A fegyelmet és a türelmet tartja a siker zálogának Thomas Drouet, aki Budapesten készíti fel tanítványát, Babos Tímeát az új szezon kihívásaira.
A francia szakember biztos a közös munka sikerében, hiszen a top 50-be vezető utat egyszer már megtették együtt. Drout szerint egy jó edző legfontosabb tulajdonsága, hogy meghallgatja és megérti játékosát.
Gy. Szabó Csilla írása (tenisz-palya.hu/MTSZ) * Régi-új edzőjével gyakorol Budapesten Babos Tímea az előtte álló új idényre, amelynek normális indulását csak a koronavírus-járvány veszélyeztetheti. A francia Thomas Drouet 2014 és 2018 között már irányította a párosban négyszeres Grand Slam-győztes magyar teniszező felkészülését, mi több, neki köszönhette legnagyobb sikereit is. Mester és tanítványa közel kétéves szünet után, idén ismét a közös munka mellett döntött.
A korábban többek között Bernard Tomic, Marion Bartoli vagy Wang Qiang edzőjeként is dolgozó 37 éves szakember két hete érkezett fővárosunkba és a Nemzeti Edzésközpontban válaszolt a tenisz-palya.hu kérdéseire. A beszélgetés jóvoltából a magyar éljátékossal való együttműködésen túl a teniszről alkotott elképzeléseibe is bepillantást nyertünk.
− Mi alapján választja ki azt a játékost, akivel eredményesnek ígérkezik a közös munka?
− Számomra az emberi tényezők a legfontosabbak, s nem az éppen akkor mutatott játék színvonala – jelenti ki Thomas Drouet, akiről sokat elárul az a tény, hogy huszonnégy éves korában azért hagyta abba az ATP 900. helye környékén aktív karrierjét, mert a profi körülmények hiányában nem tudott százszázalékosan teljesíteni. Ő pedig fél szívvel, fél lélekkel semmit sem hajlandó csinálni. – Amit valójában keresek egy teniszezőben, az inkább a kemény munkára való hajlandóság, a fegyelem és a határozott célok megléte. Talán azért, mert engem is ezek a tényezők motiválnak a leginkább. Meg vagyok győződve arról, hogy aki kellő fegyelemmel és türelemmel dolgozik, az el is éri, amit szeretne.
− Ezeket a tulajdonságokat látta meg ezek szerint Babos Tímeában is?
− Pontosan. Nagyon fiatal volt, huszonegy éves, az egyéni világranglistán pontosan ott állt, ahol most, mégis láttam benne a lehetőséget. Igazam lett, hiszen mindent elértünk, amit terveztünk. Párosban világelső lett, egyesben pedig huszonötödik. Most ismét ugyanezeket a célokat tűztük ki, de már egy egészen más szintről indulunk, mint akkor. A ranglista-helyezése ugyanaz, a tenisze azonban sokkal jobb, mint akkoriban volt. Az évek alatt megszerzett tudását és tapasztalatát erősségként használjuk fel. A közös útból pedig nemcsak tanultunk, de óriási erőt is ad, hogy egyszer már megtettük.
− Visszatérve az ön szakmai elképzeléseihez, hogyan határozza meg a tehetség fogalmát, s fontosnak tartja-e annak meglétét?
− A tehetségnek már a megfogalmazása sem könnyű. Sokak számára ez valami technikai könnyedséget jelent, például akkor, amikor Roger Federer játékát nézik. Nekem azonban más jut róla az eszembe. Számomra az a tehetséges játékos, aki minden áldott nap reggel kilenctől este hétig fegyelmezetten és összeszedetten képes dolgozni. Egy profi sportolónál ez a legfontosabb.
− Akkor ön szerint nem is születnek a bajnokok, hanem azzá válnak?
− Mindenképpen azzá válnak. Ki könnyebben, ki nehezebben, a genetikának csak ebben van szerepe. Rafa Nadallal sokat edzettem együtt, így pontosan láttam mit csinál. Kőkeményen dolgozott. Még egy bemelegítés során is mindig a száz százalékot adta, semmi nem történt véletlenül. Ami felett ellenőrzése volt, azt ellenőrizte is, és ez alól a táplálkozás, az alvás, az erőnléti edzés, a taktika, a magánélet egyensúlya sem volt kivétel. Ez így együtt szülte meg azt a bajnokot, akit a világ most láthat.
− Milyen szerepet játszik egy ilyen történetben az edző? Melyik, az ön legfontosabb tulajdonsága?
