Agresszív játékának és türelmének köszönheti hétvégi U14-es Tennis Europe-győzelmét a Marso Tenisz Centrum játékosa, Varga Viktória. A fiatal teniszező számára korábban nehézséget jelentett a pálya hiánya, mostanra azonban Nyíregyházán is adottak a feltételek a sikeres felkészüléshez. A tengerentúlról két éve hazatért Csonka Gábor fél éve vette át a korosztályos válogatott játékos edzéseinek irányítását.
Gy. Szabó Csilla (tenisz-palya.hu/MTSZ) * Gyakorlatilag a teljes hazai U14-es leánymezőnyt verve jutott el a hétvégi ETC Kupa döntőjéig a nyíregyházi Marso Tenisz Centrum játékosa, Varga Viktória. A Benke-Giosanu Izabellát, Bak-Szabó Norinát és 2. kiemelt Bíró Melindát egyaránt legyőző játékost, végül az 1. helyen jegyzett osztrák Kim Kuehbauer sem tudta megállítani a hármas kategóriájú Tennis Europe viadal fináléjában, amelyet a magyar kislány 6:0, 2:6, 6:0 arányban nyert meg. Pedig a torna első kiemeltje a korosztályos európai ranglista alapján is jóval esélyesebb volt a nyírségi teniszezőnél, aki utoljára két évvel ezelőtt nyert TE versenyt, igaz akkor még az U12-esek között.
– Nyerni mentem Budapestre, de ahogy az egész karrierem során, úgy az ETC Kupán is lépésről-lépésre, meccsről-meccsre koncentrálva jutottam el a győzelemig – jelentette ki határozottan a sikert követően, a 14 esztendős játékos, akinek tehetségére már első edzője, Zuborné Pázmándy Katalin is felhívta a szülők figyelmét, javasolva a versenyzés lehetőségét. Az első Play and Stay viadalra maga is elkísérte a családot, amelyen nagy meglepetésre nyomban a harmadik helyen végzett. A meccsektől akkor még húzódozó kislánynak ekkor jött meg a kedve igazán a teniszhez, jóllehet Kati néni edzéseiért addig is rajongott.
– Bevallom, nem akartam arra a tornára elmenni, de a bronzérem akkora motivációt jelentett, hogy a mai napig tart a lendület. Sőt, mostanra fordult a kocka, mert a versenyeket jobban szeretem. Szerencsére nagyon agresszív a játékom, amire az ellenfeleim csak nehezen találnak ellenszert. A győzelem azonban általában azon múlik, ha a fizikum, a mentális erő, a taktika és a technika terén egyaránt jobbnak bizonyulok.
A hétvégén Viki többször is bizonyította, a játék valamennyi alkotó elemében képes társait felülmúlni, az esélyesebb, második kiemelt Bíró Melinda ellen végül mégis agresszív játéka bizonyult döntőnek. Tudta, másképp nem nyerhet a szegedi Gellért SE színeiben versenyző riválisa ellen, ezért is nyúlt legbiztosabb fegyveréhez. Bár a meccs még így is hatalmas küzdelmet hozott.
A fiatal nyíregyházi kislány edzésének irányítását szinte pontosan hat hónapja, a születésnapján, vagyis május elsején vette át Horváth Gábortól az Egyesült Államokból két esztendővel ezelőtt hazatért Csonka Gábor, aki korábban Fucsovics Márton hazai riválisa volt, majd a stuttgarti teniszakadémián is együtt töltötték a junior éveik jelentős részét. A jelenlegi legjobb magyar férfi játékossal ellentétben ő azonban nem a profi karriert, hanem a biztosabb egyetemi tanulmányokat választotta, a sportmenedzsment és sportadminisztráció szak elvégzésével pedig az edzői hivatást.
