Közel százéves hagyományra épül Szegeden Hajnal István új klubja, amelynek az utánpótlás-nevelés mellett a családias légkör lesz a védjegye.
A szakember önerőből emeltetett modern technikájú mobil sportcsarnokot két pályája fölé, s ezzel az egyetemi sporttelepen idén lehetett először télen is teniszezni.
Gy. Szabó Csilla írása (tenisz-palya.hu/MTSZ) * Szeged legnagyobb parkjába, a mintegy 15 hektáros Erzsébet-ligetbe költözött tavaly augusztusban Hajnal István és a nevét viselő tenisziskola. A közelmúltban felújított zöldterületen korszerű futópályát, szabadtéri edzőtermet, sétányokat alakított ki az önkormányzat, de a szegedi szakember sem tétlenkedett az egyetemi sportpálya területén. A központi négy teniszpálya melletti kettőre légtartásos sátor helyett mobilsportcsarnokot építettek. A lélegzetelállítóan szép környezetben fekvő klub és Hajnal István története azonban korántsem most kezdődött, hanem még a nyolcvanas évek végén.
− Régi vágyam volt, hogy visszatérhessek ide, ahol Lehoczki Bélától az első leckéket vehettem – idézi fel az Erzsébet-ligetben gyermekként töltött másfél évet, amely csak azért lett ilyen rövid, mert az egyetem teniszszakosztályát akkoriban szüntették meg. Ezt követően csak hobbi játékosok használták az 99 éves, eredeti négy pályát, amely a békebeli régi időket idéző klubház tágas terasza előtt található. – Jövőre ünnepeljük majd a centenáriumot, amelyre az alkalomhoz illően szeretnénk ezt a szép épületet is felújítani. Érdekesség, hogy az idei volt itt az első szezon, amikor télen is pattoghatott a teniszlabda. Kilencvenkilenc éven át nem volt fedett pálya.
A kilencvenes évek közepe óta válogatott játékosok sorát nevelő szakember büszkén mutatja az impozáns, 12 méter belmagasságú, dupla fala révén levegőszigeteléssel rendelkező mobil sportcsarnokot, amelynek felépítését egy üzlettársa segítségével, tisztán saját forrásokból finanszírozta. Ehhez ugyan meg kellett válnia egy ingatlanától, de nem bánta meg a döntését, hiszen most már a lehető legkulturáltabb körülmények között gyakorolhat az az ötven-hatvan gyermek, aki a Sportmánia Közhasznú Egyesület égisze alatt az Erzsébet-ligetbe is követte őt.
− Örülök, hogy végül a mobilsportcsarnok mellett tettük le a voksunkat, hiszen nemcsak olcsóbb a fenntartása, de a használata is komfortosabb, szerintem ez a jövő útja – mutatja be a Gallen Struttura Kft. által precízen és időben felépített szerkezetet, amely kívülről és belülről egyaránt tetszetősebb a hagyományos sátraknál, az ajtókat pedig bármikor tágra nyithatják, ha friss levegőre van szükségük. – Bízom benne, hogy a további fejlesztésekhez a szövetségtől is kapunk majd támogatást, hiszen ez egy állami tulajdonban lévő terület, amelynek fenntartója a Szegedi Tudományegyetem, az itteni beruházások nem gazdagítanak magánembereket, vagy befektetőket. A haszonélvezők kizárólag az itt játszók és rajtuk keresztül a magyar tenisz. Ráadásul az utánpótlás-nevelés elkötelezettjeként, most is csak az lebeg a szemem előtt, hogyan tudnék minél jobb feltételeket biztosítani a fiataloknak.
Az eredetileg gépészmérnöki végzettségű, korábbi I. osztályú játékos számára sohasem volt kérdés, hogy a tenisz lesz a jövője, ezért már 17 éves korában elkezdett edzősködni. S bár végzett szakmájában sohasem dolgozott, ma sem ritka, hogy egy-egy bonyolultabb technikai kérdést a salakba rajzolt vektoriális erők ábrázolásával igyekszik minél világosabban elmagyarázni tanítványainak. A siker zálogának azonban nem feltétlenül az elméleti tudást tartja, sokkal inkább a habitust, a hozzáállást, az elkötelezettséget. Játékosait addig nem hagyja békén, ameddig pontosan végre nem hajtják az általa kért feladatokat. Kifejezetten zavarja, ha valami nem sikerül. Ilyenkor addig képes kutatni, keresni, amíg valami megoldást nem talál a problémára. Fáradhatatlanságának és kitartásának köszönhető az is, hogy most új életre kel a patinás, régi szegedi teniszklub. Az ő elképzelései szerint:
− Nagy terveink vannak, a klubház korszerűsítésén és felújításán kívül, a mobil sportcsarnokban kemény pályát szeretnénk építeni. Minden ennek megfelelően lett kialakítva, már csak el kell készíteni. Fontosnak tartjuk a környezettudatosságot, ezért geotermikus fűtőrendszert szeretnénk kialakítani, napelemekkel kombinálva. A szemetet is szelektíven gyűjtjük, amire csak lehet, figyelünk. A versenysport a lételemem, keresem az ügyes gyerekeket, akikből a maximumot lehet kihozni, hosszú távon mégis az a legnagyobb vágyam, hogy egy igazi családias klubot hozzunk itt létre, ahol szülők, gyerekek, s talán még a nagyszülők is jól érzik magukat. Azt hiszem, jó úton indultunk el, egyre többen vagyunk, az indulás óta játékosok és szüleik személy szerint is sokat segítettek társadalmi munkában. Bármikor volt is szükség rájuk, jöttek, összefogtak, tették a dolgukat.
