Az új elnökség által kijelölt versenysport és utánpótlás bizottságban vállalt feladatot Simara János, aki az utóbbi években több fiatal útját is egyengette személyi edzőként. A szakember atlétamúltjának köszönhetően az erőnléti edzések fontosságára hívja fel a figyelmet. Véleménye szerint profi játékos csak abból lehet, aki a nap huszonnégy órájában céljai elérésével foglalkozik.
Gy. Szabó Csilla * A nemzetközi korosztályos versenyek újraindítása óta hazánkban rendezett junior ITF-tornákon sorra sikert arató 15 esztendős Dankó Vanesa Dalma, de a női felnőtt páros ob-n 14 évesen döntőt játszó Kis-Czakó Eszter jelenlegi felkészülését is az a Simara János irányítja, aki korábban Gubacsi Zsófival, Bardóczky Kornéllal és a Balázs testvérekkel is dolgozott. A gödöllői szakember maga is sikeres amatőr teniszező volt, ám az alapokat és a versenyzői múltat az atlétikából hozta, annak is a legváltozatosabb szakágából, a tízpróbából. Éppen ezért már teniszedzői karrierje elején is igen nagy figyelmet fordított az erőnléti képzésre, s ezzel hazai viszonylatban meg is előzte korát. Saját bevallása szerint az elsők között épített fel olyan programot, amelyben a sportágspecifikus feladatokon volt a hangsúly.
– A Testnevelési Egyetemen töltött éveim alatt, tehát viszonylag későn kezdtem el teniszezni, korábbi atléta múltam ezért nemcsak az életemet, de a sportról alkotott elképzeléseimet is alapvetően meghatározza – ad magyarázatot beállítottságára Simara János, aki most az új elnökség által kijelölt versenysport és utánpótlás bizottság tagjaként vállal szerepet a magyar tenisz megújításában. Ebben a pozíciójában szorgalmazni fogja a szülői szerepek pontos meghatározását, amelybe a pálya melletti helyzetek megoldására vonatkozó ismeretek átadása is beletartozik majd. S bár eddigi edzői karrierje során a családi háttérrel való összhang kialakítása sohasem okozott számára gondot, elismeri, sok esetben ezen áll vagy bukik egy gyerek későbbi karrierje. Támogató szülők nélkül ugyanis nem lehet érvényesülni, az irányításnak azonban az edzők kezében kell maradnia.
– Nagyon sok plusz energiámba kerül a kiegyensúlyozott kapcsolattartás, ezért lenne jó, az apukák és anyukák számára is képzést indítani. Ennek hatására könnyebben megértenék, hogyan is tudják hasznosan segíteni gyermekeiket. Sok esetben már az is számít, ha külföldön körbenéznek, s látják azt a profi légkört, amely a sportágat körbeveszi.
A külföldi tapasztalatszerzés persze nemcsak a szülők, de a mesterek esetében is mindig hasznos. Korábbi éljátékosaival Simara János is sokat utazott, s mindig nyitott szemmel és füllel járta a versenyeket. Az egyik legnagyobb élmény számára az 1992-es US Open volt, ahol Edberg, Becker és Agassi mellett szívhatta magába a legjobbak körül uralkodó légkör hangulatát. Látta, hogy ők is hús-vér emberek, tehát amit a pályán tesznek, azt bárki más is megteheti, de a profizmusukra is felfigyelt, amelyet a reggeltől estig másodpercre pontosan beosztott, egyéni rituálékkal tarkított fegyelmezett életvitel határozott meg. Azóta is vallja, csak abból lehet világelső, aki a nap huszonnégy órájában céljai elérésével foglalkozik, s tudatosan irányítja karrierjét. S bár a legfiatalabbakkal fontosnak tartja a játékosság elvének betartását, a személyes beszélgetések során ezekről a nehezebb témákról is sokat mesél tanítványainak.
– Nevelés nélkül sem tenisz, sem siker nem létezik – vallja Simara, aki „védencei” esetében sohasem spórol a támogató társalgásokra fordított idővel. – Az emberré formálás nemcsak a kicsiknél fontos, de az idő múlásával csak hatványozódik a jelentősége. Az emberi tényezők azok, amelyek végülis meghatározzák, ki milyen szintre juthat el. Szép tenyeressel lehet gémet, meccset nyerni, hosszútávon azonban csak az fut be, aki a lelke mélyéről is felhozza azt, ami benne rejlik. A mi munkánk éppen ezért a szobrászéhoz hasonlítható leginkább, aki a szikladarabban meglátja a későbbi mesterművet, s éppen ott, éppen annyi sallangot hánt le a körülötte lévő burokból, amellyel még nem sérti meg a végső formát. Ezért keresem minden fiatalban a későbbi nagy játékost. Ha ezt nem látod az elején, akkor azt sem tudod milyen úton vezetheted végig, mit akarsz neki tanítani. A fizikális és mentális képességeket egyébként is pontosan ismerni kell, ezen a téren nem lehet hibázni. Ezek határozzák meg azt a technikát, amelyet el kell sajátítania. Amiben jó azt tovább fejleszteni, amiben gyenge azt felzárkóztatni. Rést sohasem szabad hagyni.
