A US Openen szerepelt magyar hölgykvartett (Gálfi Dalma, Udvardy Panna, Jani Réka és Bondár Anna) legelőkelőbb helyezéssel rendelkező Gálfi edzőjével, a francia Bastien Fazincanival készült interjú a rajt előtt.
A szakember az eddigi eredményeken túl a kettejük közötti szoros, emberi kapcsolatra a legbüszkébb.
Gy. Szabó Csilla írása (tenisz-palya.hu/MTSZ) * A magyar teniszező hölgyek közül Gálfi Dalma vághat neki az idei US Open küzdelmeinek a legjobb egyes helyezéssel (WTA 152.). S bár a 2017. júniusi karriercsúcsát (136.) még nem érte el, már csak egy karnyújtásnyira van tőle. A 23 éves magyar játékos edzőjével, a francia Bastien Fazincanival beszélgettünk Dalma felkészüléséről és jövőbeni lehetőségeiről.
− A koronavírus-járvány földrajzilag elválasztotta önöket, a közös munkából egy teljes esztendő kimaradt. Hogyan érintette ez a kettőjük kapcsolatát? – tettük fel a kérdést a szakembernek, aki 2019 januárja óta irányítja a Hungarian Grand Prix-n remeklő játékos edzéseit.
− Most, hogy némi távolságból tekinthetünk vissza a történtekre, úgy látom, kifejezetten jó hatással volt Dalmára ez a kényszerszünet. Leszámítva az első hetek feszültségét, amikor mindannyiunkon úrrá lett az ismeretlen helyzettől való félelem. Amikor ezen túlléptünk, összeszedte minden erejét és jól átgondolta az ambícióit, a terveit és az azokhoz vezető út nehézségeit. Ennek köszönhetően tőle korábban nem tapasztalt határozottsággal tért vissza a pályára, s készen állt meghozni azokat az áldozatokat, amelyekre a további fejlődéséhez mindenképpen szükség van.
− A pandémia az ön helyzetében is hozott változásokat, mennyiben érintette ez Dalmát?
− A tavaly márciusig tartó közel tizennégy hónapos időszak alatt Dalma volt az egyetlen játékosom, a fennmaradó időben pedig a Dél-Franciaországban található akadémia ügyeit intéztem. Néhány hónapja azonban ismét vannak saját tanítványaim és két másik játékos felkészülését is irányítom. Dalmának új felálláshoz kellett hozzászoknia, amelyben „osztozkodnia” kell rajtam. Ez a helyzet ráébresztette arra, hogy másokban is vannak kételyek és félelmek, a többi lánynak sem könnyebb, mint neki. Ugyanakkor azt is megértette, ha képes keményebben dolgozni, különösen fejben, akkor ő is elérheti a céljait. Ez a helyzet számomra is új kihívásokat hozott, hiszen az edzés és versenyterveket a lányok fizikai formájának és mentális állapotának függvényében kell összehangolnom. Minden játékos különböző a képességei és céljai szempontjából, s a fejlődésük sem hasonlítható össze. Nekem is folyamatosan alkalmazkodnom kell, néha úgy érzem magam, mint egy leánycsapat edzője. De bevallom, élvezem, mert érdekes munka, amelyből sokat tanulhatok.
− Mi vezetett Dalma sikeres nyári szerepléséhez?
− Az edzésekhez való hozzáállásában következett be radikális változás, amely szinte egyik napról a másikra történt. Június elején nagyon csalódott volt a horvátországi veresége miatt. Pontosabban inkább annak módja miatt. Úgy gondolta, mások jobban fejlődnek nála, jóllehet ő is a maximumot nyújtja. Másnap reggel nyolc órakor ismét a pályán voltunk, s egy hosszú beszélgetés után végre megértette, semmi sem történik véletlenül. Ha eddig nem érte el a célját, az azért van, mert bizonyos szempontból nem volt rá érdemes. Többet és jobban kell dolgoznia, akkor is, ha nehéz, és akkor is, ha éppen nincs hozzá kedve. A gondolkodásmódján kell változtatnia.
− Hol a helye Dalma karrierjében a budapesti sikernek?
