Sportolni a fizikális állapottól és az életkortól függetlenül mindig kell − jelenti ki Tóth Judit Bianca, aki alapozó utánpótlás-nevelő edzőnek tartja magát, de az óvodai, iskolai és családi tenisznapok szervezése mellett a helyi kerekesszékesek sorsát is a szívén viseli. A székesfehérvári szakember szerint a teniszben a harmónia a legszebb, de ő az életben is az együttműködést tartja a legfontosabb tulajdonságnak.
Gy. Szabó Csilla írása * Ez az én szószékem - vallja teniszről a székesfehérvári nevelőedző Tóth Judit Bianca, aki az egyik ágon református lelkész, a másikon pedig teniszkedvelő felmenőkkel büszkélkedhet. A sportág iránt elkötelezett ügyész nagypapa öt éves korában vitte őt le először a Blöke-pályára (ma Park Teniszklub), ahol sokszor sötétedésig falazott megállás nélkül. Tehette, hiszen alig egy kőhajításnyira lakott a Bartók Béla úton, s később gimnáziumba is néhány lépéssel odébb, a Kaffkába járt. S bár eleinte kosarazott is, edzői tanácsra végül a tenisz mellett döntött. A választás pedig gyorsan sikert is hozott, hiszen 1979-ben tagja volt az Újpesti Dózsa női bajnokcsapatának, s egy évvel később, alig tizenkilenc évesen, már pontosan tudta, hogy teniszedzőként képzeli el további életét. A mai napig nem bánta meg ezt az elhatározását.
− A közösség megteremtése csak rajtunk múlik, egyéni sportágban is lehet csapatként, együttműködően dolgozni. Sőt, igazából itt is csak így érdemes – találja meg a közös nevezőt a kosárlabda és tenisz között Tóth Judit Bianca, az Alba Bianca Tennis Club alapítója, aki a BEAC-nál kezdett edzősködni, majd Bécsben, a németországi Altdorfban és az Építők népligeti telepén is dolgozott, mielőtt Székesfehérvárra költözött volna. Utóbbinak lassan harminc éve, így nem csoda, ha mára a Fejér megyei koronázóvárossal forrt össze a neve. A sportág több évtizedes népszerűsítő munkájáért 2018-ban a Pro Civitate díjjal jutalmazták.
– Nem volt könnyű a beilleszkedés, hiszen a rendszerváltás után nem sokkal, Széles Gáborék hívására érkeztem ide, éppen akkor, amikor a sportfinanszírozás az egész országban hatalmas változásokon ment keresztül. Én pedig azóta is magánvállakozóként folytatom a missziómat, s csak azért élek meg belőle, mert nagyon sokat dolgozom. Napkeltétől szinte napnyugtáig itt vagyok a pályán és oktatok. De ezt egy percig sem bánom, alapozó, nevelőedzőnek tartom magam, a versenytenisszel éppen ezért nem is foglalkozom. Ha kezembe akad egy igazán tehetséges gyermek, akkor tovább küldöm, Marosi Katihoz például már többeket is irányítottam.
A székesfehérvári szakember szerint a szülők részéről is inkább a hobbiteniszre és a családi programokra van igény. Ő pedig hallgat az idők és a környezet szavára, s ezért az iskola- és óvodatenisz-programokon túl falusi, családi és kerekesszékes bemutatók, és figyelemfelhívó napok rendezésére is sok energiát fordít. 2003-ban, négy mozgássérült fiatallal alapították meg az Alternatíva Mozgássérült Egyesületet, s azóta is elkötelezett híve a sérült emberek esélyegyenlőségének és a társadalomba történő integrálásának.
− Mind a négyen vétlen áldozatai voltak egy-egy balesetnek, s megjelenésükkel az egész további életemet megváltoztatták – emlékszik vissza első kerekesszékes tanítványaira Judit Bianca, aki később külföldön és belföldön egyaránt részt vett ezzel kapcsolatos képzéseken, az ITF által rendezett Marc Bullock-előadás különösen nagy hatással volt rá. Ennek szellemében a rendszeresen tartott esélyórákon nemcsak a mozgássérültek életéről beszélnek, de a kerekesszékek kipróbálására is lehetőséget adnak.