− A megértés. A jó edző maximálisan megérti a játékosát, meghallgatja minden észrevételét, figyelembe veszi annak egyéniségét, s ennek rendeli alá a szakmai munkát. Az ehhez tartozó mentális rész nagyon fontos és kényes terület, már az edzés előtt pontosan kell megválasztani a szavakat és a helyzeteket, amelyek végül a gyakorlás sikerét szavatolják. Természetesen az edzőnek is van saját személyisége, de neki kell alkalmazkodnia a teniszezőhöz és nem fordítva. Volt már kínai, ausztrál, orosz és magyar tanítványom is, és mindegyikkel jó eredményeket értem el, mert tiszteltem a karakterüket. Timinek például nagyon erős egyénisége van. Neki akkor tudok segíteni, ha én is erős maradok, ami azért nem esik nehezemre, mert hasonlóak vagyunk. A kínai lány sokkal zárkózottabb volt, az érzelmeit nem osztotta meg a világgal, ezért vele egészen másképp kellett bánnom. Ők ketten nemcsak lelkileg, de a játékukban is különbözőek voltak. Timi egy erős, jó röptével rendelkező teniszező, Wang ugyanakkor egy gyors mozgású, taktikailag kifinomult játékos, ezért a munkámat mindkettőjük esetében ezekre a képességekre alapoztam. Vallom, hogy meg kell találni az erősségeket és azokat maximálisan kifejleszteni, a hiányosságokat pedig megszüntetni.
− Egy profi játékos életében mennyire fontos a környezet?
− Akár gyerekről, akár felnőttről beszélünk, a család szerepe a legmeghatározóbb, hiszen az felel a nevelésért. Én edző vagyok, ezért nem is örülök, amikor ezzel is foglalkoznom kell. Az az igazság, hogy a trénerek jönnek, mennek, a család azonban örökre megmarad. Rosszban, jóban, örömben, bánatban egyaránt. A mi sportágunkban ugyanakkor még profi szinten is megfigyelhető egy probléma, miszerint a szülők túlságosan jelen vannak a pályán, s gyakorlatilag edzőnek nevezik ki magukat. Ez nem így működik. Mindenkinek megvan a saját feladata és azt kell maximálisan ellátnia. Öt éves korom óta teniszezek, több mint harminc éve ez az életem, hogyan ítélhetné meg a munkámat valaki, aki soha nem játszott egyetlen mérkőzést sem, akinek fogalma sincs arról, milyen egy végsőkig motivált ellenféllel szemben állni a pályán? Nekem is van gyermekem, aki, ha mondjuk motorozni fog, amit egyébként imádok és a szenvedélyem, szerződtetek mellé egy edzőt és biztosan nem fogok beleszólni a munkájába. Azért leszek mellette, hogy drukkoljak. S hogy mit kérhetnek számon a szülők? Az eredményt. Pontosan úgy, ahogy egy vállalatnál is. Adni kell egy-két évet, s ezt követően leülni és megbeszélni a további lehetőségeket.
− Ezek szerint nem az azonnali edzőcsere a jó megoldás egy kudarc esetén?
− A legjobbak sem cserélgetik a mestereiket. Ezzel szemben beszélnek, kommunikálnak, új utakat keresnek, s csak akkor váltanak, ha tényleg nem megy együtt. A család intelligenciája is ezen a hozzáálláson mérhető le. Jó az edző és a gyerek kapcsolata? Igen. Akkor folytatni kell. Az eredményekhez idő kell, különösen az élsportban, a teniszben pedig még inkább. Türelem és kitartás nélkül nincs siker.
thomas drouet et timi 2
− Timivel mindig is nagyon jól megértették egymást. Mi vezetett mégis két évvel ezelőtt a váltáshoz?
− Bármilyen jó is volt a kapcsolatunk, elveszett belőle a motiváció, és én így nem tudtam tovább vállalni a közös munkát. Nem véletlen, hogy most kezdtük újra, most lett kész arra, hogy ismét egy olyan típusú edzővel dolgozzon, mint én. Timi nagyon intelligens. Néha kicsit kemény, s ebből korábban volt is néha konfliktusunk, de ma már alig, mert érettebb személyiséggé vált. Otthon sokat gondolkodik azon, mi történt a gyakorlásokon, másnap pedig ezek alapján elismeri, hogy igazam volt. Így működünk és ez így van jól. Nekem is erős karakterem van, de mindig őszinte és nyílt vagyok vele. Megdicsérem, ha jól dolgozik, de azt sem titkolom, ha elégedetlen vagyok a teljesítményével. Tudom, nem könnyű a kritikákat hallgatni, és egy időre neki ebből elege is lett, de másképp sajnos nincs eredmény. Timi esetében ezt az élet is igazolta, ő pedig tanult belőle.
− Melyek az erősségei és gyengéi játékosként?
− Legnagyobb erőssége a mindennapi munka, a végtelen akarat. Napi hat órát edzünk, teljes intenzitással. Fáradt, de mégis csinálja. Soha nem adja fel. A gyengéje az, amikor negatívvá válik, ideges lesz, s ilyenkor veszít az elvégzett munka minőségéből. Ezzel a problémával korábban is foglalkoztunk és most is figyelünk rá, jóllehet ezen a téren is nagyon sokat fejlődött. Azt gondolom jobb két órát színvonalasan, összpontosítva edzeni, mint hatot rossz hozzáállással. A meccsen ugyanis mindent pontosan úgy fogsz csinálni, ahogy azt a gyakorlások során megszoktad. Ha valami nem jön össze és eldobod az ütődet, ugyanezt teszed majd éles helyzetben is. De ha egy fárasztó és végtelennek tűnő edzésen is megtalálod a megoldást és folytatod, akkor erre tréningezed az agyad és ez lesz a normális viselkedési forma a számodra. A mostani felkészülésünk is ezen alapul, minden áldott nap problémát, stresszes helyzetet és feszültséget alakítok ki számára a pályán, neki pedig meg kell oldania.
