Fiatalon, fiatal nemzetközi tehetségekkel dolgozhatott Bocskay József, akinek határozott véleménye van a magyar juniorok botladozásáról a felnőttek között. A Vasas teniszszakosztályának két hónapja kinevezett új vezetője most klubjában szeretne egy fenntartható, szakmailag egymásra épülő modellt kialakítani. A korosztályos bajnokságon két játékosuk, Dankó Vanesa Dalma és Mészáros Patrik is az U16-os mezőny esélyesei közé tartozik.
Gy. Szabó Csilla írása * Bár Bocskay Józseffel kapcsolatban szinte mindenkinek azonnal Szávay Ágnes neve ugrik be, a Vasas teniszszakosztályának júniusban kinevezett vezetője nemcsak mellette szerzett értékes nemzetközi tapasztalatokat. A svájci Bacsinszky Tímeával töltött időszakot rövidsége ellenére is hasonlóan értékesnek tartja, de sok tanulságot vonhatott le a szlovén Polona Hercoggal és a liechtensteini Stephanie Vogttal végzett közös munkából is. A külföldiek esetében közös nevező volt a játékosok fiatal kora, de ez nem is véletlen, hiszen Kuhárszky Zoltánnal 2003-ban és 2007-ben egyaránt amolyan tehetségbefuttató team-ben dolgozott együtt. Többek között emiatt is van olyan határozott véleménye arról, Magyarországon miért is „népbetegség” a sikeres juniorok felnőttek közötti botladozása.
− A fontos dolgokra nem akkor kell elkezdeni felkészülni, amikor odaérsz, hanem sokkal, de sokkal korábban – jelenti ki José, s ezzel arra a szerinte téves hazai beidegződésre utal, amely a korai eredményességet fontosabbnak tartja a hosszú távú céloknál. − Bacsinszky 14 évesen hét felnőtt tornán indult, s csak azért ennyin, mert a szabályok nem engedtek neki többet. A junior Grand Slam versenyeken 15 évesen elődöntőket játszott, három évvel később pedig már a felnőtt világranglistán lépett be a top százba. Meg vagyok győződve róla, hogy sokkal korábban kell a nagyok ritmusára beállítani az igazán nagy tehetségeket. Aki két-három év múlva a legjobbak között akar lenni, az például decemberben nem edz salakon, hiszen felnőttként ebben az időszakban az Australian Openre fog készülni. A szervezetben nagyon hamar kialakul egy ritmus, amelyre emlékezik, s amit az idő múlásával egyre nehezebb felülírni. De említhetném az Orange Bowlt, a fiatalok nagy presztízsű viadalát, amelyet december elején rendeznek. Egy felnőtt ilyenkor már pihen, vagy éppenséggel már alapoz. A junioroktól viszont csúcsformát várnak el. Az eredményesség egyébként is kétélű fegyver, hiszen az új dolgok beépítésére mindig rámegy néhány hónap, s máris buknak a számszerű tervek. De had bukjon, tizenévesen a tervszerű munka sokkal fontosabb a győzelmeknél.
És pontosan ez az a tervszerűség, amit a tehetségek körül ekkor már feltűnő menedzserek és szponzorok keresnek. Bocskay József eleinte maga sem értette, hogy a junior Grand Slam-eken miért kávézgatnak és beszélgetnek ezek a pénzemberek a játékosokkal, edzőikkel és a családtagokkal. Azután gyorsan rájött, ilyenkor tapogatják le, milyen csapat áll a tehetséges fiatal teniszező mögött. Merthogy nem csak az számít, mi történik a pályán.
− Aki részt vehet egy ilyen rangos eseményen, az mindenképpen potenciális későbbi bajnok, még ha pontosan tudjuk is, csupán a töredékük fut be végül – avat be bennünket a korosztályos csúcsviadalok kulisszatitkaiba Bocskay, aki a hazai ifjúsági ranglista 8. helyezettje volt, mégis nagyon korán szögre akasztotta ütőjét s már 18 évesen edzősködni kezdett.
– A legfontosabb kérdés, van-e életképes, jól megtervezett projekt a fiatal mögött, s azt egyhangúan támogatják-e az ebben résztvevők. Olyan nincs, hogy egyszer itt edzek, egyszer ott, tegnap ezzel az edzővel, holnap a másikkal. A játékosnak is legyen tartása, csinálja végig, amit elkezdett, a koncepció pedig megfelelő edző nélkül nem működik. S bár pillanatnyilag itthon a képzés hiánya is problémát jelent, a kidolgozott és jól meghatározott tervek hiányoznak leginkább fiatal tehetségeink mögül.
