Sikeresen indult újra a csúcstenisz a Római Teniszakadémián.
A hét év után Budapestre hazatérő Hungarian Grand Prix kapcsán Markovits László alelnök és Sávolt Attila szakmai igazgató értékelte a múlt heti WTA-tornát. A Római-parti sikerek a szövetség azon szakmai törekvésének is köszönhetőek, hogy hazai tornán valamennyi szabadkártyát magyar teniszező kapja meg.
Az MTSZ vezetése kiegyensúlyozott kapcsolatra törekszik Márky Jenővel a RTA-ra tervezett további nemzetközi versenyek érdekében.
Gy. Szabó Csilla írása (tenisz-palya.hu/MTSZ) * Mind rendezési, mind pedig sportszakmai szempontból sikeresen tért haza a WTA salakpályás 250-es női tenisztornája. A hét éven át Romániában megrendezett viadalnak július közepén ismét Budapest, és a Római Teniszakadémia adott otthont, ráadásul a színvonalas mérkőzések mellett, a hazai női élvonal jó szereplésének is örülhetett a magyar közönség. A párosok versenyében Stollár Fanny a román Mihaela Buzarnescu oldalán emelhette magasba a győztesnek járó díszes trófeát, egyesben pedig Jani Réka a nyolcad-, Udvardy Panna a negyed-, Gálfi Dalma pedig az elődöntőig menetelt.
Mindhárman főtáblás szabadkártyájuknak köszönhették a részvételi lehetőséget, amelyet maximálisan ki is használtak.
A sikeres torna kapcsán Markovits Lászlót, az MTSZ alelnökét, valamint Sávolt Attila szakmai igazgatót kértük értékelésre, miközben az új elnökség felállása óta eltelt szinte napra pontosan egy esztendő tanulságairól is beszéltünk.
− Hadd kezdjem azzal, hogy Márky Jenő és a Tiszta Tenisz-mozgalom, a kormány szándékával összhangban, nagyon sokat tett azért, hogy ez a torna visszatérhessen Budapestre. Bő másfél évvel ezelőtt, az akkori szövetségi vezetésnek ezzel teljesen ellentétes szándéka volt, amelyről a „Bukarest nem jön Budapestre” című cikkük árulkodik a legjobban – idéz fel Markovits László egy, az MTSZ honlapján 2019. november 11-én megjelent írást. – Ezért is tartom különösen nagy eredménynek, hogy most a magyar játékosok sikeréről beszélhetünk, amelyre a torna, és a felkínált szabadkártyák nélkül nem kerülhetett volna sor. A szerepléssel és a győzelmekkel szerzett értékes WTA-ranglistapontokról már nem is beszélve.
− Bardóczky Kornél fejlesztési igazgatóval többször is kint jártunk a versenyen és bevallom kedves emlékeket idézett fel bennem a helyszín és természetesen a WTA-színvonalú torna is – veszi át a szót Sávolt Attila, aki Davis Kupa-találkozót, valamint ATP Challenger-meccseket is vívott a Római-parton a kétezres évek elején. – Nagyon hiányzott már ez a torna, s ezt nemcsak szakemberként, de a sportág szerelmeseként is mondom. S hogy mekkora szüksége volt a hazai női élvonalnak egy ilyen magas szintű megméretésre, arra az eredmények szolgálnak bizonyítékul, hiszen a rutinosabb szabadkártyás játékosaink mellékszereplés helyett egyenesen főszerepet játszottak, a fiatalok számára pedig óriási motivációt jelentett már maga a részvétel is. Arról nem beszélve, hogy utóbbiak sem kényszerültek alárendelt szerepbe, tisztességesen helytálltak.
− Milyen benyomás alakult ki önben a résztvevő magyar teniszező hölgyekről? – tettük fel a kérdést a szakmai igazgatónak.