De térjünk vissza picit az erőnléti edzések fontosságára, hiszen Simara János szerint jó fizikális képzéssel lehet a leggyorsabban sikereket elérni. Ennek kapcsán Balázs Attila példáját hozza fel, aki az utóbbi időszakban Szendrei Dániellel végzett speciális programnak is köszönheti sikeres visszatérését. Ehhez azonban már korábban letették az alapokat. 2006-ban ugyanis éppen Simara segédkezett Amir Hadadnak a 18 esztendős fiatal felkészítésében, és Tatarek Rezső fitnesz-edzőt szerződtette mellé a speciális gyakorlatok személyre szabására. A szakember szerint ennek is köszönhető, hogy akkoriban oly gyorsan bekerült az első 150 közé. S ezek az alapok segítették a mostani építkezést is.
simara jnos foto zdorSimara János - Fotó: Zádor Péter
– A terhelés mértéke mindig egyénre szabott, de elsősorban a saját testsúlyos, dinamikus és lendületes képességfejlesztésben hiszek. Gálfi Dalmát például már tizenöt évesen lehetett terhelni, ugyanis édesapja tökéletes erőnléti alapokat alakított ki nála, már egészen kicsi korában. Az edzéselmélet során tanult biomechanikai folyamatok és táplálkozás-tudományi alapelvek betartása is elengedhetetlen. Mára az lett a legnagyobb művészet, hogy a terhelés-pihenés arányát pontosan meghatározzuk. A gyereket egyébként is egységben kell kezelni, amihez a sportkórházi vizsgálatok nagyon nagy segítséget adnak. Amit ott nem tudnak kimutatni, arra nincs is szükség. Sajnos úgy látom, hogy itthon többnyire empirikus módon haladunk, a tudományos háttér figyelmen kívül hagyásával, ami ma már nem elfogadható – összegzi nézeteit Simara János, aki az elmúlt 25-30 év személyes tapasztalatát szeretné hozzátenni most a versenysport és utánpótlás bizottság munkájához. Ennek kapcsán határozottan jelenti ki: nem szabad hátranézni, arra kell koncentrálni, amit ma vagy holnap meg lehet tenni a magyar tenisz sikeresebbé tételéért. Szerinte az a legfontosabb kérdés, miért nincs elegendő játékos és megfelelő szakmai munka. S bár az infrastrukturális fejlesztések is fontosak, az előbbi nélkül sehová sem visznek. A sportág helyét is pontosan át kell gondolni, egészségmegőrző szerepe révén lehetne egyre népszerűbbé tenni. De miért is nem adják át gyermekeiknek a tenisz szeretetét azok az amatőrök, akik még hatvan- hetven évesen is játszanak?
– Pontosan ez az a kérdés, amire minél előbb választ kell találnunk. S bár a szisztematikus, szakmai építkezés híve vagyok, a legkisebbeket minél tovább kell hagyni játszani, s így megőrizni a sportágnak. A már említett fizikai képzést is lehet élvezetesen csinálni, a biológiai éréssel párhuzamosan és ahhoz maximálisan igazodva. S hogy mi lehet itthon a kulcs? Szerintem a közös munka. A klubok, a szülők és a szövetség között teljes egyetértésnek kell uralkodnia. Egyedül sajnos senkinek sem fog sikerülni. Ebben biztos vagyok.
A gödöllői szakember elismeri, hogy imádja a sikert. Az ő motivációja azonban sohasem haladhatja meg a játékosét, a teniszező elszántságának belülről kell fakadnia. S bár sokszor a szülő az, aki saját ki nem élt vágyait próbálja megvalósítani utódjában, ez csak egy ideig hatásos. A felnőtté válás küszöbén mindig eljön az igazság pillanata. Éppen ezért, amikor egyéni edzőként elvállal egy játékost, egyetlen kikötése van: akarjon az a gyerek! Ez még a tehetségnél is fontosabb kérdés.
A magyar tenisz útkereséséhez visszatérve Simara szerint nagyon fontos, hogy a jelenlegi játékosoknak ne kelljen már éveket hiába elvesztegetniük. Ehhez azonban az edzőképzést is hatékonyabbá kell tenni.
– Túl korán jelentjük ki valakiről, hogy tehetségtelen. A nemzetközi élvonalban szétnézve sok olyan fiatalból lett topjátékos, akikből itthon biztosan nem lett volna. Ezen is változtatnunk kell. A Gödöllői Egyetemen öt évig vezettem a kosárlabda csapatot, s ennek kapcsán az NBA felkészülési rendszerét kellett tanulmányoznom. Vannak szakmailag meghatározott mérföldkövek, amelyeket ott is teljesíteni kell, anélkül a kispadra sem lehet leülni. A két dolog szerintem nem üti egymást, hanem pontosan kiegészíti. Türelemmel kell támogatni, de adott esetben határozottan számon kérni a teljesítményt. Nem mondom, hogy ez könnyű feladat, más út azonban nem igazán létezik – zárja a gondolatmenetet Simara János, aki szerb-horvát családja példájára vezeti vissza ars poeticáját, amelyben azóta is hisz: a sikerért mindig meg kell dolgozni!