Hornung Iván nyerte a Borsos Olivér Memorial junior ITF-tornát a Városmajorban.
A viadal díjátadói között volt Balázs Attila is, aki honlapunknak az elmúlt évet is értékelte.
A vasárnapi páros döntőkben Boros Attila és Bartha Panna volt még érdekelt, szlovák partnerükkel mindketten ezüstérmet nyertek.
Kép és szöveg: Gy. Szabó Csilla * Ritka az olyan teniszező, akinek legalább néha-néha ne remegne meg a keze, a nagy tét miatt. Ezért is szokták azt mondani, hogy a döntő mindig más, annak kimenetelét nehéz megjósolni. A BTC-n vasárnap befejeződött Borsos Olivér Memorial junior ITF-torna fiú egyesének győztese, Hornung Iván azonban másképp vélekedik ezzel a tétellel kapcsolatban. Saját bevallása szerint ezért nem is izgult különösebben a koreai Gerard Campan Lee elleni mérkőzésen, amelyet végül 6:3, 3:6, 7:5 arányban nyert meg.
− Nemzetközi tornán még nem veszítettem el finálét, s bevallom, ma reggel az jutott az eszembe, ha visszalépnék, akkor biztos lenne a második helyezés. De mindez csak kósza gondolat volt, hiszen a tornát Borsos Olivér emlékének szentelték, én pedig méltó szerettem volna lenni hozzá. Mégiscsak szebb úgy gondolni rá, hogy magyar fiú nyeri a tornát. Így amikor megérkeztem a klubházba, már csak a győzelem lebegett a szemem előtt. Tudom, kívülről nézve izgalmas volt a meccs, de én végig bíztam magamban és a sikerben. Az utolsó játékban egy vitatott pontnál biztosan nagy out volt az én oldalamon, mégsem nekem ítélte a bíró, ám engem ahelyett, hogy kibillentett volna, inkább megnyugtatott a közjáték – mondta győzelme után a BBTC 18 éves játékosa, akinek ez volt karrierje utolsó junior ITF-tornája. Korosztályos éveit pedig mivel mással zárhatta volna, mint egy szép sikerrel, amelyért többeknek is köszönetet mondott.
– A kvalifikációból indulva, remek hét áll mögöttem, amiért Pákai Norbertnek, Szamos Gergelynek és Bocskay Jószefnek egyaránt hálával tartozom, az utóbbi időben ők foglalkoztak velem a legtöbbet. A torna alatt azonban volt egy különleges segítőm is, öcsém, Gábor személyében, aki minden nap, minden meccsen ott állt mellettem a beütéseknél és rendületlenül szajkózta a taktikai utasításokat. Annyira rossz a fonákom, hogy muszáj volt valamit kitalálnunk.
Az ötlet annyira bevált, hogy a külföldi játékosok és nézők egyaránt csodájára jártak a furcsa felkészülésnek, nehéz volt elhinniük, hogy egy alig tizenöt esztendős fiú egy nála idősebb teniszező bemelegítését dirigálja. A Hornung családban azonban minden a tenisz körül forog, mindenki játszik, így számukra teljesen megszokottak az efféle furcsaságok.
A G5-ös korosztályos tornára a koronavírus-járvány ellenére is erős mezőny gyűlt össze, amelyet méltán példáz, hogy a fiúk között Hornung Ivánon kívül csak Boros Attila jutott el az elődöntőig, mögöttük Kincses Kristóf volt a harmadik legjobb magyar a maga nyolcaddöntőjével. A leányoknál szlovák házidöntőre került sor vasárnap, a legeredményesebb hazai versenyző Dankó Vanesa Dalma volt, akit a negyeddöntőben a későbbi második helyezett, Renata Jamrichova búcsúztatott izgalmas mérkőzésen (6:4, 5:7, 6:3).
− Nem volt könnyű játszani ellene, nem csodálkozom, hogy döntős lett és itt is csak három szettben kapott ki – értékelte a leány finálét a Vasas Körmöczy Akadémia 15 éves teniszezője, Dankó Vanesa Dalma. – Az első és a második szettben egyaránt én kezdtem jobban, elhúztam tőle, de nem tudtam végig vinni, amit elterveztem. Ebben bizonyára annak is nagy része volt, hogy hozzám hasonlóan agresszív, támadó teniszt játszik, s most neki jött ki jobban a lépés. Szerettem volna döntőzni, különösen Olivér miatt, akitől magam is nagyon sokat tanultam. De ha választani kell, inkább jó meccsen kapjak ki egy nehezebb tornán, minthogy különösebb ellenállás nélkül meneteljek végig. Itt most az előbbi történt, de legalább tanultam valamit.