− Ez meglehetősen keményen hangzik…
− Lehet, de a kérdés az, hogy eredményes akarsz lenni az élsportban vagy sem? Ha igen, akkor nincs más választásod, mint dolgozni. Ami nem azt jeleni, hogy eltorzult arccal kell megszakadni. Épp ellenkezőleg. A tenisz egy játék, amit játszunk, és amit örömmel csinálunk. A kelet-európai játékosok hatalmas munkabírással tudnak edzeni, ami nagy előny, de gyakran megfeledkeznek a tenisz játékosságáról. Ez Timivel is így volt, ezért próbáltam meg átadni neki azt az örömöt, ami például a megoldás megtalálásával jár. A munka sem mindig sírás és fájdalom. Még akkor sem, ha természetesnek tartom, ha egy erőnléti edzés után, már a hányás közelében jár. Ebben nincs választási lehetőség, amit el kell végezni, azt el kell végezni. De néhány pillanattal később már nevetni is tudunk. Meg kell találni az egyensúlyt a fegyelem és az élvezet között. Van élet a teniszen túl is, sőt az a jó, ha a játékos az egész életében örömét leli. Csak vigyázni kell az egyensúlyra.
thomas drouet et timi 4
− Ön híresen jó statisztikus, miért tartja fontosnak a pályán mutatott teljesítmény pontos kielemzését?
− A számok sohasem hazudnak. Ha azt mondod, jól szerválok, megkérdezem, hány pontot nyersz rajta? Mondjuk húsz százalékot. Sajnálom, akkor nem jó a szervád, vagy az adogatást követő ütésed. De az erőnlétben is pontosan mérhető minden egyes adat, amely objektív képet ad a játékos állapotáról és persze a fejlődéséről is. Nem hagyatkozhatunk csupán az érzéseinkre, mert azok gyakran félrevisznek. A játékosaimra egy évben többször, a különböző sorozatokat követően állítom fel a statisztikát, húsz meccs után már reális tendencia állapítható meg. Egyre több kolléga ismeri fel a módszer jelentőségét.
− Milyen tapasztalatokat szerzett Magyarországról és a magyar teniszről?
− Nem töltök itt olyan sok időt, hogy véleményt alkothassak. Számunkra minden feltételt biztosít a szövetség a zavartalan munkához. Naponta találkozom Sávolt Attilával, akit jól ismerek, és látom, hogy az új vezetéssel milyen keményen dolgozik. Franciaországban egy nagyon jól működő struktúra áll a sikerek mögött, no és persze anyagi források is, hiszen Grand Slam-ország vagyunk. Több központ is működik, amelyekben a tehetségek kiválasztása történik. Én is részese voltam ennek a rendszernek, tizenegy évesen figyeltek fel rám és egy évvel később kezdtem meg a tenisszel összehangolt tanulmányokat, amelyeket a legjobb francia edzők irányítottak. Azokat, akik a világ élmezőnyébe tartanak, tizenhat évesen gyűjtik össze Párizsban. Szerintem Magyarországon is több kicsi, vidéki központra lenne szükség, amelyekben tizenkét-tizenhárom éves korig képzik a teniszezőket, s ezután juniorként költöznek, mondjuk a budapesti nemzeti centrumba.
− Amennyiben újraindul a teniszélet, melyek a konkrét céljaik a jövő évre?
− Párosban „csupán” meg kell őriznie az önbizalmát, amit a világ egyik legjobbjaként méltán szerzett meg. Egyesben ugyanakkor minél gyorsabban vissza kell mennünk a legjobb ötvenbe. Látva a hozzáállását és a befektetett munkát, biztos vagyok abban, hogy sikerülni fog. Az olimpiai részvételnek nincs különösebb jelentősége a sportágunkban, de tudom, hogy Magyarországon ez másképp van, ezért Timi is nagyon szeretné országát az ötkarikás játékokon képviselni, s érmet nyerni. Én megértem ezt a vágyát, ezért mint minden másban, ennek megvalósításában is maximálisan támogatni fogom. Egyesben ugyan még kvalifikálnia kell magát, de ha minden a terveink szerint alakul, ennek sem lesz akadálya.
− Elégedett embernek tűnik.
− Az is vagyok. Imádom a teniszt ez a szenvedélyem. Minden reggel úgy kelek fel, hogy azt fogom csinálni, amit szeretek. A múlton nem szoktam rágódni, de tanulok minden korábbi hibámból. Szeretek előre nézni és haladni, haladni. Élvezem a kihívásokat, s most hatalmas motivációt jelent számomra, hogy visszavigyem Timit oda, ahol voltunk. Tudom, hogy sikerülni fog. Ráadásul gyorsabban, mint az első alkalommal. Nincs ebben varázslat, csak munka. Igaz, az bőven.