A Vasas SC Körmöczy Zsuzsa teniszakadémiájának két hónapja kinevezett vezetője évek óta a Folyondár utcában dolgozik, mégis érték meglepetések programja, a fenntartható, egymásra épülő és szakmailag is vonzó modell kialakítása közben. Ennek egyik elemeként, a reálisan finanszírozható működési struktúra érdekében, a szakmai stáb bérezését teljesítményalapúvá tették. A tanfolyami képzésben résztvevő szakemberek azonban így már nem vállalták a közös munkát.
− Fiatal, lelkes edzőkkel vágunk neki az őszi szezonnak, akik még maguk is formálódnak, nevelődnek nálunk – tér át a Folyondár utcában zajló változások ismertetésére Bocskay József, hozzátéve, hogy az új helyzetben, gyakorlatilag az edzők utánpótlás-nevelésébe is bekapcsolódnak. – Fogékony és aktív embereket kerestünk, akiket az általunk készített, gyakorlatokig lebontott koncepció alapján, a saját elképzelésünk szerint képzünk. Szeretnénk, ha a nálunk nevelődött versenyzőkön látható lenne a helyes technikában megnyilvánuló névjegyünk. Ez természetesen csak egy hosszú távú tervezés eredményeként valósulhat meg, amely életpálya modellhez illeszkedik. Ez azt jelenti, hogy egy szülő nyugodt lélekkel hagyhatja nálunk a gyermekét hatéves korában, a fejlődését ettől kezdve mi garantáljuk. A jó munkához ugyanis állandóságra van szükség, nem pedig a tehetségek elhalászására, ahogy az pillanatnyilag a hazai teniszben dívik. Két évente fogjuk értékelni játékosaink fejlődését, s ennek függvényében választjuk ki a folytatás irányát, természetesen a versenyzővel és a szüleivel egyetértésben. Annyi féle kifutási lehetősége lehet egy teniszkarriernek. Egy későbbi lelkes hobbiteniszező, egy amerikai ösztöndíjhoz jutó fiatal, vagy egy nemzetközi szinten is ütőképes játékos egyaránt siker, hogyha önálló, döntésképes, szilárd egyéniség van mögötte. Az értékekre való nevelés ugyanolyan fontos, mint a tenyeres, a fonák vagy a szerva tökéletes kivitelezése. De bármelyik utat is választja a növendék, a minőségi oktatás színvonalából nem fogunk engedni.
José huszonnégy éve edzősködik, s eddig mindig úgy kezdte a reggeleit, hogy nem dolgozni, hanem teniszezni indul. Ez most sincs másképp, bár az elmúlt két hónapban rászakadt adminisztrációs terheket már igazi munkának érzi. Ennek ellenére nem bánta meg, hogy a Vasasnál ekkor fába vágták a fejszéjüket és töretlenül hisz az általa elképzelt modell megvalósíthatóságában. Szerinte néhány év alatt ki tud alakulni a Folyondár utcában egy olyan rendszer, amelyben kétévente hat-nyolc fős ütőképes versenyzői gárdák jönnek össze. Persze csak akkor, ha igazi bázisként működnek, s nem csupán az egyéni ambíciókra építenek.
A Vasas szakembere abban is bízik, hogy a szövetségi változások összhangban lesznek terveikkel és az új vezetés jobban figyel majd a mindennapi munkát végző egyesületek problémáira. A tisztán és átláthatóan, ugyanakkor nagy létszámú gyereksereggel eredményesen dolgozó kluboknak mindenképpen szükségük lenne az MTSZ támogatására a TAO-rendszer elszívó hatásának ellensúlyozására. S bár maguk is arra törekszenek, hogy a tanfolyamok résztvevői és a hobbiteniszezők révén el lehessen tartani a minden körülmények között veszteséges versenyzői csoportot, a segítség mindig jól jön.
Az utóbbi időben tehetséges fiatal játékosgárda jött össze a Folyondár utcában. Danko Vanessa Dalma és Mészáros Patrik magabiztosan nyerte az U16-osok mezőnyében a Budapest-bajnokságot, s a héten zajló ob-nak is esélyesként vágnak neki. Sávay Zalán az utóbbi két hónapban közel tíz centit nőtt, így a korábbi kiváló eredményeit követően, most ehhez az új helyzethez kell adaptálódnia. A 11 esztendős, saját nevelésű Nemcsek Gréta is felhívta már magára a figyelmet az U12-es leányok között technikailag képzett játékával, a 15 esztendős Pálfi Zoltán pedig az U16-os mezőnyben. De velük edz a boglári Hornung Gábor is, így a partnerhiány egyre kevésbé jelent égető problémát a Vasasnál. Igaz, éppen emiatt mindenkit szívesen látnak, akár hosszútávon, és a saját edzőjével is.
A jelenleg zajló korosztályos országos bajnokság után szülői értekezlet tartanak a Folyondár utcában, amelyen Bocskay József és stábja világosan meghatározza majd az új idény programját és módszertanát. Ezzel is illeszkedve az anyaegyesület szlogenjéhez: a család az első!