Pozsonyban jártunk, a Dominika Cibulkova Teniszakadémián, ahová a fejlődés reményében sorra érkeznek a tehetséges magyar fiatalok.
A Csarnakovics Erik által vezetett klub nem a külsőségekkel, hanem a belső tartalommal kívánja kiszolgálni a hozzá érkezőket.
Gy. Szabó Csilla írása és fotói * A szigorú munkamorál mellett a családias és emberséges hangulat megtartása is központi kérdés Pozsonyban, amelyhez egy állandó és összetartó edzői team tartozik.
Különleges, extra-helyszínre számítottam, amikor megérkeztem Pozsonyba, a Dominika Cibulkova Teniszakadémiára. A Csarnakovics Erik által vezetett klubban folyó szakmai munka híre ugyanis már a határokon túl is sokfelé eljutott, az utóbbi hónapokban egyre több magyar fiatal jelentkezett a szlovák-magyar szakembernél. Csillogó külsőségek helyett egy jól szervezett, mégis puritán környezetbe cseppentem, ahol a reméltnél is több ismerős arc fogadott. Aki éppen nem magyarul beszélt, az inkább angolul kommunikált a péntek délelőtti „nagyüzem” jellegzetesen nemzetközi légkörében.
A hat salakos és két kemény borítású pályából, konditeremből és irodából álló komplexum egy ipari terület közepén, a Nemzeti Bowlingcentrumot magába foglaló, három csillagos BNC szálloda közvetlen közelében található. Egyszerű, mégis trendi hotelszobáival és tágas éttermével az utóbbi kínálja azokat a várt extrákat, amely a külföldről, így Magyarországról érkezők számára a kényelmet jelentik. Persze, akik valóban hosszútávra terveznek az akadémián, azok inkább lakást bérelnek a közelben, ám pillanatnyilag ők vannak kevesebben. A nyári időszakban ugyanis óriási az „átmenő forgalom”, egyre többen akarják kipróbálni Csarnakovics módszereit, s ezzel a siker titkát kifürkészni.
– Jaj, ne! – szakad ki a bosszúság az egyik magyar teniszező hölgyből egy elrontott ütést követően, amire Erik a tőle megszokott határozottsággal reagál:
– Ne beszélj játék közben, csináld tovább!
Merthogy az egyes pályán, maga Csarnakovics Erik vezényli le az egész délelőtti programot a rekkenő hőségben. Mellette, a szparingpartner üt és korrigál az éppen hozzá „forgó” játékossal.
Egyébként csend van, a telefonok valahol mélyen a teniszzsákokba rejtve, edzés alatt senki sem nyomogathatja a kütyüjét. A holtidők is hasznosan telnek. Amíg a vezetőedzőnél gyakorlók labdát szednek, és isznak egy kortyot, ő a szparinpartnerrel készülőket figyeli, s ha kell, utasításokkal látja el őket.
cibulkova akadmia 3Csarnakovics Erik nemcsak irányít, de kollégáihoz hasonlóan, folyamatosan dolgozik
A lépcsőzetes időrendben érkezők között tűnik fel Nagy-Békési Bíborka, akinek a legkézenfekvőbb kérdést tettük fel, miért vállalta a heti ingázást Budapest és Pozsony között?
– Nagyon jók az edzők és az edzőtársak is. De leginkább a hozzáállás az, ami ide vonzott. Itt mindenki szótlanul dolgozik, hiszen a cél közös. Napról napra fejlődni és jobb teniszezővé válni.
A csendet végül egy sövénynyíró zaja szakítja meg: a vezetőedző édesapja, aki elsőosztályú focista, majd edző volt Rimaszombatban, amikor éppen nem erőnléti trénerként futtatja az akadémia fiatal teniszezőit, a növényzet ápolásából veszi ki a részét. Pedig van erre a feladatra is szakemberük, Csarnakovics György azonban nem szereti a tétlenséget.
