Amerikai egyetemen tanul tovább a Budapest-bajnokság U18-as fiú mezőnyében három aranyérmet szerző Buzonics Dominik, ám a profi álmokról nem mond le.
A Tenisz Műhely fiatalja négy év kemény munkára számít, s ezt követően szeretne visszatérni a hazai és a nemzetközi teniszéletbe.
Gy. Szabó Csilla írása * Az erőnléti képzésre különösen nagy figyelmet fordít majd Arizonában, hiszen korábban a sérülések alaposan megkeserítették az életét.
Az Amerikában szerencsét próbálók táborát erősíti mostantól Buzonics Dominik, a Tenisz Műhely korosztályos válogatott teniszezője, aki vasárnap indul Arizonába, hogy négy évig a NAUA (Northern Arizona University Athletics) egyetemistájaként folytassa karrierjét. A nemrég befejeződött U18-as Budapest-bajnokságon három aranyérmet szerzett (egyesben, párosban és csapatban), a sportágával Sopronban megismerkedő versenyző búcsúja így tökéletesre sikeredett, még ha bizton állítja is, nem ez volt az utolsó szava a hazai és a nemzetközi versenyeken.
− Szó sincs B-tervről, már a tárgyalások során is jeleztem, hogy számomra a tenisz a legfontosabb, tanulmányaim végeztével a profik világában is meg szeretném méretni magam – jelenti ki gondolkodás nélkül Buzonics Dominik, aki hasonló határozottsággal vázolta terveit Maciej Bogusz vezetőedző és Filip Kanczula edző előtt is. A két lengyel szakember pedig értékelte elszántságát, így nem csak profi körülmények között edzhet majd, de a térségben rendezendő Futures, vagy Challenger-tornákon való indulását is támogatni fogják adott esetben. Ami pedig a tanulást illeti, üzleti menedzsment szakra nyert felvételt, ám ezzel kapcsolatban majd az idő dönti el, hogy jó választás volt-e?
– A diploma is fontos, de elsősorban a tenisz terén kínálta lehetőség miatt döntöttem az arizoniai egyetem mellett. Örülök, hogy jövendőbeli mestereim jól beszélnek németül, az angolom ugyanis egyelőre még gyengébb. Nagyon jó, hasonló szintű teniszezőkből összeállított csapatba kerülök, amelynek harmadik játékosa leszek. Négy év kőkemény munkára számítok, ami után megújultan térhetek vissza a magyar és a nemzetközi teniszéletbe. A profi álmaimat tehát egy percre sem engedtem el. Többek között Madarász Geri példája is a szemem előtt lebeg, úgy tűnik, neki is jót tett a tengerentúli időszak.
Az Egyesült Államokba kerülő játékosok a tökéletes infrastrukturális körülmények mellett többnyire az ottani profi szellemet emelik ki legjelentősebb különbségként a hazai viszonyokhoz képest. Buzonics azonban már fiatalabb korában belekóstolt a kemény munkába, hiszen kamaszkorában több mint másfél évet töltött Bécsben, Günter Bresnik neves akadémiáján. Saját bevallása szerint ott tanulta meg az igazi fegyelmet, s bár korábban is híres volt szorgalmáról, az Ausztriában megkövetelt edzéshez képest minden korábbi gyakorlása csak „edzegetésnek” minősült.
− Bécsben nem mondhattuk, hogy rossz napunk van, bármi történt is velünk, be kellett állni a sorba és szó nélkül edzeni. Már egy tizenhárom éves gyereknek is bátran a szemébe mondták, ha nem dolgozol, semmi nem lesz belőled, akármilyen csodálatos kezed is van. Szerencsém volt, mert a kiemelt csoportba tartoztam, rengeteget tanultam személyesen Bresniktől is. Bármit mondtak az edzők, az maga volt a „szentírás”. Az ott tapasztaltaknál keményebbet szerintem Amerikában sem tudnak nekem mutatni – összegzi a várható arizonai mindennapokhoz hasonlítva kamaszkori, Bécsben szerzett élményeit Buzonics. S hogy miben szeretne leginkább erősödni? Alapvetően természetesen mindenben. Az eddigieknél támadóbb teniszt szeretne játszani, élesebb ütések alkalmazásával, de leginkább mégiscsak fizikálisan szeretne előbbre lépni, különös tekintettel a lábmunkára. Utóbbira a sérülések elkerülése miatt fog az átlagosnál is több figyelmet fordítani, hiszen eddig leginkább ezek keserítették meg pályafutását.
selmecibuzonics lukacs 2020A Budapest-bajnokságon triplázó Buzonics Dominik, valamint a Tenisz Műhely két edzője, Selmeci Petra és Lukács Iván
− Mindig rosszkor jönnek a sérülések, az én eddigi karrieremben pedig ez különösen így volt, de ma már nem búsulok emiatt, minden úgy volt jó, ahogy volt – véli Buzonics Dominik, aki jelenlegi edzője, Selmeci Petra buzdítására indult el a Budapest-bajnokságon, s különösen örül annak, hogy csapatban is győzelemhez segíthette kedvenc klubját, a Tenisz Műhelyt. – Sokat köszönhetek Petráéknak, hiszen éppen akkor kerültem hozzájuk Budapestre, amikor válságba kerültem. Ők segítettek ki a gödörből, s nemcsak a tenisz terén. Szeleburdi srác voltam, s az önállóságtól gyorsan meg kellett komolyodnom. Ugyanakkor sokat foglalkoztam picikkel is, ami pedig a türelmet tanította meg nekem. Imádtam, hogy körülöttem vannak és felelős vagyok értük. Nagyon hálás vagyok ezekért a szép pillanatokért.
A Budapest-bajnokságra való felkészülés azonban korántsem volt felhőtlen. Domi a járvány idején otthon, vagyis Sopronban segített szüleinek, akik éppen kávézót nyitottak. A teniszt ugyan nem hagyta abba, ám a munka mellett sem az étkezésére, sem a komoly edzésekre nem tudott figyelni. Ahogy ő fogalmaz, kicsit nyáriasra vette a figurát. Petra kérése azonban elgondolkodtatta, s így a viadal előtt három héttel ismét komolyan beállt a sorba.
− Ha elindulok egy versenyen, akkor a legjobb formámat akarom hozni, ezért nem volt más választásom – emlékszik vissza a Budapest-bajnokság előtt történtekre Buzonics, aki a számára oly fontos fiatal klubtársainak is példát szeretett volna mutatni a részvételével. – Az is átsuhant a fejemen, hogy ob-ét és vidék-bajnokságot már nyertem, a fővárosi arany viszont még hiányzott a gyűjteményemből. Idén a csapatbajnokság, a Szuper Liga és az első osztályú versenyek is kimaradtak, mert segítettem táboroztatni. Motivációm tehát bőven volt, de azt nem tudtam, hogyan is alakul a verseny. Izgulok-e? Elég jó leszek-e?
A Buzonics Dominik által feltett kérdésekre a Budapest-bajnokság adta meg a választ, s a hármas győzelemmel nemcsak saját magának, de a Tenisz Műhely csapata számára is emlékezetessé varázsolta utolsó hazai mérkőzéseit. Még akkor is, ha a búcsút, csak átmenetire tervezi.