kevesebb fiatal játszik a Budapest-bajnokságban, az átlagéletkor egyre inkább ötven felett van.
− Annak szoktunk örülni, ha egy-egy apa lehozza a fiát vagy a lányát, de ez is viszonylag ritkán történik meg. Tizenhat-tizennyolc éves korban egyszerűen eltűnnek a fiatalok a teniszpályáról. A folyamat ellensúlyozása miatt nagyon figyelünk a bajnokság megszervezésére, ez mindig az év kiemelt eseménye számunkra. Mindent megteszünk tehát azért, hogy a korosztályos játékosok jól érezzék magukat, s ezáltal megmaradjanak a sportágban. De ez sajnos nem csak rajtunk múlik – teszi hozzá Csallóközi Zoltán.
A szakember szerint a főváros legtöbb kerületében van elegendő teniszpálya, ám a jelenlegi bérleti díjak, és az oktatók bérezése komoly visszahúzó erőt jelent a hobbiteniszezők számára, főleg télen.
A BTSZ és Csallóközi Zoltán több évtizedes közös történetének természetesen nemcsak dolgos hétköznapi, de kiemelkedő, ünnepi pillanatai is voltak. Az egyik ilyen, amelyre az elnök örömmel tekint vissza, a fővárosi szövetség ötvenedik születésnapja, amelyet a Mátyásföldi Lawn Tennis Clubban tartottak. Az esemény különlegessége egy bemutató mérkőzés volt, amelyen a háló egyik oldalán Noszály Sándor és Machán Róbert állt, míg a másikon Baranyi Szabolcs és Varga Géza. Közel kétszáz ember figyelte a találkozót, amelyen nemcsak nagyszerű megoldásokat láthattak, de humoros jelenetekből sem volt hiány.
− Óriási sikere volt a meccsnek, ilyen felállásban korábban soha nem játszottak a magyar teniszsport kiválóságai – idézte fel a különleges eseményt Csallóközi Zoltán. – Magyar viszonylatban egyébként is Baranyi Szabolcs volt a kedvencem, aki igazi úriember-teniszt játszott. Higgadt, nyugodt sportember volt, aki egészen különleges tenyerest és fonákot ütött. De Markovits Lászlót is csodáltam játékosként, különösen a hihetetlen akaratereje és küzdeni tudása miatt. A nemzetközi porondon bevallom, hogy Rafael Nadal a kedvencem, két évvel ezelőtt jártunk szülővárosában, Manacorban, s megtekintettük a helyi teniszcentrumot és emlékmúzeumot is. Lenyűgöző élmény volt. Játékosként nagyra becsülöm a kitartását, hogy meghal minden pontért. Az én szememben az ő játéka a leginkább tiszteletreméltó. Egyébként is úgy gondolom, hogy a sportból megtanult akarat, koncentráció és küzdeni tudás azok a fontos értékek, amelyeknek a mindennapi életünkben is nagy hasznát vesszük.