Egy hajóban evezünk - utal a fél esztendővel ezelőtt munkába állt szövetségi vezetés és a tagság kapcsolatára Markovits László. A szakmai alelnök honlapunknak többek között a konszolidáció állásáról, a Fed Kupa-rendezés és a Márky féle WTA-verseny helyzetéről, az új szakmai koncepcióról, a költségvetésről, az infrastrukturális tervekről és az utánpótlás támogatásáról beszél.
Gy. Szabó Csilla írása (tenisz-palya.hu/MTSZ) * A 2021-es esztendő első elnökségi ülésén, január 6-án, „A jövő útja” elnevezésű sportszakmai koncepció és a hozzá kapcsolódó struktúra elfogadásával hatalmas lépést tett a múlt lezárásától a magyar tenisz sokak által régóta várt megtisztulásához és fejlődéséhez vezető úton a sportág vezető testülete.
Markovits László szakmai alelnökkel ennek kapcsán nemcsak a további teendőkről, lehetőségekről, de a még le nem zárt ügyekről és az elmúlt hónapok tapasztalatairól is beszélgettünk.
− Miért tartott ilyen sokáig a program elfogadtatása és miért van különösen nagy jelentősége a jövőre nézve?
− Az eddigi tevékenységünk egyik első mérföldkövének is tekinthetjük, hiszen ez alapján immár a szükséges jóváhagyások birtokában indulhat el az új vezetés által elképzelt, a megújulás jegyében született érdemi sportszakmai munka. A hosszú hónapok egyeztetését az indokolta, hogy a hazai tenisztársadalom valamennyi résztvevőjének véleményét kikértük írásban vagy személyes konzultációkon keresztül, a tagszervezetektől, a szakembereken át egészen a bizottságokig. Ezen túlmenően elnök úr a december 1-jei elnökségi ülésén még egy további munkacsoportot jelölt ki az anyag esetleges kiegészítése céljából, amelynek Schmitt Gréta, Nagy Zsolt, Noszek Péter, Vágó László, Homonnay Géza és jómagam voltunk tagjai. Teljes konszenzusra, a lehető legszélesebb támogatásra, s ezáltal erős legitimitásra törekedtünk. A helyzetet ugyanakkor tovább bonyolította, hogy amíg a pénzügyi konszolidáció esetében nem láttuk az alagút végét, az jelentette számunkra a prioritást. Rendezett pénzügyek nélkül ugyanis szakmai programot sem lehet indítani.
− Miben hoz merőben új látásmódot ez a koncepció?
− Már a kezdetek kezdetén jeleztük, az elmúlt évtizedek hasznos programjaira és értékes anyagaira mindenképpen támaszkodni szeretnénk. Tehát nem arról volt szó, hogy kizárólag nálunk van a bölcsek köve, és mindent kidobunk, ami nem a mi gondolatunk. Szakmai kérdésekben van, amit másképp látunk, mint az előző vezetés, de a legfontosabb kritikát a kezdetektől fogva azzal kapcsolatban fogalmaztuk meg, hogy a források nem jutottak el oda, ahol valóban szükség lett volna rájuk. Azokhoz az emberekhez, akiken a magyar tenisz mindennapjai múlnak, akik nélkül a sportág már nem létezne. Korábban a különböző klubok, versenyzők, edzők nem minden esetben ugyanazzal a mércével voltak mérve, és akadtak olyan források is, elsősorban infrastrukturális téren, amelyekhez nem mindenki fért hozzá. Ezzel a gyakorlattal kell most véglegesen leszámolni, ahogy ezt ígértük is a megválasztásunkkor, és mindenki számára a szerepéhez mért és indokolt támogatás lehetőségét kell biztosítani.
− Sávolt Attila szakmai igazgató egy korábbi interjúban hangsúlyozta, hogy a korábbi egyszemélyes döntések helyett más mechanizmust fognak alkalmazni a jövőben.
− Erre jó példa volt a negyvenhárom millió forintos A-keretes támogatás 2020-as elosztása, ami a 2019-es eredmények figyelembevételével történt. Kiválóan működött a döntési mechanizmus, a javaslatot ugyanis a Versenysport és Utánpótlás Bizottság, a testület elnökségi kapcsolattartója és a szakmai igazgató közösen hozta meg, majd az elnökség hagyta jóvá. Hasonló objektivitás és átláthatóság mentén fognak döntések születni a tagszervezetek támogatására vonatkozóan is. Tehát a jól működő bizottságok által megvalósul a széles körű előkészítő munka, amelyhez az elnökségi kapcsolattartók révén szervesen illeszkedik az elnökség, illetve az elnök tevékenysége, valamint az ezt támogató szövetségi iroda gyakorlati, megvalósító tevékenysége. Ezeket az egyeztetéseket időigényességük ellenére is nagyon fontosnak tartjuk, hiszen általuk biztosíthatjuk a szövetség átlátható és demokratikus működését, amelyet nagyon-nagyon hiányoltunk a múltban. A sportszakmai koncepció és a hozzá kapcsolódó struktúra kidolgozása során gyakorlatilag ezt a mechanizmust teszteltük, amely szerintünk kiállta a próbát.