− Gálfi Dalmáról eddig is tudtuk, hogy nagy lehetőségek rejlenek benne, s talán Fucsovics Marcihoz hasonlóan neki is sikerül majd a felnőtt mezőnyben valóra váltania a junior sikerei miatt hozzá fűzött reményeket. A most mutatott játéka mindenképpen biztató jel volt ebben a tekintetben. Udvardy Pannán látszott, hogy mentálisan és fizikálisan egyaránt óriási munka van benne, amely most már az eredményekben is megnyilvánul. Jani Réka is nagyszerűen élt a harmadik főtáblás szabadkártya nyújtotta lehetőséggel, mindhárman WTA-szintű teljesítményt mutattak be, de Bondár Anna és Stollár Fanny is ugyanebbe a körbe tartozik. Még akkor is, ha most egyesben a selejtezőben kellett bizonyítaniuk. Fanny páros teljesítménye ugyanakkor önmagáért beszél. A fiatalok, Tóth Amarissa, Szabanin Natália és Drahota-Szabó Dorka is kifejezetten jó benyomást keltettek. Női vonalon láthatóan van hét-nyolc olyan játékosunk, akinek szüksége van a támogatásra, s csak egy lépés választja el az áttöréstől. Rájuk kell most nagyunk figyelnünk. Természetesen anélkül, hogy a férfi szakágról megfeledkeznénk.
− A szabadkártyák kiosztása mindig kényes kérdés, ám az mindenképpen üdvözlendő, hogy a korábbi évek gyakorlatával ellentétben, most valamennyit magyar játékos kapta.
− Ezzel kapcsolatban a Sávolt Attila vezette szakmai csapat javaslatára szeretném felhívni a figyelmet, amelyet az elnökség is egyhangúlag elfogadott és támogatott az általunk egységesen képviselt közös értékrend alapján – veszi át a szót Markovits László alelnök. – Miután a Római Teniszakadémiára visszakerülő WTA-verseny jelentős részben állami támogatásból valósult meg, azzal a kéréssel fordultunk a jogtulajdonos és rendező Márky Jenőhöz, hogy az összes szabadkártyát hazai játékosnak, egy objektív szempontrendszer alapján ítélje oda. Ez végül egy kivétellel meg is valósult, ami első lépésként megnyugtató a számunkra. A mostani, úgymond első tapasztalatok alapján további javaslatokat és feltételeket fogunk kidolgozni a szakmai támogatással kapcsolatban. Nagyon reméljük, hogy egy kiegyensúlyozott és szoros együttműködés alakulhat ki Márky Jenő és a szövetség között, ugyanis a jövőben biztos pontként számítanánk a Római-parti létesítményre a nemzetközi versenyrendezés terén.
Markovits László szavait megerősítve fűzi hozzá Sávolt Attila, hogy a fővárosban ideálisan használható helyszínnek tartja a Római Teniszakadémiát. A női vonal támogatásában ugyanis a juniorversenyektől kezdődően, az ITF-en át a WTA-tornáig szeretnék színesíteni a rendezési palettát, annak érdekében, hogy minden élvonalba törekvő játékos megtalálja az éppen aktuális szintjének megfelelő viadalt.
− A hölgyek fiatal felnőtt korosztályában láthatóan vannak a nemzetközi élmezőnyhöz közel álló szintű játékosaink – beszél a hazai helyzetről Sávolt Attila. – A tizennyolc éven aluliak között, a fiúkat és a lányokat összevonva, azonban csupán két-három fiatal éri el ezt a színvonalat. Ez alól egyedül az U12-es leányokat látom most kivételnek, közöttük hat-hét ígéretes teniszező is van. Az ideális persze az lenne, ha valamennyi korosztályban hasonló kemény mag alakulna ki, amelyből a végén egy top százas játékos nőhetne ki. A személyes ismeretség alapján felvettem a kapcsolatot a kanadai szövetséggel, amelytől a közelmúltban kaptam egy közel százoldalas ismertetőt a rendszerükről, amellyel az utóbbi tíz-tizenöt évben a semmiből építettek erős és sikeres teniszéletet. Az ő receptjük szerint a biztos anyagi forráshoz, külföldi edzők szerződtetése és egy hatékony szisztéma kialakítása szükséges. Utóbbi náluk egyértelműen a központosításra épít, Shapovalov kivételként erősíti ezt a szabályt. Meg kell vizsgálnunk, hogy a magyar tenisz szempontjából hosszútávon mely rendszer lehet a leghatékonyabb a különböző korosztályok esetében. Erre vonatkozóan már az idei esztendő is rengeteg tanulsággal szolgált a számunkra.
Az értékelés zárásaként Markovits László annak a reményének adott hangot, hogy a WTA-torna magyar sikerei a sportág valamennyi hazai résztvevőjére ösztönzőleg hatnak, s a közös erő és jó szándék idővel újabb eredményekben ölt majd testet.