– Örömmel vállaltam Vikit, s nemcsak a tehetsége, de az ambíciói miatt is – kezdte tanítványa bemutatását Csonka Gábor. – Hat hónap nem túl nagy idő, de már most nagyon sok dolog a helyére került, úgy látom, hogy az eddig elsajátított tudás egyre inkább kezd összeállni benne. És nemcsak a gyakorlatban, de elméletben is. Partnerem az ellenfelek elemzésében, előre gondolkodik, szeret stratégiát kidolgozni, ami azért ebben a korban nagyon ritka. Az ETC Kupán is az döntött elsősorban a javára, hogy az agresszív játékstílusát türelemmel tudta ötvözni, ami a leányok között bizony ritka tulajdonság. Három hónapja elölről kezdtük a tenyeresét, amit már ilyen rövid idő alatt is biztossá tett. Ami a versenyeket illeti, ha újraindul az élet, nem fogom erőltetni a Tennis Europe-os részvételeket, inkább a hármas, négyes kategóriájú ITF-tornákra koncentrálunk. A korosztályos világranglistán szeretném, ha minél feljebb léphetne, s két-három éve múlva junior Grand Slameken indulna. Itthon egyértelműen a felnőtt mezőnyt célozzuk meg, jelenleg a tizenhatodik helyen áll, de minél előbb, a top tízbe várom.
Varga Viktória már tizenkét évesen is tagja volt a korosztályos válogatottnak, ám akkoriban, különösen télen, komoly gondot jelentett szülővárosában a pályabérlés, ezért rendszeresen járt Budapestre, a Metró RSC-hez, ahol kortársával, Molnár Kittivel gyakorolhatott. A heti többszöri, iskola utáni Nyíregyháza-Budapest-Nyíregyháza utak azonban olyannyira kifárasztották a kislányt és édesapját, hogy utóbbi gondolt egy merészet és inkább saját pályát épített 2018 januárjában. Ehhez persze arra is szükség volt, hogy a vállalkozásánál beruházási lehetőségek adódtak, így a nyíregyházi cég területén épült meg a keményborítású fedett csarnok, amelyhez egy konditerem is tartozik – hogy a fiatal teniszezőnek az erőnléti edzéseiért se kelljen túl messzire mennie.
– Nagyon nehéz volt az ingázás, szegény Viki az autóban tanult az úton, s bizony én is egyre nehezebben oldottam meg, hogy hetente háromszor vagy négyszer itt hagyjam a munkámat. Most végre itthon, Nyíregyházán is adott minden feltétel a fejlődéséhez, Csonka Gáborral pedig reményeink szerint egy magasabb szintre tudunk lépni. Nagyon sokat köszönhetünk, az előző mesternek Horváth Gábornak is, hiszen ő tette le az alapokat, s juttatta el gyermekünket a válogatottságig. Ám ami még talán ennél is fontosabb: megtanította őt keményen dolgozni. Ami pedig a jövőt illeti, minket kizárólag Viki boldogsága vezérel. Ha sikerül megvalósítania az álmait, akkor örülni fogunk, ám ha nem jön össze, akkor sem fogjuk az eddigi befektetést siratni. Az a fontos, hogy azt csinálja, amit szeret. A versenyzés is véletlenül jött, Kati néni tanácsára, eredetileg csak azt szerettük volna, hogy sportoljon valamit – magyarázta a pályaépítés kulisszatitkait az édesapa Varga Tamás, aki egyáltalán nem tartja áldozatnak sem az időt, sem az energiát, sem pedig a pénzt, amit eddig Viki sportkarrierjébe fektettek. Ha kisfia született volna, biztosan a focizni küldi, ám egy kislány esetében el sem tudott volna mást képzelni, mint a teniszt. Azt pedig már a szerencse számlájára írja, hogy éppen kollégája feleségéhez vezetett első útjuk, hiszen Zuborné Pázmándy Katalinnál jobban, talán senki sem szerettethette volna meg a sportágat az öt esztendős kislánnyal. Ez a lelkesedés és elkötelezettség pedig azóta is mindenben kíséri és segíti őket ezen a nehéz úton. S bár korábban hátrányban érezték magukat Nyíregyháza miatt, ma már ez fel sem merül bennük.
Az édesapa a debrecenivel megegyező borítású kiváló pályát és a profi edzőt, Csonka Gábor pedig az edzőpartnerek, mint például Riskó Roland, vagy Juhász Bence jelenlegi, valamint a megyeszékhelyre hazatért korábbi játékosok meglétét említi kétségtelen előnyként a fővárossal szemben. No és persze a szülőváros, Nyíregyháza iránt érzett közös szeretetet, amely Csonka Gábort még a tengeren túlról is hazacsábította.