− Először is, számomra ez nem siker, csak egy eredmény. Még akkor is, ha élete első WTA-elődöntője fontos pillanat, különösen hazai pályán. Ugyanakkor nem voltam meglepve, hiszen pontosan tudom mire képes. És ez így van a találkozásunk első napja óta, a véleményem nem változott. Édesapja akkor azt kérdezte tőlem, látom-e benne a top száz lehetőségét? Én pedig azt válaszoltam: „Nem látom. Az ő helye az első ötvenben van.” Tudtam, hogy előbb vagy utóbb kijön belőle ez az eredmény, de azt nem, hogy éppen most és éppen Budapesten. Még akkor sem, ha az azt megelőző héten már voltak jelek arra, hogy valami fontos változás zajlik benne. Nagyon nehéz meccseket hozva nyert meg egy erős huszonötezer dolláros tornát, majd tökéletes hozzáállással döntőzött egy százezresen. Még soha nem láttam ilyen jól játszani. Vele örülök, hiszen végre meggyőződhetett arról, hogy mire is képes. De az ünneplés ideje még nem jött el. Ez csak egy állomás. Még ha fontos is.
− Hogyan tovább?
− Most az a legfontosabb és legérdekesebb kérdés, hogyan kezeljük ezt a hirtelen fejlődést. Gyakorlatilag áprilisban tudtuk igazán elkezdeni a közös munkát, miközben egy hátfájást is meg kellett oldani. Alig két hónap alatt százhúsz helyet javított a világranglistán. Ez a pályán kívül is változásokat hozott az életébe, hiszen a média és a szponzorok is felfigyeltek rá. Ez egyrészt kellemes dolog, másrészt helyesen kell kezelni a fokozott érdeklődést. Ami pedig a közös céljainkat illeti, az idei újrakezdéskor kijelölt úton kell tovább haladnunk. Vagyis bízni egymásban, helyesen kommunikálni és mindig őszintén megmondani azt, amit gondolunk. Minél többet beszélünk, annál gyorsabban haladunk. Dalma korábban gyakran megkérdőjelezte önmagát az új dolgokkal kapcsolatban, szerencsére ezen a téren is sokat fejlődött és megértette, az előrelépéshez fejben legalább annyi erőfeszítést kell tenni, mint a pályán fizikálisan.
− Az említett országhatárok és távolságok mellett, hogy néz ki a mindennapi munka?
− Pénzügyi okok miatt csupán húsz hetet tudunk együtt tölteni. Éppen ezért ezt az időt maximálisan kihasználjuk. Egy edzéssel töltött hét alatt éreznünk kell a fejlődést, a tornákon pedig válaszokat kapunk arra, mi működik, mi nem működik. S ha nem, miért nem? A jó irányban haladunk, vagy változtatnunk kell az eredeti terveinken? Fontos a többes szám első személy, hiszen én is nap, mint nap megpróbálok fejlődni annak érdekében, hogy Dalma jobb játékossá váljon. Arra törekszünk, hogy minden hetet jobb formában zárjunk le, mint ahogy elkezdtük. Amikor egymástól távol vagyunk, szinte minden nap beszélünk telefonon. Nemcsak az edzéseken elvégzett munkáról, de a pillanatnyi mentális és fizikális állapotáról is pontosan beszámol. Sokszor megérzem, amikor fáradni kezd, ilyenkor szabad napot adok neki, hogy a barátaival vagy a családjával töltődjön fel. A minőségi munka ugyanis fontosabb a mennyiséginél.
− Hogyan készültek a US Openre?
− A kemény pályás felkészülést nálam kezdte Franciaországban, majd hazatért Magyarországra, ahol Bukta Ágnessel folytatták a munkát. Családi okok miatt nem tudom elkísérni New Yorkba, ezért Ágival és az édesapjával utazik. Az igazat megvallva, semmi különös nem volt a felkészülésünkben. A prioritásainkra pontosan úgy koncentrálunk egy huszonötezer dolláros torna előtt, mint a US Opent megelőzően.
− Melyek a távolabbi céljaik?
