A szövetségi edzői posztjától tavaly évvégén megváló nemzetközileg is elismert szakember, Kuhárszky Zoltán szerint a bázisteremtés érdekében az utánpótlás számára ingyenesen kellene biztosítani a pályákat, éppen úgy, mint a többi sportágban. Kuhárszky szerint a sikeres tenisznemzetek által felállított modelleket kéne alapul venni, s a magyar helyzethez igazítani a sportág hazai megreformálásához.
Gy. Szabó Csilla * A Svájchoz egykori profi teniszezőként, majd edzőként is ezer szállal kötődő mester ismét az alpesi ország szövetsége számára dolgozik, igaz, csak félállásban. Tavaly évvégén vált meg szövetségi edzői tisztségétől Kuhárszky Zoltán, aki akkor úgy vélte, távozása nem fogja megrengetni a hazai teniszéletet. A sportág súlyos rendszerszintű tüneteként értékelte döntését, s az egymással harcoló szekértáborok igazi veszteseként magukat a sportolókat, azon belül is a fiatalabbakat jelölte meg. Az MTSZ-nél néhány hónappal később földrengésszerű változások következtek be, komoly visszaélésekre derült fény, ami egyértelműen igazolta akkori elhatározásának helyességét.
A szakember, akit profi teniszező karrierje, majd edzői pályafutásának kezdetei egyaránt Svájchoz kötik, jelenleg évi húsz hét erejéig az alpesi ország szövetségének alkalmazottja, fennmaradó idejében pedig Bíró Melinda és Bondár Anna szakmai munkáját irányítja, miközben korábbi védencéről Valkusz Mátéról sem feledkezik meg. Amiben tudja, és amiben kérik, továbbra is segíti az egykori junior világelsőt. A korábbi bizonytalansággal szemben, amelyet az MTSZ-ben élt meg, most kiszámítható és rendezett életet él. Döntését éppen ezért nem is bánta meg. Ám azt mindenképpen sajnálja, hogy nem tudta elképzeléseit végigvinni.
− A svájciak megbecsülnek, megfizetnek, hallgatnak rám, s ilyen körülmények között felelőséget is tudok vállalni azért, amit vállaltam – beszél jelenlegi elfoglaltságairól Kuhárszky Zoltán, aki egy, az alpesi ország ranglistáján 11. helyezett, 19 éves teniszező hölgy felkészítését kapta feladatként, s bár komolyabb megbízatást szántak neki, az azzal járó közel huszonöt hetes utazást ma már senki kedvéért sem vállalja. Inkább fiatalokkal dolgozik, de csak olyanokkal, akikben megvan a szerinte két legfontosabb érték, a tehetség és a profi hozzáállás. – Aki nem utazik a játékosával, az nem is igazi edző. Az élsportban a versenyzőt éles helyzetben is látni kell, az edzések nem mutatják meg a valódi énjét, s a problémák sem jönnek felszínre. Ez egy életforma, amely hatalmas áldozatokat követel mind a tanítványtól, mind pedig a mesterétől. Évtizedeken át éltem ezt az életet, most már a fiatalabbakon a sor.
Több évtizedes tapasztalatát azonban nem kívánja magának megtartani, ezért is segíti tanácsaival a szegedi Gellért Ákos által vezetett klubot, amelynek Bíró Melinda is játékosa. Kuhárszky nagy fantáziát lát a 13 éves teniszezőben, ám az, hogy milyen pályát fut majd be, az nagymértékben múlik azon is, hogy az alacsony termetét ellensúlyozó robbanékonyságát meg tudják-e most alapozni. Ennek érdekében szülővárosában, Kecskeméten heti háromszor foglalkozik vele egy atlétaedző. Másik hazai tanítványának, Bondár Annának is tökéletes a hozzáállása, veszélyes ütései vannak, s ha összeáll a játéka, akkor még mindig nyitva áll előtte a top100-ba vezető út. Vele kapcsolatban azt sajnálja csupán, hogy a fentebb említett okok miatt, a külföldi versenyekre már nem tudja elkísérni.
