A hazai utánpótlás-nevelő bázisok egyik legjobbika a 2006-ban alapított CSO-KO Teniszsuli.
A két névadó, Csordás Attila és Ledényi-Kovács Viktória mellett ma már utóbbi tanítványa, Szilassy Réka is az edzők csapatát erősíti.
Párhuzamos portrénk, a kisgyermekek teniszoktatását missziójuknak tekintő hölgyeket mutatja be.
Gy. Szabó Csilla írása (tenisz-palya.hu/MTSZ) * Az idei felnőtt női magyar bajnoki győzelmét követően Tóth Amarissa, nemcsak jelenlegi mestereivel, de nevelőedzőivel, Ledényi-Kovács Viktóriával és Csordás Attilával is örömmel pózolt a díjátadót követően. Utóbbiak számára szívhez szóló volt a gesztus, hiszen munkájuk látványos eredménye csak évekkel később, és általában már egy másik klub színeiben válik láthatóvá. Az utánpótlás-neveléséről híres CSO-KO Teniszsuli szakemberei azonban pontosan tisztában vannak ezzel, és egészen más sikerekben mérik munkájuk eredményét.
− Természetesen öröm járja át a szívemet, ha valamelyik tanítványunkból élversenyző lesz, a mi munkánk azonban sokkal szélesebb ennél, az is jutalom, hogy teniszt szerető és játszó amatőrök sokaságát adjuk a sportágnak – mutatja be a klub filozófiáját Ledényi-Kovács Viktória, a CSO-KO mozaikszó második tagja, aki Csordás Attilával 2005-ben kezdte a közös munkát, egy évvel később pedig megalapították a nevüket viselő tenisziskolát. A szakmai képzését a TF kétéves edzői minősítésével kezdő, majd az EKTF pedagógiai szakán folytató, ezt követően testnevelő tanári diplomát szerző szakember elengedhetetlennek tartja az elméleti tudást, és a saját korántsem élversenyzői tapasztalataiból is sokat tanult. A teniszezésbe tizenkét évesen, Steffi Graf és André Agassi tévében látott meccsei nyomán szeretett bele, s az akkor már jóideje magányosan falazó kislány végül ki is könyörögte szüleinél, hogy a tornaszereket ütőre cserélhesse. Az akkori MOM pályáján ennek köszönhetően nem is a kezdő csoportba került, ám a versenyzéshez mégsem kapott sok indíttatást. Saját ambícióinak köszönhette, hogy évekkel később a Vasashoz igazolt, egy deréksérülés miatt azonban mégis inkább az edzői pályát választotta. Erről a döntéséről ugyanolyan tárgyilagosan beszél, mint általában az utánpótlás-nevelő munkájukról:
− Ma már úgy látom, hogy a gyermekkoromban megtapasztalt nehézségek is segítettek abban, hogy jobb edző legyek. Világosan emlékszem arra, mennyire hiányoltam akkoriban a személyes figyelmet, a tanító, magyarázó szavakat, a szeretetet. Számomra most éppen ezek jelentik az alapot. Ugyanakkor tisztában vagyok a saját korlátaimmal is, pontosan tudom, hogy a tizennégy év feletti élsportolók versenyeztetéséhez és technikai csiszolásához már kevésbé értek. Ebben a korban szívesen adjuk tovább a tanítványainkat egy olyan helyre, ahol biztosítottnak látjuk a fejlődésüket. Amiben viszont kompetensek vagyunk, vagyis a négyéves kortól kezdődő oktatást, abban folyamatosan képezzük, fejlesztjük magunkat. Az alapok letételét ugyanis mindig helyesen kell elvégezni, a későbbi munka is erre épül majd. S bár sokan és sokszor beszélnek az utánpótlás-nevelő munka fontosságáról, a minden napokban nem igazán érezzük, hogy valóban megbecsülnének bennünket.
cso ko play and stay
Magától adódik a kérdés, vajon a sportág megszerettetése vagy a technikai képzés minősége élvez-e elsőbbséget a legkisebbek esetében? Ledényi-Kovács Viktória szerinte mindkettő, ám életkor függvénye, hogy éppen melyik esik nagyobb súllyal a latba. Minél fiatalabb egy gyermek, annál inkább a játékosságon és a tenisz szeretetén alapul a képzés, s csak az évek előre haladtával fordul meg az arány. Még akkor is, ha a magát a pedagógia szerelmeseként jellemző szakember szerint, a jó oktatási módszertan kiválasztásával, az „örömtenisz” is a helyes technika elsajátítása felé vezet. A mozgáskordináció és a térérzékelés fejlesztése pedig az egyik legjobb eszköz ezen az úton. Ennek megállapításához azonban saját tapasztalatok és kutatások útján jutott.