A magyar teniszező leányok közül Dankón kívül, csupán Matkó Réka és Bartha Panna jutott túl az első fordulón. Utóbbi párosban viszont a döntőig menetelt, s végül ezüstérmes lett. A PVTC játékosa egyesben a szlovák Nikola Daubnerovától kapott ki 6:3, 6:4 arányban:
− Az előző héten, a Grand Slam Parkban megrendezett hasonló nemzetközi tornán döntős voltam, s a második körben szintén Nikola ellen játszottam. Akkor három szettben én nyertem, most fordult a kocka és ő ment tovább. Egy héttel korábban én tudtam irányítani a játékot, most viszont ő teniszezett agresszívebben. Ez döntött.
A BTC-n megrendezett tornán Balázs Attila volt az egyik díjátadó. A bécsi ATP-tornáról hazaérkező játékos számára fontos volt, hogy tisztelegjen barátja és sporttársa emléke előtt:
− Furcsa év volt az idei, hiszen örömök és bánatok követték egymást. Annak örülök, hogy méltóképpen emlékezhettünk meg Oliról, de bárcsak ne került volna erre sor! Gyuri bátyám nagyon sokat tett bele a mostani torna rendezésébe, és mióta Olivér nincs közöttünk, minden téren próbálja őt helyettesíteni. A szakmai igazgatói poszt elvállalása természetes kötelesség volt a számomra, de egyelőre a játékos-karrierem élvez elsőbbséget. Hogy mi lesz egy-két év múlva, ki tudja? Ami biztos, hogy lábsérülésem miatt idén már nem indulok több versenyen, Ausztráliába szeretnék fitten és fájdalommentesen érkezni a jövő év elején. Bécsben nagyon jól ment a játék, sajnálom, hogy az utolsó meccsen rásérültem a már korábban is problémát okozó talpamra. Úgy érzem, hogy ebből a jóval és rosszal egyaránt tarkított esztendőből a sérülések és a személyes tragédiák ellenére is kihoztam a maximumot.
A Budapest Tenisz Centrum irányítását átvevő Szendrei Dániel a jövőben kevesebbet fog utazni Balázs Attilával, ám ezt a döntését nem a klub körüli megnövekedett teendői indokolják:
− A háttérben és itthon mindig is Ati rendelkezésére fogok állni, családi okok miatt ritkábban fogom őt versenyekre elkísérni. A két pozícióm egyébként nagyon is jól megfér egymással, a klubtól való távollétemben pedig Mészáros Dániel és Balázs György tökéletesen helyettesítenek. Noszály Sándor is marad a csapat tagja. Ami Attila idényét illeti, a döcögősen induló év eleji dél-amerikai túra végül nagy siker lett és a Davis Kupa szereplést is ide sorolom. Ati Debrecenben is megmutatta, mire képes, különösen azzal, hogy az első vesztett mérkőzés után talpra állt és nyerni tudott a csapatért. A leállás sajnos megtörte a lendületét, azt követően pedig már nem a teniszé volt a főszerep. Feldolgozni ugyan még nem tudtuk Olivér halálát, de mindenképpen megpróbálunk együtt élni a rideg valósággal. Mindezek után Ati a Roland Garroson hozta karrierje első főtáblás Grand Slam-győzelmét, amiért nagyon büszke vagyok rá. Szerintem sok szép siker vár még rá, s jómagam is mindent megteszek, hogy ezekhez hozzásegítsem.
A Borsos Olivér Memorial egyes döntőit követően, a nyáron fiatalon elhunyt szakember családja is részt vett az eredményhirdetésen, a fiú győztes Hornung Iván az édesapától, Borsos Attilától vehette át a kupát, míg a Borsos Olivér Fair Play díjat a teniszező öccse, Borsos Robin adta át a második helyezett koreai játékosnak.
Borsos Olivér Memorial, G5-ös junior ITF-torna. Budapest. Döntők.
Leányok. Egyes: Sara Suchankova (szlovák) – Renata Jamrichova (szlovák) 6:2, 2:6, 6:3. Páros: Nikola Daubnerova, Sara Suchankova (szlovák) – Bartha Panna, Ela Platenikova (szlovák) 6:3, 6:1.
Fiúk. Egyes: Hornung Iván – Gerard Campana Lee (koreai) 6:3, 3:6, 7:5. Páros: Jan Kobierski (osztrák), Aleksa Pisaric (szerb) – Alfred Almasi (szlovák), Boros Attila 7:5, 6:2.