– Láthatja, szerény körülmények között dolgozunk, de nem ez a fontos. A légkör családias, a pályán pedig csak a munka és a hozzáállás számít. Ez a két kislány Győrből érkezett, s bár Erik minden perce be van táblázva, mégis talált rájuk fél órát, hogy megnézze őket. A főedző itt éppúgy végzi a dolgát, mint mindenki más. Van ennél jobb példa? – teszi fel a kérdést a Love4Tennis alapítójának az édesapa, aki nosztalgiával idézi fel azokat az időket, amikor még fia ment Budapestre, az Idomra, hogy a Gödry Ádám által megálmodott modell révén fusson be profi karriert. Hogy ez végül nem igazán sikerült és 2001-ben az ATP 648. helyén érte el karriercsúcsát, az Csarnakovics György szerint az ő hibájuk, nem voltak elég profik, nem tudták fiúkból kihozni a maximumot. Pedig ízig-vérig sportcsalád volt az övék. Talán ezért is tekinti ma legfontosabb feladatának az ifjabb Csarnakovics, hogy a tőle segítséget kérőkkel ez már ne fordulhasson elő. Azokkal sem, akik nem születtek kiugró tehetséggel, viszont vasakarattal küzdenek a céljaikért. Mint például Gombos Norbert, aki harminc évesen az ATP világranglista 109. helyén áll, s három éve még 80. volt. A galántai fiúval nem sokan akartak eleinte komolyan foglalkozni, Eriknek azonban ő lett az első saját „terméke”.
„Norbi egy teljesen átlagos juniorjátékos volt 15 évesen, amikor az edzője lettem – idézi fel Csarnakovics Erik a közös munka kezdeteit, amely egyben az akadémiai elveiről is sokat elárul. – A szó klasszikus értelmében egyáltalán nem volt tehetség, de hatalmas volt a munkabírása, nem volt sérült, a hozzáállásáról pedig csak azt tudom mondani, hogy fanatikus. Igen, én elsősorban a megszállottságot keresem a gyerekekben. Persze jó, ha ügyes is, meg tiszta technikailag. Utóbbi azonban az edzőn múlik. Elkötelezettség nélkül azonban az élvonalban nincs mit keresni, napi szinten kell bírni a stresszt és a gyűrődést, elviselni a magányt. A pályán senki sincs melletted, s gyakran utaznod is egyedül kell. Erre a nehéz életre próbáljuk felkészíteni a tanítványainkat.
cibulkova akadmia 4 copy
Csarnakovics Erik először a Love4Tennis klubot alapította meg, s csak tíz éve csatlakozott a Dominika Cibulkova Akadémiához. Nem egyedül érkezett, hozta magával az egész stábot, amely azóta sem változott. S ha rajta múlik, a jövőben sem fog. A szakember számára fontos, hogy a játékosokból idővel szparinpartnerek, majd a megfelelő tanfolyamok és képzések elvégzése után edzők legyenek, hiszen ki ismerné náluk jobban az elveket, amelyek mentén az oktatás folyik. Ez a zárt kör azt is jelenti, hogy mindenki hasonlóan gondolkodik és pontosan ugyanazon a fokozaton pörög napról-napra.
– Nagyon sokáig tartott, míg felépítettük ezt a minőségi teljesítményre összpontosító légkört. S bevallom, féltem is, hiszen nehéz volt kialakítani, miközben ez az eredményeink egyik legfontosabb záloga – fűzi hozzá Csarnakovics Erik, aki a jelenlegi magyar helyzettel kapcsolatban megjegyzi, amikor ő a BSE igazolt játékosa volt, s az IDOM-ban edzett, olyan játékosok vették körül, mint Krocskó József, Noszály Sándor, Bardóczky Kornél vagy György Tamás, akik hozzá hasonlóan elkötelezettek voltak. Ezt a profi közeget ma már nem látja Budapesten, Pozsonyban viszont sikerült megteremtenie. És ami legalább ilyen fontos, amit ígér, azt minden körülmények között igyekszik betartani.
– Tizenhárom, tizennégy edzővel dolgozunk, tavaly nyáron annyira pörögtünk, hogy az utazóedzőkkel együtt már húszan voltunk. Ez a húsz-huszonöt állandó játékos számához képest viszonylag magas arány, de a minőségi munkához mindenki mellett lenni kell valakinek, aki érte felel. Az csak mese, hogy valaki egyedül a legjobbak közé küzdi magát. Csapat nélkül ez elképzelhetetlen. Fontosnak tartom azt is, hogy a kiskamaszok esetében megőrizzük a csoportos edzéseket, mert így segíthetjük a szocializációjukat. Amikor elérsz egy szintet, úgy tizenhat-tizenhét évesen, természetesen az egyéni foglalkozások kerülnek túlsúlyba, mert ekkor a társaság már elviszi a figyelmet az elmélyült munkáról. Nincsenek többé barátok, nincs semmi, csak az utazás és a mérkőzések. És pontosan a későbbi pénz- és sikerorientált, kegyetlen közeg miatt próbálom minél tovább elhúzni ezt a váltást. Szeretném, ha megőriznénk a képzés emberi oldalát is, hiszen oly kevesen futnak be végül profiként, emberként azonban mindannyian megállják a helyüket.