Hajnal István szerint a legjobb reklám a munkájuk: a kezdő fiatalok általában ismerősök és barátok ajánlását követve érkeznek hozzájuk. Annak ugyanis mindig gyorsan híre megy, ha egy szakember nem összevásárolja, hanem kicsi korától neveli a versenyzőit. Kilenc éves kisfia, Borisz is szinte születése óta a pályán van, s annyira rajong a sportágért, hogy az édesapának kell őt visszafognia. Körülötte már alakulóban van egy hat-nyolc fős, igen erős 9-11 esztendős csoport, amelyből hamarosan ütőképes csapat lehet. De a 13-16 évesek között is van egy hasonlóan összetartó és ügyes fiú együttes. Az ovisok pedig kisebbik gyermeke, az ötesztendős Nadin példájára érkeztek az Erzsébet-ligeti pályára.
− Nagyon sokat köszönhetek a tenisznek, ezért amikor családias hangulatú klubéletről beszélek, a saját gyermekeim jövőjére is gondolok, szeretném, ha ők is ugyanazt éreznék a sportág iránt, mint én, és ennek köszönhetően boldogságban nőhetnének fel – említi személyes indíttatását Hajnal István, aki szerint Újszeged ékköve lehetne a sporttelep, amelynek a felújítások és fejlesztések ellenére is minden hagyományos értékét meg kívánják őrizni. Mint például a ma már különlegességnek számító, kilenc méteres kifutókat, amely akár Davis Kupa meccsek lejátszására is alkalmassá tehetné a helyszínt. Éppen ezért, versenyeket is szeretnének rendezni, hazait és nemzetközit egyaránt.
A klubélet építése közben sem feledkezik meg pillanatnyilag legjobb játékosáról Drahota-Szabó Dorkáról sem, aki számára már régóta inspiráló közeget keres. Reméli, hogy heti két alkalom erejéig végre meg is találja azt a Nemzeti Edzésközpontban. A szentesi, 19 esztendős játékostól Major Stella veheti majd át a stafétabotot, aki fél éve igazolt hozzá és hatalmas elszántsággal készül az előtte álló kihívásokra:
– Az oktatáshoz, az utánpótlás-neveléshez értek a legjobban, egy bizonyos kor után azonban a legjobbaknak együtt kell készülniük. Ám addig olyan kisebb régiós központokban kellene pallérozódniuk, mint amilyet itt nálunk is ki lehetne alakítani.
Ehhez azonban nemcsak infrastruktúra, de szakmai háttér is szükséges. Hajnal István a szakembereket is maga neveli, mint például Maksimcuk Róbertet, aki lassan tizenhat éve dolgozik mellette. A szabadkai születésű vajdasági magyar fiatalember középiskolás korában települt át Debrecenbe, ahol a Tatár TC-ben teniszezett. Érettségi után a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára iratkozott be, s nem sokkal később már meg is ismerkedett Hajnal Istvánnal, akinek az edzői pályát köszönheti.
− Pista tanított meg az szakma valamennyi fortéjára, ezért nagyon hálás vagyok neki – jelenti ki Maksimcuk Róbert, aki Rákos Zoltánnal, Tomas Solazzival és a Pick Szeged erőnléti edzőjével és gyúrójával, Molnár Tamással együtt alkotja jelenleg a Hajnal Teamet. – Határozott és céltudatos, de ugyanakkor nagyon jó ember is. Azért örülök különösen annak, hogy a Ligetbe költöztünk, mert itt minden a szülővárosomra, Palicsra emlékeztet. A parkos erdő, a fák, a borostyán miatt szinte otthon érzem magam. Az új mobil sportcsarnok pedig egyszerűen fantasztikus, a légtartásos sátrakban nem nagyon szerettem dolgozni, alig vártam a tavaszt, amikor végre lebonthattuk őket. Itt nincs ilyen probléma, modern, tiszta és kényelmes az új szerkezet.
Amikor visszatérünk az utánpótlás-nevelés kérdésére, Hajnal István az infrastrukturális fejlesztések szükségességén túl a játékosok támogatását említi a legnagyobb problémaként. Több évtizedes edzői karrierje során számos tanítványának beszállt a finanszírozásába, s ez így van a mai napig. Ám az ő lehetőségei is végesek, éppen ezért sohasem tudott annyi gyereket felkarolni, mint amennyi megérdemelte volna.
− Most különösen nehéz időket élünk, a járvány miatt sokkal nagyobb a bizonytalanság, a szülők közül többen is elvesztették a megélhetésüket, vagy annak egy részét – beszél az aktuális helyzetről a szegedi szakember, amely erősen árnyalja az Erzsébet-ligeti lehetőségek és tervek felett érzett optimizmusát. – Természetes, hogy a családok számára sem a tenisz pillanatnyilag a legfontosabb kérdés. Ha minőségi munkát végzünk, akkor egy élvonalbeli juniorjátékos esetében már a költségek kétharmadát a klubnak kellene finanszíroznia. A teljes összeget a szülők többsége képtelen előteremteni. Remélem, hogy a szövetség a klub, vagy az edzők támogatása révén ezeknek a terheknek egy részét leveszi majd a vállunkról. Ahogy korábban már megfogalmaztuk, a vidéki egyesületeknek gyorssegélyre lenne szükségük, a járvány okozta jelenlegi helyzetben pedig különösen. Kevesen végzünk érdemi szakmai munkát, vidéken pedig már-már alig találni sikeres utánpótlás-nevelő műhelyeket. A magyar teniszsport érdeke, hogy ezeknek minél előbb mentőövet dobjon a sportág hazai vezetése.