− Sok szakmai anyagot átnéztem és egyszer azon lepődtem meg, hogy az ovisok szabályosan, körbe futva fogócskáztak, kerülve a számunkra logikus hirtelen irányváltoztatásokat. Utánajártam a problémának és kiderült, hogy a mozgáskordinációnak az irányváltáshoz kapcsolódó fejlettsége később alakul ki. Fejleszteni viszont lehet és kell is. A teniszpálya, az ütő, és a labda csak egy eszköz, egy közeg, a játék számára, amely kiteljesíti a gyermekeket. Soha meg nem feledkezve a társaságról, a közösségről – véli Ledényi-Kovács Viktória, aki olyannyira tartja magát az elveihez, hogy nem is vállal négy-öt éves gyerekeket egyéni óra keretében. Bármennyit kínálhatnak érte a szülők, ha hosszútávú terveibe egyáltalán nem illeszkedik. Számára ugyanis az a legfontosabb, hogy a teniszező saját maga akarjon jönni, neki legyen fontos a sportág, amiért később bármire hajlandó lesz. Azok a gyerekek, akik már óvodás korukban egyedül edzenek, technikailag biztosan képzettek lesznek, csak éppen nem fogják szeretni, amit csinálnak. Ez pedig a tehetségek kiválasztásában is fontos szempont. – Ekkor még az számít, hogy a gyermek lelkes és mozgékony legyen. Egy átlagon felüli labdaérzék már megmutatkozhat, ám ez igen ritka. De az úgymond „átlag alatti” gyerekekről sem mondunk le, ha csillog a szemük. Hogy élsportoló lesz-e belőle, az csak később, a fejlődés ütemében derül ki. A szorgalom pedig legalább olyan fontos tényező, mint a klasszikus teniszhez szükséges ügyesség, és a mozgáskordinációs képességek. Ez a hármas együttállás az alapja annak, hogy valakiből ob-győztes, válogatott szintű játékos legyen.
És már nem is kerülhető el Tóth Amarissa példája, akivel négytől nyolcéves koráig foglalkozott Viktóra, nyolctól tizenegyig pedig Attila. A klubtól több mint száz Play and Stay-győzelemmel búcsúzott az azóta már junior Grand Slam-tornákat is megjárt teniszező. A tiszteletet parancsoló számadat mögött azonban nem az eredmények hajszolása, hanem a fiatal kislányból fakadó versenyzés iránti igény állt. Ezt pedig mesterei is figyelembe vették, s inkább kevesebb edzést tartottak neki, csakhogy azt csinálhassa, amit igazán szeret. A fokozatosság elvéből sem engedtek vele kapcsolatban, s minden szükséges lépcsőfokot szépen megjártak. Amarissa az első pillanattól fogva kitűnt társai közül vidámságával és végtelen energiájával, amivel megállás nélkül csinálta a gyakorlatokat. A mozgáskordinációjában pedig szinte nem lehetett hibát találni.
ledenyi kovacs viktoria toth amarissa csordas attila 2020Ledényi-Kovács Viktória, Tóth Amarissa és Csordás Attila
A CSO-KO azonban nemcsak a versenyzők, de az edzők utánpótlás-nevelésével is foglalkozik, hiszen Viktória jobbkeze, évek óta az egyik tanítványa, Szilassy Réka, aki ma már egyedül is jegyez játékosokat, mint például a 12 esztendős Benke-Giosanu Izabellát, akit korosztálya legjobbjaként adtak át a Pasarét TK-nak.
