Hornok Miklós szerint az idei US Open egyik legnagyobb tanulsága az erőnléti képzés fontossága, amelyben a magyar játékosok – Fucsovics kivételével – messze elmaradnak a világ élvonalától. A jelenleg Kaliforniában élő szakember szerint a férfiak mezőnyében idén nagyszerű eredményeket értek el a fiatal felnőttek – Shapovalov, De Minaur, Davidovich, Tiafoe, Auger-Aliassime –, ám ebből a nyilvánvaló generációváltásból a magyar tehetségek kimaradtak.
Gy. Szabó Csilla írása * „Soha nem éreztem még azt a fajta megosztottságot itt Amerikában, amely az idei US Opent jellemzi, de legalább ismét láthatunk jó teniszt!” Így summázta véleményét az amerikai nyílt teniszbajnokság kapcsán a hét éve Kaliforniában dolgozó Hornok Miklós, a sportág egyik legelismertebb hazai szakembere. A korábbi válogatott játékos, később utánpótlás-szakvezető és a felnőtt válogatott szövetségi edzője szerint a politikai játszmák eszközévé vált a torna, mindenki kiállt valami mellett vagy ellen, amivel gyakran épp a legfontosabbról, vagyis a játékról terelődött el a figyelem. Pedig maguk a teniszezők, a koronavírus-járvány miatti nehézségek ellenére is felkészülten érkeztek New Yorkba.
− Nagyot tévedtek, akik azt hitték, hogy a világ legjobbjai pihenéssel töltötték a leállás idejét – határozza meg Hornok Miklós az idei US Open egyik tanulságaként a ma már elengedhetetlen profi hozzáállás szükségességét – Ezek a játékosok a munka tiszteletében nőttek fel, ez az életük, amíg a profi karrierjük tart, semmi másra nem koncentrálnak, csak az edzéseikre és a meccseikre. Persze a legnagyobbak később sem tudnak ettől a világtól elszakadni, Kim Clijsters visszatérését is ennek az „örök szerelemnek” tudom be. Az egykori belga világelső, aki ma már három gyermekét neveli az edzések mellett, sokak számára mutathat jó példát. De nem ő az egyetlen anyuka az idei versengésben, a legjobb nyolcba hárman is – Williams, Pironkova és Azarenka – bejutottak, ami azt is jelenti, hogy ezek a játékosok már felelősségteljesen gondolkodnak, megfontoltak, pontosan tudják mit és hogyan csinálnak. Túl vannak a veszélyes „celeb”-korszakon, amely sokakat olyan irányba visz el fiatalként, ahonnan csak ritkán van visszaút a profik közé.
A hölgyek mezőnyéből az amerikai Jennifer Bradyt emelte ki a torna kellemes meglepetéseként, s aki szerinte a leghaladóbb teniszt mutatta be a maga férfias stílusában. Azt a vonalat folytatja, amelyet Bianca Andreescu kezdett el tavaly, amikor Serena Williams legyőzésével megnyerte a tornát. Brady robbanékonyan, teljes testtel üt, az alsó teste tökéletes csavarodó mozdulata komplex dinamikus láncot indít be és maximális erőkifejtést eredményez. Hornok rajta kívül, a 19 esztendős, amerikai Caty McNallyt emelte ki jó példaként, mégpedig az izomzat tekintetében. A két évvel ezelőtti kétszeres junior páros Grand Slam-győztes hónapról hónapra, szinte szemmel láthatóan erősödik a komoly erőnléti munka következtében. Ezzel pedig el is jutottunk az idei US Open legnagyobb tanulságához, amely persze nemcsak New Yorkban érvényes:
− Az erőnléti fejlesztés mindennek a kulcsa. Ha végignézek a jelenlegi magyar mezőnyön, egyedül Fucsovics állja ki ezen a téren a próbát, igaz, ő is éveken át vékonyabb volt vetélytársainál. Nem is jöttek a tehetségéhez mérhető sikerek. Az igazi áttörés akkor következett be, amikor Sávolt Attila megkövetelte tőle a hihetetlen mennyiségű munkát, és azt folyamatosan ellenőrizte. Ahogy megférfiasodott, azonnal fel tudta venni a lépést a legjobbakkal, a tehetsége és képzettsége addig is megvolt hozzá. A felugró és egész testet belefordító pörgetett ütésekhez olyan erőnlétre van szükség, amely komoly súlyok, gyakori ismétlésével érhető csak el. Marci kivételével a magyarok lendületből próbálnak játszani, ami azt bizonyítja, hogy nincs meg a ma már elengedhetetlen erő-állóképességük. Egyedül Gálfi Dalma esetében láttam némi előrelépést ezen a téren, a többiek viszont óriási hátrányban vannak. Ilyen körülmények között pedig lehet álmodozni a top százról, csak éppen nem érdemes.