− Amikor célokról beszélek, akkor valójában fejlődésre gondolok, a játékban és a mentális megközelítésben egyaránt. A kedvenc taktikai elemeiben és néhány ütésének a technikai kivitelezésében egy igen magas szintet kell elérnünk ahhoz, hogy hatékonyabb legyen a pályán. Nagyon sok időt töltünk azzal, hogy a helyes szándékra koncentráljon az ütés sikere helyett. Még akkor is, ha most esetleg hosszú vagy rövid a labda, ám az ötlet maga jó. A ranglistahelyezésekről ugyanakkor nem sokat beszélünk. Mindketten tudjuk, hogy nagyon jó lenne folyamatosan a százötvenben maradni, s ezzel bebiztosítani a Grand Slam-tornák kvalifikációjában indulás jogát. Ez nemcsak Dalma számára szimbolikus, de anyagilag is segíti őt a folytatásban. Ugyanakkor minél tovább tartózkodunk az elit közelében, esélyt adunk arra, hogy a jó helyen legyünk a jó időben. Egy-két kiugró eredmény a legjobb száz, majd a legjobb ötven közelébe vihet bennünket.
− Összességében hogyan tudná Dalmát jellemezni, mint játékost?
− Dalmának a pályán nem igazán van gyenge pontja. Egyik ütése sem rosszabb a másiknál, s nemcsak erőt képes belevinni, de variálni is tudja a játékát. Egyformán védekezik, támad, szervál, fogad, röptézik. A tenisz tekintetében nincsenek igazán határai és még mindig, minden nap fejlődik. Ami pillanatnyilag és a jövőben is gátolja, azok a saját maga számára állított belső korlátok.
− Az elmondottak alapján úgy tűnik, nem bánta meg, hogy belevágott a közös munkába.
− Imádom Dalmát a teniszjátékost, de az embert is. A legbüszkébb azonban a kettőnk közötti kapcsolatra vagyok. Sikerült egy bizalmon és tiszteleten alapuló, egészen különleges köteléket kialakítanunk. Dalma tudja, hogy nemcsak a teniszről, de a magánéletéről is bátran beszélhet velem, soha nem fogom elítélni és segíteni fogom a legjobb megoldás megtalálásában. Azt hiszem, éppen ez az, amiért a nehézségek ellenére is folyamatosan fejlődünk. Bármennyire is unjuk a napi rutint, bármennyire is fáradtak vagyunk az élsport követelte erőfeszítésektől, pontosan ugyanolyan motiváltak vagyunk, mint a kezdetek kezdetén. A köztünk lévő kapcsolat azért különösen fontos, mert a profi teniszben napi két-három órát töltünk csupán a pályán, a többit azon kívül. Utazással, étkezéssel, a repülőtereken és a tornákon eltöltött hosszú várakozási időkkel, meccs előtti és utáni beszélgetésekkel. Találni valakit, akivel a mindennapokban is jól megértjük egymást és jól érezzük magunkat, hozzá segít ahhoz, hogy a pályán is minden rendben legyen. Utóbbi pedig nemcsak a munkát teszi kellemesebbé, de a fejlődést is felgyorsítja.
*
A US Open 128-as selejtezőtáblájának 1. fordulójából:
Jani Réka (191.) - Kung (svájci), 169. 6:1, 7:5
Udvardy Panna (168.) - Marino (kanadai, 175.) 3:6, 2:6
Gálfi Dalma (152.) - Chirico (amerikai, 435.) 3:6, 6:1, 6:2
Bondár Anna (199.) - Scott (amerikai, 339.) 6:7(2), 6:4, 6:3
2. forduló:
Jani - Naito (japán, 222.) 6:2, 6:2
Gálfi - Papamicail (görög, 229.) 7:6(6), 6:1
Bondár - Dodin (francia, 102.)
A selejtező döntőjében:
Jani - Parrizas Diaz (spanyol, 94.,) 3:6, 2:6
Gálfi - Niculescu (román, 216.) 6:1, 6:3
A főtáblára jutáshoz - ahol alanyi jogon csupán egyetlen magyar, a férfiaknál Fucsovics Márton szerepel - három mérkőzést kell nyerni a selejtezőben.