− Melyek lesznek a következő lépések?
− Sávolt Attila az elfogadott struktúra alapján elkezdi a tárgyalásokat az általa kiválasztott szakemberekkel, majd a személyi kinevezéseket felterjeszti elnökségi jóváhagyásra a konkrét pénzügyi feltételekkel és célkitűzésekkel. Sütő Csilla főtitkár eközben összeállítja csapatát, a bizottságok pedig az irodával szorosan egyeztetve kijelölik a hatásköröket. Ez a három lépés vezet a soron következő közgyűlés elé terjesztendő új alapszabály és a vele szorosan összefüggő SZMSZ elkészítéséhez, majd várható elfogadásához. Mindezekhez szorosan kapcsolódik, hogy a programok megvalósításához elő kell teremteni a szükséges forrásokat, de ez is folyamatban van már. Azonnal vissza is utalnék az előbbi válaszomra, hiszen egy megalapozott, széles körű konszenzus által létrejött sportszakmai koncepciót, mint amilyen a miénk is, Lázár János elnök úr is nyugodt lélekkel tehet le a döntéshozók asztalára. Éppen ezért bízunk a pozitív elbírálásban, amely megalapozza az utánpótlás, a tagszervezetek, a játékosok, a különböző társszakágak, az iroda és a NEK zavartalan működését. A jelenlegi számítások szerint ehhez összesen másfél milliárd forintra van szükségünk évente. Amennyiben ezt megkapjuk, akkor azzal egyértelműen biztosítani tudjuk a magyar tenisz fejlődését. Csak viszonyításként jegyzem meg, hogy volt olyan év, amelyben az előző vezetés az ATP-torna egyetlen hete alatt költötte el ugyanezt az összeget... Finoman szólva is lehetett volna az arányokra jobban odafigyelve felhasználni ezeket a forrásokat.
− Például maradandó infrastrukturális fejlesztésekre, amelyeket önök is terveznek, de gondolom, nem ebből a másfél milliárdból.
− Nagyon fontos különválasztani a fent említett 1,5 milliárdos szakmai költségvetést az infrastrukturális terveinktől. Utóbbin belül is van három külön láb, amelyek kapcsán már folyik az előkészítés az elnökségben, sőt már javaslatok is születtek az Infrastruktruális Bizottság és Bardóczky Kornél fejlesztési igazgató, valamint Vágó László elnökségi kapcsolattartó részéről. Tervezzük egy olyan keret kijelölését, amelyet a klubok vehetnek igénybe, elsősorban a létesítmény-fenntartásra és kisebb beruházásokra. A második keret szintén a meglévő tagszervezeteinknek állna rendelkezésére nagyobb volumenű fejlesztésekre. Erre példa fedett pálya építése vagy keményborítás létesítése. Elnök úr programjának hangsúlyos része a vidéki tenisz fejlesztése, ezen belül is a regionális központok létrehozása. Több vidéki város vezetésével történtek már egyeztetések, elnök úr járt már többek között Győrben, Debrecenben, Zalaegerszegen és Kecskeméten. A végleges partnervárosokról az elnökség dönt majd. A harmadik keret ezen Regionális Központok kijelölése és szakmai támogatása, oly módon, hogy a helyi önkormányzat lenne a beruházások felelőse. Az Infrastrukturális Bizottság kalkulációja alapján nagyjából nettó 1,2 milliárd forintnyi forrásra van szükség egy minden szakmai igényt kielégítő központ létrehozásához, amennyiben az adott építkezést nulláról kell kezdeni.
− Térjünk kicsit vissza a pénzügyekre. A 2019-es esztendő beszámolóját a közgyűlés nem fogadta el, a három és fél milliárdos hiány miatt. Pedig ez egyre sürgetőbb lenne, hogyan áll pillanatnyilag ennek rendezése?
− Az nyilvánvaló volt, hogy a beszámolót ekkora hiánnyal nem lehet elfogadni, ezért ezt nem javasolta az elnökség, a közgyűlés pedig nem is bólintott rá. A 3,5 milliárdos mínusz rengeteg kérdést felvet, amelyek kivizsgálása folyamatban van. A jogászok mellett pénzügyi szakembereket, például egy igazságügyi könyvszakértő is felkértünk. Az elnökség január második felére fogja megkapni az első állásfoglalásokat, amelynek birtokában már jobban fogjuk látni a helyzet súlyosságát, és hogy mennyi időre van szükség ahhoz, hogy a beszámolók a közgyűlés elé kerülhessenek.
