Közel négy évtizedes edzői karrier tapasztalatával és tudásával áll ismét a legmagasabb szinten a sportág szolgálatába Babos Csaba (61).
A március 1-jétől női szakágvezetői és Billie Jean King Cup kapitányi teendőket lát el, s a munkában és az összefogásban hisz, valamint egy konkrét versenyeztetési és támogatási rendszerben.
Gy. Szabó Csilla írása * Nem gondolja, hogy nála lenne a bölcsek köve, ám azt igen, hogy a lassan négy évtizedes edzői pályafutásának tapasztalataival sokat segíthet azoknak, akiknek leginkább szüksége van rá, vagyis a legjobbak közé törekvő női éljátékosoknak. Ez Babos Csaba, a március 1-jével hivatalába lépő női szakágvezető és Billie Jean King Cup kapitány motivációjának forrása, amely arra ösztönözte, hogy elvállalja a felkérést és ismét a legmagasabb szinten a sportág szolgálatába álljon. S bár a fővárosba költözést ma már nem vállalja, a Budapesten töltendő heti háromszori alkalmak, valamint a tornákra való felkészülések idején kora reggeltől késő estig a pályán lesz, vagy ha arra van szükség, szervez, intéz, egyeztet. Csak ne kelljen tovább tétlenül néznie, hogy világszínvonalú tehetségek nem érhetik el azt, amire képességeik alapján alkalmasak lennének.
− Óriási megtiszteltetésnek tartom, hogy a Fed Kupa jogutódja, a Billie Jean King Cup magyar női válogatottjának lehetek a kapitánya, amire úgy gondolom, hogy eddigi edzői munkámmal szolgáltam rá – mondta kinevezése kapcsán honlapunknak Babos Csaba, aki a korábbinál összetettebb feladatra vállalkozik ezen a poszton. – Bevallom, jól esett, hogy rám gondolt a szövetség új vezetése. Ez a tisztség azonban nem kíván teljes embert, évente, ha egy hónapnyi konkrét munka jár vele, ezért javasoltam, hogy egy női szakágvezetői funkción belül jobban el tudnám képzelni magamat. Egyszerűen azért, mert ennél többet tudok, és szeretnék is tenni a sportágért. Szerencsére Markovits László alelnök és Sávolt Attila szakmai igazgató egyet értett velem, így született meg a megállapodás. Úgy gondolom, a jelenlegi gyakorlat, miszerint legjobbjaink szerte-szét, különböző módszerekkel és tervek alapján készülnek, s amikor éppen itthon tartózkodnak, csak nehezen tudják megszervezni a magas szintű szakmai munkát, gátolja az eredményességüket. A Nemzeti Edzésközpontnak otthont kell adnia mindenkinek, akkor is, ha szparingpartnert keres, de akkor is, ha edzőre, fizioterapeutára, pszichológusra, játékelemzőre, vagy éppen kondiedzőre van szüksége. Rugalmasan kell őket kiszolgálni, egy hétig, egy hónapig, vagy még hosszabb ideig, ahogy azt a profi világ megköveteli tőlük. Timi kivételével senkinek sincs saját főállású edzője, ami ezen a szinten már meglehetősen nagy hátrány. Éppen ezért mindenkinek tettünk egy ajánlatot és ebből annyit vesz igénybe, amennyit szeretne.
A soproni szakember hangsúlyozza, hogy semmiképpen sem elvenni szeretnék a játékosokat mestereiktől, sokkal inkább együttműködni velük, az optimális felkészülési lehetőségek megtalálása érdekében. Babos Csaba, a szövetség szakmai vezetésével összhangban, kiszámítható edzési és támogatási rendszerben gondolkodik, s nem szeretne megfeledkezni azokról sem, akik ideáig juttatták a játékosokat. Éppen ezért a szövetség mostantól az utánpótlás-nevelő edzők megbecsülésére is módot szeretne találni, hiszen ők azok, akik alulról építik a magyar tenisz piramisát.
− Az összefogás és az együttműködés nemcsak azért fontos, mert pozitív energiákat mozgósít, de bizony a költségeket is optimalizálni lehet vele – véli Babos Csaba, aki évekkel ezelőtt saját bőrén tapasztalhatta meg, hogyan lehet minimális támogatásból, esetleg még anélkül is, a nemzetközi élvonalba repíteni egy játékost. – Ha nulláról indulnánk, akkor sem lenne könnyű a helyzetünk, de a korábbi évek tartozásai miatt, most különösen figyelni kell arra, hogy a rendelkezésünkre álló pénzeszközökkel a lehető leghatékonyabban gazdálkodjunk. Igenis össze kell állni egy csapattá és együtt, egymást segítve lépni előre. Én hiszek a rendszerben, a jól megtervezett programban, ezt kell megadnunk a fiatal játékosoknak. Nagyon fontosnak tartom, hogy jó edző utazzon velük, hiszen így nem lehet gond sem a beütéssel, sem a mérkőzés előtti vagy utáni szakmai felkészítéssel, illetve értékeléssel, a bemelegítéssel, a nyújtással. Ha ezek optimalizálása egy-két százaléknyi javulást eredményezhet, összességében akár tizenöt-húsz százalékkal jobb teljesítményt is nyújthatnak. Meglehet, hogy éppen ennyi hiányzik a pillanatnyilag korántsem tudásuknak megfelelő világranglista helyezéssel rendelkező éljátékosainknak ahhoz, hogy betörjenek a legjobbak közé. És ez nem pénz kérdése.