gellert ekos biro melinda major stella kuharszky zoltanSzegedi team: Gellért Ákos, Bíró Melinda, Major Stella és Kuhárszky Zoltán
Kuhárszky természetesen az új vezetőség felállását követő nyilatkozatokat is figyelemmel kíséri és sok fontos és hasznos bejelentés mellett van, amit nagyon hiányol a tervekből. Pedig szerinte ez az kérdés, amely jelentősen befolyásolja a magyar tenisz jövőjét:
− Mindannyian tudjuk, mennyire szűk a bázisunk, a versenyteniszbe alig jön át gyerek. Ez pedig jórészt abból fakad, hogy amint valakin látható a tehetség, azonnal az anyagiak lépnek előtérbe, s ennek minden terhét a szülők viselik. Pedig, ha a létesítményeket ugyanúgy ingyen lehetne az utánpótlás számára biztosítani, mint más sportágakban, akkor ezek a költségek drasztikusan csökkenthetőek lennének. Ezen a téren a hazai rendszer teljesen diszkriminatív a tenisszel szemben. Mondjuk ki, pénztermelő ágazatként tekintenek rá. Pedig a mi pályáink fenntartása korántsem olyan költséges, mint mondjuk egy füves futballstadioné. Amíg ezen a szemléleten állami, önkormányzati vagy egyesületi segítséggel nem változtatunk, addig ne is reménykedjünk szélesebb bázisban. Erről a problémáról felsőbb szinteken és komolyan kellene beszélni. Miért kell egy teniszes szülőnek tízszer többet fizetnie, mint egy vívónak és hússzor többet, mint egy focistának? Nincs semmilyen alapja a különbségtételnek. Hacsak az nem, hogy a teniszpályákat még az állami és önkormányzati tulajdonosok, illetve a hasznosítóként kezelő egyesületek is gazdasági alapokon működtetik. Az üzemeltető pedig érthető módon jól akar élni belőle. Ez egyszerűen elfogadhatatlan. Hogy a sportág később, valóban nagyon költségessé válik a nemzetközi utazások miatt, annak a hazai gyerekbázis kialakításához semmi köze, csak egy szűkebb réteget érint.
Kuhárszky Zoltán szerint az utánpótlás-nevelést nem lehet üzleti alapokra helyezni, s pillanatnyilag nem a létesítmények, hanem a játékosok alacsony számából fakadó edzőpartnerek hiánya jelenti a legnagyobb problémát. Amíg nincs elegendő gyerek és képzett edző, amivel megtöltsük az új pályákat, addig eredmény sem lesz. A kecskeméti Bíró Melinda naponta kénytelen Budapestre, vagy Szegedre utazni, ha nem akar egyedül edzeni. A szakember szerint ez teljességgel elfogadhatatlan. Emiatt lenne szükséges a centralizáció, s ennek kapcsán a kanadai példát hozza fel. Az ottani szövetség Montreálban hozott létre edzőközpontot, s csak az kapott támogatást, aki ott folytatta a felkészülését. Tíz esztendő alatt ütőképes nemzetté váltak, pedig az éghajlat és a hagyományok, vagyis a bázis, valamint a szakképzett edző hiánya egyaránt ellenük szólt. A fantasztikus infrastruktúra működtetéséhez szükséges szakembergárda végül Franciaországból érkezett. A kezdetek kezdetén sokan berzenkedtek az ötlet ellen, Shapovalov és edzője is külön utakon jártak, ezért nem kapott wimbledoni győzelméig támogatást.
Spanyolország az ellenpélda, ott teljesen decentralizáltan működik a tenisz, ám ennek alapjául a sportág népszerűsége, a képzett és tapasztalt edzőgárda megléte, valamint a kedvező időjárás szolgál. A jó alapok pedig öngerjesztő folyamatként biztosítják Nadalék utánpótlását.
− Nincs új a nap alatt, csak körbe kell nézni a világban és a hazai adottságokhoz alkalmazható modellt kiválasztani – véli Kuhárszky Zoltán, aki a magyar trénereket is előszeretettel küldené más országokba tapasztalatot szerezni. A szakember ugyanakkor elismeri, első lépésként nekünk is inkább „szakmai importra” lenne szükségünk, ahogyan azt a svájciak vagy a kanadaiak tették. Az ottani edzőközpont indulásakor, amely ellen szintén ágáltak a helyiek, talán, ha egy hazai edzőt alkalmaztak. Mára fordult a kocka s a svájciak kerültek minden poszton többségbe. Hasonló módszerrel, külföldiek iránymutatásával, itthon is kinevelhető lenne egy képzettebb és tapasztaltabb edzői réteg. Ehhez azonban pénz kellene, nem is kevés. – Ezen a szinten a tenisz már üzlet, s ha egy országnak van két topszázas, és két topkétszázas játékosa, akkor már a rangosabb ATP-viadalokat is nyereségesen lehetne megrendezni. Ehhez azonban profi marketingesek és elhivatottság kell, s nem az állami támogatást várva bízni a jószerencsében.
