Az első egyetemi teniszbajnokság fő szervezője, Szamos Gergő fiatal kora ellenére már tíz éves edzői tapasztalattal rendelkezik. Az önállóság útjára lépve jelenleg Kántor Annára, Varga Oszkárra és Kovács Emesére fordítja a legtöbb idejét. A fiatal szakember szerint a győztes hozzáállást fejleszteni lehet, ám tanítani nem.
Gy. Szabó Csilla írása (tenisz-palya.hu/MTSZ) * December első hétvégéjén rendezi meg az I. Széchenyi Egyetemi Tenisz Kupát az MTSZ, a Magyar Egyetemi-Főiskolai Sportszövetség (MEFS) és a Budapesti Egyetemi-Főiskolai Sportszövetség (BEFS). A hagyományteremtőnek szánt esemény egyik fő szervezője, Szamos Gergő, aki fiatal kora ellenére is egyre elismertebb tagja a hazai edzőtársadalomnak. Az MTK korábbi korosztályos játékosa kiváló mesterek mellett tanulhatta a szakmát, igaz, a családi háttere is egyértelműen a sport felé irányította. S bár édesanyja a Corvinus Egyetemen tanít testnevelést, s így az elméleti tudás fontosságát is elismeri, végül nem fejezte be a TF-et. De éppen azért, mert a gyakorlatban többet tanulhatott.
− Gyerekkoromban sok mindent kipróbáltam, végül a teniszt választottam, mégpedig az MTK-ban – idézi fel a 2004-es esztendőt, amikor tíz évesen a sportág mellett döntött. – A kék-fehér klubhoz kötött minden, játékosként nem is voltam máshol. Nemes Gábor volt az első igazi edzőm, az ő hozzáállása és szaktudása a mai napig meghatározó a számomra. Nagyon jó közösségbe csöppentem az MTK-nál, akkor alakult a Park Teniszklub, amely országos szinten is magas színvonalat képviselt. Győrbíró Zsolt, Kalmár Gábor, majd Krocskó József és Barátosi Levente, később pedig Szatmáry Tibor és Pákai Norbert foglalkozott velem. Természetesen én is nagy teniszező szerettem volna lenni, de nem voltam kiemelkedő tehetség, és a sulit sem hagytam ott a sport miatt. Nagyon hamar szembesültem a ténnyel, ezt az álmomat nem fogom tudni valóra váltani. A sors ugyanakkor tálcán kínált számomra egy másikat: Nemes Gábor az általa szervezett edzőképzésekre rendszeresen magával vitt a feladatok bemutatására. Így történt, hogy valamennyit nagy figyelemmel ültem végig, szinte szívtam magamba a tudást. Érdekelt az edzősködés, amely ekkor már reális karriernek tűnt a számomra.
Újabb szerencsés fordulat következett, s a még gimnazista fiú lehetőséget kapott arra, hogy Temesvári Andrea tenisziskolájában segítsen. Az érettségi után persze beiratkozott a Testnevelési Egyetemre, ám ekkor már Krocskó József mellett is dolgozhatott, majd Balázs Attila révén az akkori Apolló Team-hez került. Egy ottani nagy találkozásnak köszönhetően azonban végül megszakította tanulmányait, s bár egy OKJ-s tanfolyamot elvégzett később, ettől kezdve kizárólag a gyakorlati képzésnek szentelte a mindennapjait.
− Morvai Árpád mellett kezdtem el dolgozni az Apollónál, s nem titkolom, hogy tőle tanultam a legtöbbet – jelenti ki Szamos Gergő, aki Balázs Attilával a mai napig a legjobb kapcsolatot ápolja, s akiről úgy gondolja, hogy a világszinten is elismert tehetségének, kézügyességének, valamint páratlan versenyzői képességeinek köszönheti, hogy eljutott a top százas mezőnybe. – Amikor eljöttem Árpitól magától értetődő volt, hogy Pákai Norbival folytassam így kerültem a Game Tennis Teamhez, ahol őt rendszeresen helyettesítettem, amikor éppen Atit kísérte. A Bikás Parkban nagy létszámú tenisziskola működött és számos jó versenyző, akikkel magam is nap mint nap fejlődtem.
Ezt követően Pákaival együtt mentek tovább a BME-MAFC-hoz, majd Székesfehérvárra Viszló Csabához. A Kiskút TC-hez számos fiatal tehetség járt a Balaton északi partjáról, innen jött az ötlet, hogy Tihanyban és Csopakon egyaránt adjon nekik órát. A gyerekek számára ugyanis előnyösebb volt, hogy a sok utazás helyett inkább az edző jöjjön házhoz. Az idei nyarat szinte teljes egészében Csopakon, Vadász Oszkáréknál töltötte, miközben Budapesten is formálódott egy egyre több figyelmet követelő, tehetséges csapat. A téli szezon kezdetén tehát úgy döntött, inkább a fővárosban marad és az önállóság útjára lép. Kántor Anna és Varga Oszkár azóta kizárólag, Kovács Emese pedig többnyire vele készül.