− Az elnökségi határozatokból úgy tűnik, hogy eközben már jelentős tartozásokat kifizettek. Hogyan áll konszolidáció folyamata?
− Megválasztásunkkor azt tűztük ki célul, hogy 2020. december 31-ig lezáruljon ez a folyamat, amihez a magyar kormánytól meg is kaptuk a szükséges forrásokat. Azóta kiderült, hogy a különböző ügyek jogi rendezése és a károk enyhítése ennél jóval több időt és nagyobb körültekintést igényel. Senki nem repes az örömtől, akinek ebben a folyamatban részt kell vennie, ez egy szükséges rossz, amit annak érdekében kell elvégezni, hogy utána a mostani elnökség végre sikerekről is beszélhessen. Erre a küldetésre ugyanis ez utóbbi reményében vállalkoztunk.
− Sokakat megrémített elnök úr nyilatkozata, miszerint a versenytenisz és a nemzetközi tornák helyett a szélesebb bázisú amatőrtenisz fejlesztését szorgalmazza, különösen vidéken.
− Elnök úr nyilatkozata − amelyben egészen pontosan az szerepelt, hogy a magyar tenisz helyzetéhez képest túlzottan magas kategóriájú tornák rendezését szeretnénk kiváltani a jövőt szakmai szempontból jobban támogató versenyekkel, és a magyar tenisz bázisának, ezen belül pedig a vidéki tenisz fejlesztésével −, teljesen érthető volt az alapján, amit a korábbi évek gyakorlatából látott. A magyar tenisz helyzetéhez képest irreális vállalásokat jelentett a nagy nemzetközi tornák rendezése. Ezekről bátran kijelenthetjük, hogy szakmailag nem voltak megalapozottak, az utánpótlásunk fejlődését a kisebb, szerényebb költségvetésű viadalok sokkal jobban szolgálják. A múlt egyik legnagyobb bűne, hogy aránytalanul sok pénz ment el versenyrendezésre, miközben a szakmára ennek csak töredéke jutott. Megint csak azt tudom említeni, hogy egy ATP-torna rendezése annyiba került korábban, mint amennyi az egész magyar tenisz szakmai fejlesztésére elegendő egy teljes éven át. Ezért is döntött úgy az MTSZ elnöksége, hogy 2021-ben a szövetség biztosan nem rendez nagy nemzetközi tornát, a jövőben is csak akkor lehet erről szó, ha saját tulajdonjogot szerzünk. Utóbbi egyébként nincs jelenleg a prioritások listáján.
− Márky Jenő sem számíthat a szövetség támogatására, a WTA- versenye hazahozatalában?
− Ő a Nemzeti Sportügynökséggel állapodott meg, amelyről kormányhatározat is született. Ha közösen meg tudják rendezni, akkor a szövetség örömmel áll mögé és erkölcsileg mindenben támogatja az eseményt.
− És mi a helyzet a Budapesten, 2021-ben megrendezendő Fed-kupa döntővel, amelynek továbbra is szerződő partnere az MTSZ és az éves költségvetése eléri a 7-8 milliárd forintot?
− Ez egy nagyon kényes téma, amelyet szeretnénk mielőbb rendezni. A korábbi vezetés által megkötött feltételekkel az MTSZ nem tudja ezt a rendezést támogatni, amelyről elnök úr már egyeztett az ITF vezetésével, illetve Fürjes Balázs államtitkár úrral is. Véleményünk szerint jelentősen módosítani kell a kondíciókon.
− Mi lesz az élversenyzők patronálásával?
− Babos Tímea, Balázs Attila és Fucsovics Márton külön kategóriába tartozik. Számunkra ők a legjobbak legjobbjai. Elnök úr már találkozott is velük és a jövőben is kész bármikor időt szakítani rájuk, meghallgatni őket. Amikor csak igénylik. Minden problémájuk nyitott fülekre talál nála, ezzel is jelezve, hogy a magyar tenisz számára különlegesen fontosak, mint sportolók, és mint példaképek egyaránt.
− Hol helyezkednek el ebben a képzeletbeli hierarchiában a nemzetközi szintű játékosok?
− A következő fontos szint a juniorkorból kiöregedett, de a legjobb százba még el nem jutott 19-23 év közötti fiatalok, az ő pályafutásuk egyengetését is lényeges feladatnak tekintjük. Az ATP nem véletlenül alkotta meg a Next Generation fogalmát, hiszen ez a legérzékenyebb korosztály, ekkor a legkönnyebb elvérezni, pont egy lépésre az igazi sikertől és az önállóságtól. Ehhez a csoporthoz azonban csak azok tartozhatnak, akik évről évre teljesítik a szakmai programban kijelölt mérföldköveket, megadva nekik a fokozatosságot és bizonyos esetekben a megfelelő türelmi időt is. S hogy ebben a korcsoportban is vannak értékeink, amelyeket óvnunk kell, azt éppen Fajta Péter és Velcz Zsombor év végi juniorsikerei bizonyítják a legjobban.
