Két különleges finálé döntött az U18-as korosztály országos bajnoki címéről, amelyet a leányoknál Tóth Amarissa Kiara, a fiúknál pedig Fajta Péter nyert meg.
A koronavírus-járvány miatt ezúttal valóban a hazai legjobbak léptek pályára a fináléban, igaz, a lányoknál még így is csupán 19 nevező volt.
A Fajta, Velcz duó szombaton a párosok között is győzni tudott, így negyedik ob-címükkel búcsúznak az utánpótlás évektől.
Gy. Szabó Csilla írása * Egy különleges párharc végére került pont vasárnap délben a Park Teniszklubban zajló korosztályos országos bajnokság U18-as fiúdöntőjében. A torna első és második kiemeltje, Fajta Péter és Velcz Zsombor hosszú évek óta követi ugyanazt az utat, s bár az egyéni versenyeken rendre riválisok voltak, párosban és a fiúválogatottban mindig vállvetve harcoltak. Két évvel ezelőtt a moszkvai U16-os Európa-bajnokságon nyertek ezüstérmet, most pedig utolsó korosztályos tornájukon nézhettek egymással farkasszemet. No persze csak azután, hogy szombaton már bezsebelték a párosoknak járó aranyérmet. Mondhatnánk úgy is, szinte megszokásból, hiszen ez már a negyedik volt a sorozatban.
Az ITF junior világranglistáján a többi magyart jócskán megelőző Fajta, Velcz kettősből előbbi jelenleg a 32. utóbbi pedig a 128. helyen áll, s ez már aligha fog a jövőben változni, hiszen mostantól mind a ketten a felnőtt karrierjükre készülnek. Ha lesz egyáltalán nemzetközi torna, ahol elindulhatnak.
− A járványügyi helyzet miatt minden bizonytalan, ha rendeznek is viadalt a környéken, annyi az érdeklődő, hogy fel sem férnek a táblákra, úgyhogy maradnak az edzések, amelyekkel már a vírus utáni helyzetre készülünk – beszélt a nemzetközi lehetőségekről a finálésok közös mestere Palágyi Miklós, aki most sem mondhatott mást az egymás ellen készülő tanítványainak: nyerjen a jobbik! Ezen a napon pedig ismét Fajta Péter volt a jobbik, aki 6:1, 6:3 arányban nyerte utolsó korosztályos meccsét.
A Somogyi Electronic GYAC csapatával néhány hete Szuper Liga aranyérmet nyerő Fajta gyorsabb, erősebb játékával kerekedett felül edzőtársán, s egy cseppet sem zavarta ellenfele balkezes stílusa. Egyrészt azért nem, mert évek óta jól ismerik egymást, másrészt pedig azért, mert Palágyi Miklós már korábban rávezette a hasonló helyzetekben nyertes taktikára, amit igen jól alkalmazott játékosa. S bár a találkozóra összesereglett nézők több kemény labdamenet után is elégedetten csettinthettek, Fajta erősen közepesnek minősítette saját teljesítményét a bajnoki cím megnyerését követően:
− Természetesen a döntőbe vártam magamat és Zsombit is, s nagyon komolyan vettem a tornát, a finálét pedig különösen. A maximumot akartam kihozni magamból s így szépen búcsúzni a junior évektől. S bár az eredmény simának tűnik, belülről nézve azért egyáltalán nem volt könnyű meccs. Ahogy általában a többi találkozónk sem. Annyi szép és örök emlék köt minket össze, amelyre a tegnapi páros győzelemmel tettük fel a koronát. Azért indultunk el, mert egyszerűen nem akartuk másnak átengedni a bajnoki címet.
A szép búcsút Fajta számára a nemzetközi helyzet egy picit ugyan megkeserítette, ám az utóbbi hetekben olyan információkat kapott, hogy a Roland Garros szervezői a juniortorna megrendezését is fontolgatják. Ausztráliában pedig olyan fantasztikusan érezte magát, hogy most minden álma Párizsban is pályára lépni. Melbourne-ben ugyan remek játékkal rukkolt elő, s csak néhány ponton múlott, hogy a nyolcaddöntőben búcsúzott a későbbi döntős francia Arthur Cazaux ellen, elsősorban a légkör megtapasztalása volt a célja. Akkor még azt hitte, a következő három junior GS-tornán még előbbre juthat. Ám közbejött a koronavírus-járvány, így most már csak reménykedhet a párizsi utazásban. Igaz, a remény hal meg utoljára.
− Kifejezetten szerencsés helyzet, hogy a mai napon éppen a 12 éven aluliak játsszák első mérkőzéseiket, így szemtanúi lehettek ennek a magas színvonalú összecsapásnak – értékelte az U18-as fiúdöntőt Gulyás István, a korosztályért felelős szövetségi edző, akit ebben a minőségében oly sok szép emlék köt Fajtához és Velczhez. A szakember szerint ugyanakkor az is fontos, hogy a hazai edzők is láthatják a végzősök legjobbjait, s általuk azt a szintet, amelyet nekik is meg kellene célozniuk tanítványaikkal
– Peti útja követendő példa lehet mindenki számára, hiszen egy kiváló klubedző fedezte fel, s adta meg neki a jó alapokat. Amikor pedig eljött az ideje, a Nemzeti Edzésközpontban folytatta a felkészülést a nála egy-két évvel idősebb fiatalok között. A mai döntő alapján bátran kijelenthetem, hogy Fajta igencsak ellépett a mezőnytől, s egészen férfias, magas színvonalú játékot mutatott be, amelyben azért Velcz is kiváló partnernek bizonyult.