Babos Csaba amikor a játékosokról beszél, nemcsak a Billie Jean Cup csapat tagjaira gondol, de a mögöttük jövő fiatalokra, mint Nagy Adrienn, Drahota-Szabó Dorka, Tóth Amarissa és Szabanin Natália. Sőt, a mindennapi munkában még lejjebb is nyúlnának, a Dankó Vanesa, Udvardy Luca, Molnár Kitti, Major Stella, Varga Viktória, Kis-Czakó Eszter, Dinnyés Lili és mások által fémjelzett U16-os korosztályhoz.
− A topon lévő, legerősebb csoport számára a NEK-en nagyon jól működő férfi szakággal való együttműködés segítene a felkészülésben, a fiatalabb leányversenyzők fejlődése pedig a legjobb női teniszezők felé felfelé játszva lenne biztosított – mondja Babos Csaba, aki egyfajta munka- és rendszerközpontú szemléletet szeretne meghonosítani az edzők és a játékosok körében egyaránt. Utóbbiakat egész karrierjük során kísérhetnék ezek az alapok, amelyek letételéhez már tíz-tizenegy éves kortól pontosan meg kell határozni az elvégzendő feladatokat és az elérendő tudásszinteket.
− Ha csak annyit teszünk bele, amennyit az ellenfeleink, akkor sohasem fogjuk őket megelőzni. Többet kell náluk dolgoznunk, akkor lehetünk csak jobbak – emeli ki a lelkesedés és az odaadó hozzáállás fontosságát Babos Csaba, aki még ma is, a pályán eltöltött közel négy évtizedet követően sem fogyott ki ezekből az erényekből. – Úgy látom, a tenisz technikai részeiben jók vagyunk, ám fizikálisan és mentálisan lemaradtunk a világtól. Ezen a két összetevőn sürgősen javítanunk kell. A játékosok testét nagyon pontosan kell felépíteni annak érdekében, hogy az adott korban szükséges hatalmas munkát elbírják. S ha ezt elértük, akkor jön a fej szerepe, hiszen mentálisan is el kell tudni viselni az ezzel járó terheket. A szülőknek és a játékosoknak tudniuk kell, milyen áldozatok vezetnek a profik közé, ahol a nap tizenhat órája csak a teniszről és a hozzá kapcsolódó felkészülésről szól, a maradék nyolc pedig az alvásról. A sikerre ugyanis egyetlen garancia létezik, ez pedig az elvégzett munka. S nem egy, kettő, hanem sok-sok éven keresztül. Úgy gondolom, hogy most el kell indulnunk ezen az úton, és akkor hamarosan az eredmény is látható lesz.
A Babos Csaba által felvázolt tervek persze feltételezik, hogy személye hiteles lesz mindenki számára. De hát kiben is bízhatnának jobban, ha nem abban, akinek már sikerült azt az utat bejárnia, amelyről mások csak álmodoznak. A soproni szakember ráadásul ennek tapasztalatát mindenkivel meg szeretné osztani, aki erre igényt tart. Ebben a nehéz és sokrétű munkában nemcsak közvetlen segítői Gulyás István és Fekete Rudolf segítségére számít, de Vaskó Balázs erőnléti edzőre, valamint a NEK többi szakemberére is. A csapat fontosságát ugyanis nemcsak a játékosok, de az egymással összhangban és jól működő edzői gárda esetében is hangsúlyozza.
De mit szólt Babos Csaba újabb komoly feladatvállalásához maga a család, amely eddig többször is nagy áldozatokat hozott a teniszezésért:
− Mint mindig, most is támogattak a döntésben, ugyanakkor féltenek is. Jól ismernek, tudják, hogyha valamibe belefogok, akkor az óra múlását figyelem a legkevésbé. Addig dolgozom, amíg tökéletesen el nem látom a feladatomat. Éppen ezért nem költözöm Budapestre, hogy azt a kis időt, amit most már feltétlenül a családommal akarok eltölteni, az tényleg megmaradjon nekik. A többi azonban a magyar teniszé, mert nagyon sok dolgunk van. Bázist, hátteret kell építenünk, lépésről lépésre. Arra a kevés jó játékosra, akink van, pedig úgy kell vigyáznunk, mint a szemünk fényére!