Több mint hetven év játék után, egy vállsérülés miatt véglegesen letette ütőjét Budai Zsuzsánna, a magyar teniszsport egyik elnyűhetetlen személyisége. A karrierjét Pasaréten kezdő teniszező 13 évesen tett játékvezetői vizsgát, s nem kevesebb negyvenöt éven át bíráskodott. Budai Zsuzsánna korosztályának legeredményesebb szeniorjátékosaként vonult vissza.
Gy. Szabó Csilla írása (tenisz-palya.hu/MTSZ) * Bár Budai Zsuzsánnától semmi sem áll távolabb, mint a céltalan különcködés, a teniszpályán eltöltött hetven év alatt, számtalan dologban lett úttörő. Alig múlt tizenhárom éves, amikor 1955. augusztus 10-én pecsét került tenisz játékvezetői bizonyítványára, s ezzel nemcsak a legfiatalabb, de az akkori egyetlen hazai női teniszbíró is lett. Később nemzetközi versenyeken, Davis Kupán, Király Kupán, Európa-bajnokságokon is évtizedekig helytállt, egyetlen hölgyként ebben a férfias világban.
Játékosként is szokatlan volt a pályája, hiszen a korosztályos válogatott keret, a „tízek” és a Vasas sokszoros bajnokcsapatának állandó tagjaként, a felnőttkor küszöbén a továbbtanulást választotta a bizonytalan teniszkarrier helyett. A játékot, a versenyteniszt azonban nem hagyta abba, s az ütőt csak idén márciusban, szigorú orvosi és családi utasításra, vállizom sérülés miatt akasztotta szögre szenior korosztályának legeredményesebb női játékosaként. Szakmai pályáján három diplomát, doktorátust és nyelvvizsgát szerzett. A gyógyszeriparban eltöltött negyvenhét esztendő során pedig volt fejlesztő, kutató, szabadalmi ügyvivő és iparjogi vezető, harmincegy szabadalomnak pedig társszerzője. Ahogy ő fogalmaz, nem tett fel mindent a teniszre, még akkor sem, ha nagy volt a csábítás. Döntését nem bánta meg, viszont életeleme maradt kedvenc sportága, amely kisgyermekként, lakhelyének köszönhetően lépett be a mindennapjaiba.
A Pasaréti Sportcentrum közvetlen szomszédságában élő kislány az ablakából rálátott a Vasas teniszpályáira, az édesapjával tett séták során pedig csodálattal figyelték a sztárokat. A hajdani „társasági teniszező” apuka lelkesen osztotta meg lányával a sportág iránti szeretetét. Így amikor a Vasas ajtajára egy labdaszedő gyerekeket toborzó hirdetés került, a nyolcéves Zsuzsika azonnal jelentkezett. A sok fiú között egyetlen leányként.
− Három forintot kínáltak óránként, de én nem akartam elfogadni, hiszen nem a pénz miatt csináltam – mesél az ötvenes évek pezsgő pasaréti teniszéletéről Budai Zsuzsánna, aki a mai napig a Vasas Sportcentrum közvetlen szomszédságában lakik. – A sztárok, Körmöczy Zsuzsa, Peterdy Márta, Szörényi Oti, Asbóth József, Szentpéteri Emil vonzottak a salakra, s nem is kellett csalatkoznom bennük. Közvetlen, barátságos embereket ismerhettem meg a személyükben. Jól nevelt, ügyes kislánynak tartottak, úgy éreztem, kedvelnek. Ehhez az is hozzájárult, hogy hamar ráéreztem a játék lényegére, megtanultam a szabályokat és labdaszedőként mindig jó helyre adtam a labdákat. Nem voltak sztárallűrjeik, sőt. Körmöczy Zsuzsa személyesen ajánlotta fel az ütőjét egy próba erejére. Nagyon megdicsért, amikor harmadikra jól el is találtam a labdát.
Kevesebb, mint egy évig tartott ez az idill, a Vasas kisvártatva gyermektanfolyamot hirdetett, amire korábban nem volt példa a Pasaréti úton. Húsz fiút és húsz lányt választottak ki, majd a két mesteredző Szigeti Ottó és Szigeti Ferenc tízesre szűkítette a kereteket. Budai Zsuzsa mindkét rostán sikeresen túljutott, s ezzel megkapta élete első használt ütőjét és teniszcipőjét. Előbbi éppen Körmöczy Zsuzsáé volt korábban.