Visszatérve az idei US Openen látottakhoz, mégpedig a férfiak mezőnyében, Hornok Miklós Alexander Zverevvel kapcsolatban is megfogalmazta ugyanezt a kritikát, persze az ő esetében a 198 centiméteres magasság ellensúlyozni tudja a többiekhez képest kevésbé kimunkált izomzatot. Veresége ellenére is a horvát Borna Coric-ot említi pozitív példaként Andrej Rjublev mellett, mint fizikálisan megfelelően felkészített versenyzőt. A végső győzelemre azonban leginkább a sziklaszilárd Daniil Medvegyevet vagy Dominic Thiem-et látja esélyesnek. Az 24 éves orosz esetében a mentalitást, a fókuszáltságot emeli ki sarkallatos pontként, amely nélkül senkinek sincs helye a világ élmezőnyében.
A szakember ezzel kapcsolatban keserűen jegyzi meg, a magyar fiatalok esetében tapasztalható túlzott médiaszereplések éppen ebből a mély koncentrációs állapotból mozdítják ki őket és a nyugodt háttér megteremtését is akadályozzák.
− Jancsó Miklós és Nagy Zoltán nemcsak jó szakemberek, de szerény, visszafogott emberek lévén Marci számára éppen ezt a stabilitást biztosítják. Természetesen egy játékosnak mindig rendelkeznie kell saját célokkal, képesnek kell lennie döntéseket hozni az életével és a pályafutásával kapcsolatban, mégis azt mondom, az edző és a szakmai vonal felelőssége a legnagyobb abban, hogy a magyar utánpótlás az utóbbi néhány évben nagyon rossz irányban ment el. A fiatalokat még nevelni kell, pontos és határozott követelményrendszert kell felállítani, majd azt kivétel nélkül betartatni. A US Open, különösen a fiúk esetében, világosan megmutatta, hogy a mostani tizennyolc-huszonhárom évesek bizony készen állnak a generációváltásra, amiből mi egyelőre teljes egészében kimaradunk. A juniorkorukban sikert sikerre halmozó fiataljaink gyakorlatilag be lettek csapva, amikor elhitették velük, hogy megérkeztek. Pedig erről szó sincs. A felnőttek között kezdődik csak az igazi munka. Ami előtte volt, csak felkészülés a valódi kihívásokra – állítja párhuzamba Hornok Miklós a magyar, valamint a US Openen idén brillírozó nemzetközi új generációt, amelynek tehetsége alapján Valkusz Máté és Piros Zsombor is méltán tagja lehetne, ha tervszerű és megalapozott munkával kezdték volna felnőtt karrierjüket. A szakember szerint az ő esetükben is van még remény a sikeres folytatásra, ám azt tudniuk kell, hogy a 24. órában vannak. Hornok Miklós abban bízik, hogy a hazai szövetség új vezetése megfelelő szakmai megoldást talál majd a problémára, s a néhány évvel ezelőtti korosztályos aranygenerációra nem elveszett generációként kell majd a jövőben emlékeznünk.