− Ide egy profi utánpótlásból vezethet az út. Az utóbbi években ugyanakkor egyre kevesebb az ígéretes játékos, a korosztályos válogatottak eredményei elmaradnak a korábbi évekétől.
− A 12-18 éves korosztályok támogatását éppen ezért két részre szeretnénk bontani, a kisebbek esetében a legjobbak is elsősorban a klubokban készülnének, természetesen a szövetség szakmai és pénzügyi támogatása mellett. A szövetség szerepvállalása csak 16 éves kortól vagy a mérföldkövek teljesítését követően válik hangsúlyosabbá, nagyon ügyelve arra, hogy elkerüljük a korábbi gyakorlatot, miszerint a Nemzeti Edzésközpont az egyesületek ki nem mondott konkurenciájaként működött, és csak az részesült maximális támogatásban, aki a NEK-et választotta. Lázár János elnök úr szándéka, miszerint az utánpótlás-képzést, valamint a bázis szélesítését kiemelten kell kezelnünk, maradéktalanul összecseng a szakmai programunkkal és a vidéki központok fejlesztése esetében is a helyi gyermekek maximális kiszolgálása, valamint a családok utazási terheinek csökkentése az egyik legfontosabb érv. Mindenki egy hajóban evez a magyar teniszében, ezért a sikereink is közösek. Budapesten és vidéken egyaránt.
− A sportszakmai koncepcióban szerepel egy mentorprogram is, mit jelent ez pontosabban?
− A korábbi topjátékosok, valamint a tapasztalt, sokat bizonyított szakemberek tudását nem szeretnénk veszni hagyni, sőt a mai fiatalok érdekében tervezzük kamatoztatni azt. Irigykedve figyeljük a spanyol, a cseh vagy a francia teniszezőket, akikről sokszor a játékuk alapján is megmondható, mely nemzethez tartoznak. S bár ma már a globalizáció hatásai miatt egy „magyar iskola” kialakítása nem lehet célunk, azért fontosnak tartjuk, hogy a Papp Sándor által vezette edzőbizottság olyan egységes szakmai irányelveket dolgozzon ki, amelyek alapján az ország minden pontján megfelelő minőségű nevelő és képzőmunkát végezhetnek a szakemberek. Ennek megalkotásában a testület segítségére lesz Pelva Gábor edzőképzési-, valamint Sávolt Attila szakmai igazgató. Ám ehhez is, mint minden máshoz, összefogás és együttműködés szükséges, amelynek fontosságát nem győzöm elégszer hangsúlyozni.
− A váltás óta az iroda működésében voltak fennakadások, miért áll fel ilyen nehezen az adminisztráció?
− Az elmúlt két és fél év történései, a tényszerű erkölcsi és pénzügyi csőd óhatatlanul olyan bizalmatlanságot eredményezett több régi, valamint az új munkatársak között, amelyet a felek a legjobb szándékuk ellenére sem tudtak rendezni. Számomra a mai napig rejtély, hogyan juthatott ilyen helyzetbe a szövetség, és hiába vagyok benne nagyon intenzíven a megújulásban és a részletek megismerésében, egy-két egyszerűbb esetet leszámítva nem lehet egyértelműen megállapítani, kik a felelősök és kik az áldozatok a kialakult helyzet kapcsán a korábbi vezetésen és irodán belül. Mi mindent megteszünk azért, hogy ezzel kapcsolatban is mielőbb tisztán lássunk. A felelősségre vonás azonban nem a mi feladatunk, amennyiben szabálytalanságot tapasztalunk, azt az illetékes hatóságok felé továbbítjuk, rájuk bízva a további intézkedést. Ez így volt eddig is, és így lesz ezután is. Az mindenesetre biztos, hogy amennyiben a kormány, elnök úr és az elnökség nem vállalta volna a szervezet megmentését, akkor mára felszámolták volna a Magyar Tenisz Szövetséget, senki nem jutott volna a pénzéhez és központi támogatások híján a magyar tenisz is amolyan tetszhalott állapotba került volna. Úgy gondolom, a következő fél év még szükséges ahhoz, hogy érdemben értékeljük az új vezetés munkáját. Bármilyen sokat és lelkesen dolgozott is az elnök és az elnökség − öt hónap alatt, tizenkét ülésen, közel nyolcvan határozatot hozott −, a rendszer az újonnan felállt, tiszta lappal induló és senki iránt sem elfogult irodával, valamint az új szakmai stábbal válhat csak teljessé.