A családias hangulatra és összetartásra példa, hogy akik mégis befutnak, rendszeresen visszajárnak egykori edzőjükhöz és Dominika Cibulkova sem csupán az arcát adja az akadémiához. Kisfia születése előtt ő is sok időt töltött a pályán, profi hozzáállásával és tanácsaival segítve a fiatal játékosokat. Utóbbiak számára pedig a szlovák teniszsport legeredményesebb női játékosának minden szava aranyat ér. De a jelenleg még aktívak közül, Lukáš Lacko, Illya Marchenko, Filip Polášek – utóbbit az akadémia kondiedzője kísérte el az Egyesült Államokba – is gyakran edzenek Pozsonyban, sőt Polášek edzőként is besegít a junioroknál, játszik velük, példát mutat nekik a melegítéstől egészen a levezetésig és a nyújtásig. S bár néha a legjobbaknak is ki kell engedniük a gőzt, Erik szerint edzésen nincs helye az ütődobálásnak.
cibulkova akadmia 7A streching, vagyis a nyújtófeladatok közös elvégzése éppúgy a napi rutin része, mint a csoportos nagy futások
Az év eleje óta látványos fejlődésen keresztül menő Szabanin Natália – aki édesapjával tölti Pozsonyban a munkanapokat hétfőtől péntekig – remekül bizonyítja az akadémián folyó munka eredményességét. A 17 éves játékos már többnyire egyéni edzésekkel készül, és a szparingpartner is az Erik által meghatározott feladatokat végzi vele. Edző és tanítványa között remek a kapcsolat, Nati örömmel végzi a dolgát, s inkább túlórát kér a pihenők helyett. A fiatal játékos erre azt mondja, komoly céljai vannak, s pontosan tudja, hogy ezt csak kemény munkával érheti el. Az akadémián szerinte ehhez minden feltétel adott.
Ehhez társul mestere kedves és emberséges hozzáállása, amely a szigort sem nélkülözi. Ezen a pénteki napon, Szabanin egy már „hallhatóan” lazán húrozott ütővel kezdi a bemelegítést, ami Erik figyelmét sem kerüli el. S bár a játékos kihívásként fogja fel a helyzetet, s szeretné játék közben elszakítani, edzője nem enged az elveiből, miszerint csak tökéletesen felkészített ütővel végezheti el a lépésről lépésre, pontról pontra kidolgozott napi programot. Két-három mondatot és egy határozott nemet követően, az ütő természetesen a padon végzi. Még mielőtt megadta volna magát a húrozás.
– Erik pontosan tudja, mit akar, és ezt hogyan érje el. Reális és minden részletében tiszta programot tett le elénk az asztalra, amivel azonnal meggyőzött minket – mondja Győri László, az idei U14-es egyes és páros Budapest-bajnok, Győri Lóránt édesapja, aki vasárnap esténként hozza fiát Pozsonyba, majd pénteken délután viszi vissza Budapestre. Lóri jól érzi magát, láthatóan fejlődik, neki pedig ennél több nem is kell. Az első pillanatban kialakult bizalmi helyzeten a mai napig nem esett csorba.
Természetesen a Dominika Cibulkova Akadémián is terveznek fejlesztéseket: a téli sátras megoldás helyett csarnokot szeretnének építeni. Az elképzelt bővítések azonban semmilyen körülmények között sem mehetnek a minőség rovására. Ez pedig alapvetően a program kivitelezésétől függ, hiszen egy edzéstervet ma már nem nagy ördöngösség összeállítani. Megvalósítani már annál inkább.
Csarnakovics Erik jelentőségteljesen jegyzi meg: a nagy akadémiákon vannak olyan edzők, akiket ő segédedzőként sem alkalmazna. Az eredményesség egyik titka pedig alighanem éppen ebben a mondatban keresendő. Pozsonyban éppúgy, mint a világ bármely más táján.
cibulkova akadmia 6Szabanin Natália edzés előtt is hasznosan tölti idejét, éppen spanyolul tanul az akadémia teraszán