S hogy mit érez ilyenkor az a nevelőedző, aki ezeket a jó alapokat lerakta? Természetesen büszkeséget, hiszen a korábbi tanítvány sikere az ő munkájának a cégére is.
− Már csak azért is így érzek, mert annyira kevés jó fiatalunk van, aki öregbítheti a magyar tenisz hírnevét – mondta egykori tanítványával kapcsolatban Punyi Gábor, aki továbbra is jó kapcsolatot ápol Fajtával és szüleivel, miközben az Ábris Tenisz Akadémián töltött családias, jó hangulatú, ugyanakkor munkás évekre emlékezik. – Petinek már akkor is más volt a gondolkodása, mint a legtöbb társának. Imádott játszani, de leginkább versenyezni. Alázatos gyerek volt, de azért jól meg kellett találni a meccsek és az edzések helyes arányát. Előbbivel lehetett őt motiválni, egyáltalán nem volt teher számára a tét elviselése. Ha kikapott, akkor is ment tovább. Addig, amíg legközelebb már ő nyert.
A korosztályos válogatott szakvezetője, Gulyás István szerint minden résztvevő számára hasznos volt, a legjobbak részvétele, de ugyanez mondható el a leánymezőnyről is, hiszen a koronavírus-járványnak köszönhető, hogy az U18-asok között három olyan nemzetközi szinten teniszező hölgy is elindult, mint Drahota-Szabó Dorka, Szabanin Natália és Tóth Amarissa Kiara. A fóti Matkó Réka számára például kifejezetten tanulságos volt, hogy az elődöntőben a BTC-n készülő Tóth ellen játszhatott és gyűjthetett tapasztalatot.
Az már más kérdés, hogy a járvány ellenére is csupán 19 induló volt a legidősebb leányok között, igaz, ebben a korosztályban nem ez az utóbbi évek legrosszabb részvételi aránya. Így eshetett meg, hogy csupán négy kiemelt került a harminckettes táblára, s a már WTA-pontokkal is rendelkező, felnőttversenyeket előnyben részesítő, utolsó esztendős junior Drahota-Szabó és a nála egy évvel fiatalabb Szabanin már az első körben találkozott. Az előrehozott döntőként is jellemezhető meccset végül 2:6, 6:2, 6:3 arányban utóbbi nyerte, jóllehet egy másfél hónappal ezelőtt kezdődő könyöksérülés miatt a részvétele is kérdéses volt. Szabanin azonban annyira akart játszani, hogy edzője intelmei dacára is kiállt, s a döntőig menetelt.
A fináléban ő is régi riválisával, a szintén 17 esztendős Tóth Amarissa Kiarával találta szemben magát, ám egészen más körülmények között, mint amilyen a Fajta-Velcz párharc volt. Az MTK-Budapest Városmajorban készülő és már több junior Grand Slam-tornát megjárt játékosa az ob előtt veszítette el edzőjét, Borsos Olivért, így különleges lelkiállapotban lépett pályára. De ez nemcsak őrá volt igaz, hanem a játékos felkészítését kényszerűségből átvevő Balázs Györgyre is. Mimi fiatal korát megcáfolva, példamutatóan viselte a tragédiát, s hogy méltó emléket állítson az idejekorán eltávozott szakember emlékének, stabil és biztos játékkal 6:1, 6:2-es győzelmet aratott. A találkozó után nem véletlenül emelte égbe a tekintetét, s mondott köszönetet az együtt töltött időért.
− A fej és a szív döntött a javamra – jelentette ki szomorúan a díjátadót követően Mimi, aki láthatóan csak ekkor engedett szabad folyást érzelmeinek. Korábban nem tehette, hiszen az ob-ra készült, amely különleges alkalom lett volna edző és tanítványa számára. – Tavaly folyamatosan külföldön játszottam, ahová Oli a BTC-s kötelezettségei miatt nem tudott elkísérni. Élőben a mai lett volna az első igazi tétmeccsem, amit láthatott volna. De én tudom, hogy így is figyelt és most nagyon büszke rám. Már reggel éreztem, hogy jól mennek a labdák, de annyira akartam ezt a győzelmet, hogy nem is lehetett másképpen.
Kollégája és barátja elvesztése miatt különösen nehéz időszakon megy át pillanatnyilag Balázs György is, ahogy szinte mindenki a BTC-n. A sors furcsa fintora, hogy a korosztályos országos bajnokság miatt, szinte nem is jutott idejük a gyászra, s úgy gondolták, leginkább azzal állíthatnak emléket Borsos Olivérnek, ha derekasan helytállnak a tornán. És ha egytől egyig azt az égszínkék pólót viselik, amelyet a fiatalon elhunyt szakember által megálmodott Blue Tigers logó díszit.
− Csodálom, hogy Mimi mennyire erős volt fejben, s egyben köszönöm is neki, hogy ezt a győzelmet most Olivérnek ajánlhatjuk. Nem omlott össze, hanem erőt merített ebből a szörnyű tragédiából, s ezzel nekünk is példát mutatott. Nem volt könnyű a felkészülés, hiszen a klubban igen szomorú hangulat uralkodik jelenleg. Minden reggel az élet dolgairól beszélgetünk a gyerekekkel az edzések előtt, hiszen együtt, egységben, könnyebben vészelhetjük át ezt az időszakot. És mindannyian elgondolkozunk azon, mennyire fontos a közösség, a családunk és a barátaink jelenléte – foglalta össze gondolatait Balázs György, aki a reggeli beütésre Borsos Olivér cipőjét vette fel, hogy ezzel is megmutassa, a fiatal szakember örökre köztünk marad.