− Nagyon büszke voltam a szerzeményeimre, jóllehet a szüleimnek volt otthon ütőjük, hiszen kedvtelésből korábban ők is játszottak – meséli Budai Zsuzsánna, aki az évek óta parlagon hevert családi sportszereknél jobbakat kapott, amikor a Vasas leigazolta. – Gyönyörű éveket töltöttem a klubnál, tagja voltam az ifjúsági tízeknek, korosztályos válogatott-kerettag lettem és számtalan úttörő és ifi országos bajnokságot nyertünk a csapattal. Schubert Évával, Hensch Judittal, Burde Évával, Vajda Mártával, Ghéczy Marival, Tóth Judittal, Rohrböck Krisztinával nemcsak a pályán, de azon kívül is barátok lettünk.
vajdamlenartertjrohrkrihjbzsdud 60 asA Vasas hölgycsapatának néhány játékosa az 50-es évek második feléből a pasaréti klub mindenese, Lénárt Ernő társaságában: Vajda Márta, Tóth Judit, Rohrböck Krisztina, Hensch Judit, Budai Zsuzsa és Duday Melinda
És már büszkén mutatja is a korabeli újságból kivágott cikket, amelyben az 1956-os teniszranglisták úttörő korosztályában, három Vasas-játékos vezet, Ghéczy Mari, Burde Éva és Budai Zsuzsánna. Ehhez persze az is kellett, hogy iskola után azonnal rohanjon a pályára, a leckéit pedig már a suliban elkészítse. A jó tanuló kislány ekkor már hivatalos játékvezető, hiszen két évvel korábban, a klub vezetői elküldték vizsgázni. A bizottság akkori vezetője, Tari Jenő azonban szemrehányóan azt kérdezte tőle, nem tudja-e, hogy tizennyolc év a korhatár? Nem tudta, viszont fájt neki, hogy kinevették, ezért nem is járt el az órákra. Ezt viszont a Vasasnál nem nézték jó szemmel, s némi egyezkedés után 13 évesen le is vizsgázott. Egy évvel később pedig nem félt egy káromkodó játékost leléptetni. Pedig az illető Boróczi Gábor válogatott jégkorongozó volt, aki egy téli olimpián és hat világbajnokságon vett részt, s visszavonulása után egy évtizedig a magyar válogatott szövetségi kapitánya volt (1939-1991).
− Férfi csapatbajnoki találkozó volt, amelyen az egyik játékos minősíthetetlenül viselkedett – idézi fel a történteket Budai Zsuzsánna, aki pontosan úgy járt el, ahogy tanulta. Először figyelmeztette a magáról megfeledkező teniszezőt, majd büntetőpontot adott neki, végül leléptette. – Nem voltam ehhez a hangnemhez hozzászokva, a Vasasnál komoly kultúrája volt a tenisznek és a pályán való viselkedésnek. A fegyelmi tárgyalásra viszont kiskorúként már nem kellett elmennem, a jb elnöke, Tari Jenő képviselt. Boróczi egyéves eltiltást kapott, aminek sokan örültek, az ellenfelei sem igen mertek neki visszaszólni. Nem foglalkoztam azzal, hogy fiatal vagyok ráadásul még nő is, sőt, inkább még jobban sértett a helyzet. Eleinte persze többen is megpróbáltak ezzel a helyzettel visszaélni, de nem sikerült nekik. Az évek során olyan elfogadottságra tettem szert, hogy a legjobbak is gyakran engem kértek bírónak.
Budai Zsuzsánna szerint ezt nemcsak határozott és egyenes jellemének köszönhette, de játékos múltjának is. Szerinte ugyanis könnyebben és jobb ítéletet hoz az, aki maga is átélt hasonló helyzeteket, s pontosan érzi a labdamenetek ritmusát és alakulását. Egyedül a trágárságot nem tudta megszokni, ezért idővel az ő jelenlétében a kollégák sem káromkodtak többet. Negyvenöt éven át bíráskodott, OB I-es csapatbajnokságokon éppúgy, mint Davis Kupa, Király Kupa és Európa-bajnoki meccseken. Bár a Davis Kupában eleinte vonalbíróként sem akarták szerepeltetni, az egyik bírótársa meg is jegyezte, milyen furcsa lenne, ha női hangon hallaná az ítéletet. Budai Zsuzsánna sem késlekedett a frappáns válasszal:
„Az még furcsább lenne, ha nem női hangon szólalnék meg!”