Kuhárszky szerint a tenisz oktatása igencsak személyfüggő, amelyet annak a néhány hazai szakembernek a példája igazol, akiknek rossz körülmények között is sikerült értékes műhelyeket létrehozniuk. Ismer néhány olyan edzőt, aki bármerre is költözött az országban, körülötte mindig történt valami. A jó edző az amatőröket és a profikat egyaránt vonzza, hosszú távú eredményeket azonban ők is csak biztos háttérrel érhetnek el. Más kérdés, hogy az a néhány edző, aki alkalmas lenne a legjobbak kísérésére, nem vállalják az állandó utazásokkal járó életforma terheit.
A svájci-magyar szakember a hazai eredménykényszer ellenpéldájaként hozza fel a Roland Garroson negyeddöntős, 19 esztendős Jannik Sinnert, akiről 17 éves koráig nem sokat lehetett hallani, 2018. januárjában még egy egyiptomi Futures-torna kvalifikációjának második körében kapott ki Marozsán Fábiántól. Mesterével, Riccardo Piattival ugyanis inkább a kemény munkát, az építkezést választották a korai sikerek helyett.
coach riccardo piatti speaks on jannik sinner s mentality work ethic Riccardo Piatti és Jannik Sinner
− Saját maga uraként Piatti megtehette azt, amire nekem nem volt lehetőségem Mátéval – tér vissza Valkusszal való közös munkájához Kuhárszky Zoltán. – Mindenki a magyar teniszsport megváltóját látta benne, s ennek megfelelően nagyon fiatalon elvárás lett vele szemben a siker. Ő ezeket hozta is, amíg tudta, de bizonyára jobb lett volna csendesebb, munkás-alapozó időszakokat is beiktatni. Egy közpénzekből működő szövetség keretein belül azonban eredményekkel kell igazolni a munkát, a több oldalról érkező nyomásról már nem is beszélve. Ilyen körülmények között elengedhetetlen az objektív mércék alkalmazása, jóllehet a tehetség felfedezése és gondozása során a szubjektív elemek néha nagyobb súllyal esnek a latba. Egészen más módon futott be egykori játékosom, Ana Ivanovics, aki 15 éves korától folyamatosan úton volt, s így lett belőle igazi versenyző. A korábbi szerb világelsőhöz hasonlóan Zvonareváék sem dúskáltak az anyagiakban, ők is viadalról viadalra jártak, s hol ebbe, hol abba a csoportba kéredzkedtek be. Én is így találkoztam vele többször is személyesen.
Kuhárszky Zoltán ebből pedig azt a következtetést vonja le, hogy sokféle, akár teljesen egyedi úton is el lehet a csúcsra érni, mégis van, ami közös ezekben a játékosokban. A keménység és a határozottság, amellyel a szépszámú akadályt vették sikerrel karrierjük során.
De térjünk vissza a magyar valóságba, amely annyi csalódást okozott már a szakembernek. Kuhárszky Zoltán úgy véli, az utóbbi két évben mind szakmailag, mind pedig morálisan soha nem tapasztalt mélyrepülésbe kezdett itthon a sportág.
− Különösen elszomorító számomra, hogy most, amikor a kezdeti ellenállást követően, végre szinte minden jó férfi játékosunk a NEK-en edz, nem áll számukra rendelkezésre elegendő elhivatott, hozzáértő és nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező edző. És itt vissza is érkeztünk az egyik alapproblémához, amely a játékoshiány mellett a legsürgősebben megoldandó szakmai feladat – összegzi véleményét Kuhárszky Zoltán, ismét hangsúlyozva, működő jó modellek világszerte léteznek, csupán a hazai viszonyokhoz kellene őket igazítani és kellő elhivatottsággal, valamint határozottsággal megvalósítani.