– A speciális alkalmakon túl, itt, a rendes táborokban is bemutatom ezt az eszközt a gyerekeknek, az érzékenyítésre ugyanis minden adandó lehetőséget ki kell használni. Úgy tizenöt évvel ezelőtt a hazai kerekesszékes tenisz elindítója s játékosként ikonikus résztvevője, Farkas László személyesen is eljött hozzánk, ami nagy lendületet adott ennek a tevékenységünknek, ő szervezte meg Marc Bullock számomra emlékezetes magyarországi látogatását is. A „gondolkodásbeli akadálymentesítés” jelszavát az egyik kollégám találta ki, de én is vallom, mert a mi hozzállásunkon is változtatni kellene ahhoz, hogy sérült társaink könnyebb, teljesebb és boldogabb életet élhessenek. Bár én annyi vidám embert ritkán látok, mint éppen a kerekesszékesek között, akik a legapróbb sikereknek is örülni tudnak. De egyébként is úgy tartom, fizikális állapottól és életkortól függetlenül mindig lehet és kell is sportolni, mozogni.
A szószékes metafora már csak azért is jól megállja a helyét Tóth Judit Bianca esetében, mert a beszéd, a kommunikáció, az együttműködés szinte lételeme, a tenisztáborokban is elsősorban arra tanítja a gyermekeket, hogy partnereikkel, edzőikkel és önmagukkal a lehető legnagyobb összhangban dolgozzanak. És már el is érkeztünk a sport nevelő hatásához, amelyben azt tartja a legcsodálatosabbnak, hogy a tenisz hídat képez tanítványai számára a valódi világ felé, egész életüket végig kíséri, barátságok, szerelmek és munkakapcsolatok formájában. A föld bármely pontjára is sodorja is őket az élet, a tenisz révén sohasem érzik majd elveszettnek magukat. Ez utóbbira személyes példával is szolgál a fehérvári szakember:
− Sohasem tudhatjuk, miért sodor valakit a sors az utunkba. Tavaly egy tizenhat éves kislány szeretett volna megtanulni teniszezni. Nagyon szorgalmas volt, majd fél évvel később búcsúzott is, mert Japánba utazott. Néhány hónappal később köszönőlevelet kaptam tőle, mert az ottani beilleszkedéshez több segítséget kapott a helyi teniszklubban, mint az iskolában. Az eltelt közel negyven év alatt több ezer gyerek kezébe adtam ütőt, de csak felnőttként értik meg, milyen sokat kapnak a sportágtól.
Az Alba Bianca Tennis Club fenntartásához persze állandóan pályázni kell a különböző támogatások elnyerésére, hiszen a szülőkre nem lehet minden költséget áthárítani. Tóth Judit Bianca számára nagy könnyebbséget jelentett, hogy az elmúlt két évben az EMMI és az MTSZ révén edzői bértámogatásban részesült. S bár a havi ötvenezer forint a hazai teniszberkekben, s különösen a fővárosban nem tűnik túl nagy összegnek, az ő életét mégis megkönnyítette. Legnagyobb szívfájdalma, hogy az elmúlt harminc évben saját fejlesztést, pályaépítést nem tudott megvalósítani, klubja fenntartását egész évben bérlések által biztosítja. Tavaly télen a Kiskút TK-nál edzette a gyerekeket, idén viszont már a Bregyó Tenisz Klubba költöznek be az őszi, hűvösebb napok beköszöntével. Addig is megállás nélkül a lehető legvidámabb hangulatban vezeti a nyári tenisztáborokat a Videoton régi spottelepének hat salakos pályáján.
− A teniszben a harmónia a legszebb, ezért számomra a szép és helyes mozdulat kialakítása a legfontosabb – beszél Tóth Judit Bianca szakmai elképzeléseiről, amelyben a lelkészi háttér, és a Budapesti Református Teológiai Akadémián végzett tanulmányai tökéletesen keverednek a TF-en tanultakkal. – Amikor az ütést előkészíti a mozgás, alázattal kell közelíteni a labdát, számomra csak így nyílik ki a mozdulat. Ezzel a magyarázattal szeretném elérni, hogy az igazi „flow”-érzésük meglegyen a kicsiknek, amikor játszanak. S bár mindennapos küzdelem az egyesület működtetése, nehezen tudom szavakba önteni mennyi örömöm volt a teniszben. S amikor a tanítványaim már a gyermekeiket hozzák teniszezni, akkor érzem csak igazán szerencsésnek magam. Aki utánpótlásneveléssel foglalkozik, annak teljes egészében oda kell adnia magát és a személyiségét, tanítani másképp nem lehet. Éppen ezért motivált edzőkre van szükség. Minél többre.