A páratlan játékvezetői és versenybírói karriert befutó szakember kulcskérdésnek tartja a határozottságot. Alkudozásba soha nem szabad belemenni. A ritka tévedéseket viszont be kell látni és a szabályok szellemében korrigálni.
Mérnök édesapja miatt érettségi után nem vették fel az egyetemre, ezért segédmunkásnak állt, hogy a következő évben ezáltal plusz pontokhoz jusson. Jóllehet már az első próbálkozásnál is maximálisan teljesített. Egy térkép és a tömegközlekedési lehetőségek alapján esett a választása a Chinoin Gyógyszergyárra, ahol a férfi segédmunkás állásra csak nagy nehezen fogadták el jelentkezését. Az elszánt fiatal lányon megkönyörülő főtechnológus később, már az egyetem elvégzése után az első főnöke lett. A vállalatnál pedig 47 éven át dolgozott.
− Mindig is fontosak voltak a sporton kívüli ambícióim, ezért a tenisz annyira maradt az életem része, hogy a civil életben is ki tudjak teljesedni – beszél a sport és a hivatás közötti kényes egyensúly fontosságáról Budai Zsuzsánna, aki vegyészmérnöki tanulmányai idején igazolt a MAFC-hoz, ahol éppúgy ráépítették az OB I/B-s vagy OB II-es női csapatot, mint későbbi klubjaiban, a KPM-nél, a CAOLA-nál, vagy az egyesületen kívül megszervezett, nevét a kislányától kapó „Mókus örsnél”. Utóbbival éveken át játszottak az OB II-ben, kifejezetten „öreglányok” társaival. Ám így is gyakran borsot törtek a fiatalabbak orra alá. Utolsó meccsét Székesfehérváron, túl a negyvenen, egy ígéretes tizennyolc éves kislány ellen játszotta. 6:1, 6:1-re nyert.
budaischubertszekarolyi 2005Szeniorként is sikeresek: Budai Zsuzsánna, Schubert Éva, Szabó Éva és Károlyi Mariann 2005-ben
Budai Zsuzsánnára joggal akaszthatnánk az elnyűhetetlen címkét, hiszen negyvenévesen újabb, mint később kiderült, több évtizedes szenior karrierbe kezdett. Sokszoros magyar bajnok lett, a hazai ranglistán pedig évről évre az első három között végzett. A rangos keszthelyi nemzetközi szenior viadalon harmincötször indult.
− Szeniorként csak a hazai és az itthon rendezett ITF- versenyeken játszottam, külföldi tornán csak a szomszédos Ausztriában jártam. Ennek ellenére csodálatos évtizedeket töltöttem a pályán. Nagy meccseket játszhattam a világ top húszas teniszezői ellen, volt, akit meg is vertem – vonja meg játékos-pályafutása második felvonásának mérlegét a szenior szövetség felügyelő bizottságának jelenlegi elnöke. – Pedig több, mint tíz éve alsó adogatással játszottam. A jobb bicepszem egyik szalagja elszakadt, műteni nem lehetett, az orvosom először azt sem tudta elképzelni, hogy ezzel a sérüléssel egyszer még ütőt veszek a kezembe. Végül mégsem beszélt le róla, csupán a szerván változtattam. A fejfölötti játékot, fájdalmakkal ugyan, de bevállaltam. Egészen mostanáig, egy vállizom szakadtáig... Nagyon sokat kaptam a sportágtól, örömöt, sikereket és rengeteg barátot.
Utóbbiak közül az egyik legszorosabb a Jusits Ilonához fűződő kapcsolata volt. A huszonötszörös magyar bajnok teniszezőnőt 1973-ban, 55 évesen, ő hozta vissza a teniszpályára, mégpedig a KPM majd a CAOLA és a „Mókus örs”csapatába, később pedig a szenior pályára is. A pörtschachi Európa-bajnokságra is Budai Zsuzsánna vitte először, mégpedig a Trabantjával. A nagy korkülönbség ellenére nagy hatással volt rá. Nemcsak újabb óriási hazai és nemzetközi sikerekkel tarkított, harminc évnyi boldog teniszezéshez segítette hozzá Ilonkát, de élete végéig mindenben segítette:
− Ilonka nem akarta elhinni, hogy nyolc évnyi leállás után vissza lehet térni még a teniszbe. De együtt sikerült, és erre különösen büszke vagyok.
2008 jusitsbudaivad 110 1014Jusits Ilona, Budai Zsuzsánna és Vad Dezső 2008-ban