− Úgy gondolom, nyáron sokkal többre hívatott lenne a Balaton-környéki teniszélet, ezért segítettem oly szívesen Csopakon. Hosszú távon azonban a pesti tanítványaimat sem tudtam heti háromszor magukra hagyni. Tudom, hogy még mindig nagyon fiatal vagyok, de már lassan egy évtizede dolgozom edzőként a magyar teniszben, ezért most már nekem is kedvem van ahhoz, hogy tehetséges fiatalokat neveljek. A sikert azonban mindenkinek a saját mércéjével kell mérnie. Nagyon rossz szemléletnek tartom, hogy itthon ez egyértelműen a top százat jelenti. Sokan úgy gondolják, hogy ellenkező esetben nincs is értelme a küzdelemnek. Pedig a saját példámat is felhozhatnám, hiszen én sem lettem profi, mégis a tenisz az életem. Ha valaki kihozza a saját képességeiből a maximumot, nekem az már siker – véli Szamos Gergő, aki szerint ugyan fontos az ügyesség és a labdaérzék, ám a versenyzői adottság és a jó hozzáállás sem pótolható. A szorgalom és a monotóniatűrés is egyfajta tehetség, a nyerni tudást pedig nehezebb megtanítani, mint a helyes ütéseket.
− A győztes hozzáállást inkább fejleszteni lehet, tanítani nem – jelenti ki a 27 éves szakember, aki évekkel ezelőtt Szabanin Natália fejlődését is közelről figyelhette Krocskó József segítőjeként. Az idén sikert sikerre halmozó 18 esztendős játékoson már akkor látszott, hogy ügyes, a többiek közül azonban inkább a már említett győztes hozzáállásával tűnt ki. Mindkét szakember világosan látta a személyiségében rejlő pluszt. – Hogy ki mennyire lesz sikeres, azt nagyon nehéz kicsi korban megmondani, azt már inkább, hogy kiből biztosan nem lesz profi. A mai tenisz borzasztóan fizikális, azt hiszem, ezen a téren vagyunk mi magyarok a leginkább lemaradva. Pedig ehhez tényleg csak megfelelő edzésekre van szükség. Kántor Annában éppen ezen a téren vannak a legnagyobb lehetőségek, ezt nem kihasználni, egyszerűen vétek lenne. Január óta készülünk együtt, közben volt egy visszatérő könyöksérülése, amely most megoldódni látszik. Egy öthetes jó felkészülési időszakunknak köszönhető, hogy a junior ITF-tornákon végre részsikereket könyvelhetett el.
Anna esetében, éppen a rendkívül jó fizikai adottságaiból kiindulva, azonban már nem igazán fogja a korosztályos versenyeket erőltetni. Még akkor sem, ha decemberben még csupán tizenhét esztendős lesz. A junior top100 ugyanis túlságosan messze van a számára, erőben pedig már felveszi a versenyt a felnőtt női mezőnnyel is. Veszíteni tehát nem igazán tudnak a választáson. Az utazások megoldása pillanatnyilag az egyetlen probléma, bár Szamos Gergő számára jelenleg a versenyzői jelentik a prioritást:
− Természetesen én is adok magánórákat, de most a három fiatal köré építem a programom. Annával és Oszival töltöm a legtöbb időt, Emese az edzései felét továbbra is Fonyódi Tamással végzi. Oszival azért könnyebb a helyzetem, mert édesapja segítségével a szparingolást mindig megoldják, nagyon sokat játszik felnőtt amatőrök ellen. Én ezt mindig is támogattam és jó dolognak tartom, a jövő évben azonban szeretném az erőnléti felépítésére tenni a hangsúlyt. A következő évet rá kell szánnunk arra, hogy fizikálisan utolérje külföldi kortársait. Szerencsére mindkettőjük esetében számíthatok Simai Péter segítségére, aki nekem is kondiedzőm volt, s kiváló szakembernek tartom.
Az önállóság útján Szamos Gergő az egyetemi teniszt is felvállalja, mint szívéhez közel álló ügyet. A NEK-re tervezett decemberi torna szervezésekor azért esett rá a választás az egyik fő szervezőként, mert ebben a közegben is jól ismert személyiség, korábban Pákai Norberttel már rendeztek a budapesti hallgatók számára hasonló viadalokat. Az első Szent István Kupát azonban valójában főpróbának szánják, mégpedig a miskolci MEFOB fesztiválénak, ahová a teniszt is szeretnék visszahozni. Csupán a három hét múlva sorra kerülő viadalnak kell hozzá jól sikerülnie.
egyetemi