− Még ma is világosan emlékszem az első találkozásunkra. Iza csoportos edzésre jött, és már akkor kitűnt társai közül a céltudatosságával, a küzdeni akarásával – idézi fel a közel nyolc évvel ezelőtti pillanatot Szilassy Réka, aki egy percig sem titkolja, Viki nélkül biztosan nem jutott volna el oda, ahol most tart, s talán még edző sem lenne. Utóbbit nemcsak a mestere iránti gyerekkori rajongása indokolja, de a tenisz iránti szeretet is, amelyet szintén neki köszönhet. Története is hasonlít példaképére, hiszen viszonylag későn került a sportágba, s hamar rájött, edzőként eredményesebb lehet, mint játékosként. Viktória első terhessége idején gyorsan a mélyvízbe dobták, az érettségi után azonnal OKJ-s képzést végző fiatalt, aki ezt azóta a TF humánkinezológusi, majd a SOTE-n szerzett gyógytornászi diplomával egészítette ki.
− A diplomamunkám is az utánpótlás-neveléshez kapcsolódik, törzs- és lapockastabilitási gyakorlatokat végeztünk hat héten keresztül játékosainkkal, konzulensemmel ugyanis úgy véltük, a teniszben erre a fontos területre nem fordítanak kellő figyelmet – hangsúlyozza az elméleti tanulmányok és a gyakorlat összehangolásának, valamint a folyamatos önképzés fontosságát egykori edzőjéhez, mostani kollégájához, Ledényi-Kovács Viktóriához hasonlóan a tanítvány, Szilassy Réka. – Az eredmény már ilyen rövid idő alatt is minket igazolt, látható fejlődést értünk el a gyerekekkel, miközben ők is kedvező tapasztalatokról számoltak be. A Redcord technika révén jobban ütöttek, gyorsabban pörgettek. Nagyon fontosnak tartom a gyógytornász oldalt, amely ma már a fizikális képzéshez egyszerűen elengedhetetlen, különösen a mi sportágunkban.
csokoNői edződuó: Ledényi-Kovács Viktória és Szilassy Réka
Réka tehát nemcsak edzőként, de gyógytornászként is a fejlődést tűzte ki célul, s utóbbit, az előbbi szolgálatába kívánja állítani. A legjobban azonban edzést tartani szeret, függetlenül attól, hogy amatőr csoporttal foglalkozik, vagy éppen Play and Stay-versenyre készíti fel a klub legjobbjait. Számára az a fontos, hogy csillogó szemmel kérik tanítványai egy-egy új elem megtanítására:
− Nem célunk, hogy versenyzők legyenek, de aki mégis azt szeretné, annak minden feltételt biztosítunk hozzá. Nem titkolom, hogy az egyik legszebb emlékem, amikor a kislányokkal megnyertük a tizenkét éven aluliak budapesti Play and Stay csapatbajnokságát, majd az országoson másodikak lettünk. A sikerben a közösségi érzés is nagyon fontos volt, hiszen amikor Izabella, valamint Burkus Bella és Székely Kinga láthatóan jól megértette egymást, igazi csapattá formáltuk őket. Természetesen az ő kívánságukra, hiszen sohasem a szülőből, hanem a gyerekből kell fakadnia a versenyzés iránti vágynak.
A CSO-KO-nál nevelkedett a Vasas SC 15 éves játékosa Sávay Zalán, vagy az U12-es fiú mezőny ranglistavezetője, a ma már Pasarét TK színeiben versenyző Kovács Marcell, akinek három idősebb testvérét is Ledényi-Kovács Viktória oktatta. A legkisebb fiút a babakocsiban látta először, s néhány évvel később örömmel adott neki is ütőt a kezébe. A családias hangulat, amellyel a hidegkúti pályán a gyermekeket oktatják, sok esetben valóban testvérről-testvérre szálló történet lesz. Még ha többnyire nem is az élsport lesz a befejező fejezet, hanem a sportág iránti örök szeretet és elkötelezettség.
csordas szeles ledenyi szilassy 2020Csordás Attila, a világsztár Szeles Mónika, Ledényi-Kovács Viktória és kisfia, Zsombor, valamint Szilassy Réka